Negyed század egy kulturális esemény életében nagyon jelentős megvalósítás – emelte ki beszédében Kántor Lajos az idei Szabédi Nap megnyitóján. Beszámolónkban a 2016. május 6-a délutáni esemény részleteiről tudósítunk.
XXV. alkalommal szervezett az EMKE a Korunk Stúdióval és a Romániai Magyar Népfőiskolai Társasággal Szabédi Napot Kolozsváron. A megnyitóra délután fél négykor az EMKE Szabédi László emlékházában került sor, ahol Kántor Lajos irodalomtörténész a Napok elindulásáról beszélt, hangsúlyozva, hogy kevés olyan irodalmi-kulturális rendezvény van Erdélyben, amely megéri a huszonöt évet.
A Szabédi Emlékház udvarán. Kántor Lajos a kezdetekről beszél.
Ezt követően dr. Békefi Annamária konzul a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus, valamint Bartha Katalin Ágens és dr. Széman Péter elnök az Országos EMKE nevében helyezett el koszorút a Szabédi Emlékház falán lévő emléktáblánál.
Szabédi Lászlónak a Házsongárdi temető bejáratánál negyed ötkor gyülekeztek az emlékezők, hogy megkoszorúzzák a költő sírját, illetve testvéréét, aki a mai emlékházat az EMKE-re hagyomázta. Bartha Katalin Ágnes, a Szabédi-ház vezetője és kutatója Szabédi zsengjéin keresztül mutatott be egy rendkívül érzékeny költőt. „Szabédi László 57 éve halott, mondhatnánk úgy is 57 éve halhatatlan. A május az ő évszaka, évfordulós ünnepe. (...) Szabédit nem kell bezárni a kegyelet börtönébe nincs szüksége erre. Ha valaki csakugyan nagy, arról bárki büntetlenül állíthatja, hogy kicsi. Kaphat babért, hagymakoszorút.” – fogalmazott Bartha Katalin Ágnes.
Bartha Katalin Ágnes
Széman Péter (EMKE-elnök) és Kántor Lajos
A délután a Györkös Mányi Albert Emlékházban folytatódott, előbb két előadással, majd kerekasztalbeszélgetéssel. Dr. Széman Péter, az EMKE elnökének köszöntője után Cseke Péter Írók jelenléte a két világháború közti hírlapoknál címmel voltaképpen felvezette a későbbi kerekasztalbeszélgetést, történeti hátteret és keretet biztosítva annak. Előadásából ugyanis azt tudhattuk meg, hogy az 1920-30-as években a lapok szerkesztői javarészt írók, költők voltak, amely tény nemcsak az irodalmat vitte közelebb az olvasókhoz, de maguknak a sajtóorgánumoknak is meghatározta az arculatát, irányvonalát.
Cseke Péter
Kántor Lajos, Cseke Péter
Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke, a Korunk volt főszekesztője Szabédi Lászlónak a napilapok tükrében összeállítható életművére világított rá, kiemelve az ismertebb költői tevékenység mellett a publicisztikai írásainak fontosságát.
A fenti témának mai, aktuális folytatása volt az irodalmárok, lap-, illetve médiaszerkesztők, valamint a médiajelenléttel foglalkozók részvételével tartott kerekasztalbeszélgetés, melyen az irodalomnak a mai sajtóorgánumokban (legyen szó napilapokról, folyóiratokról, rádióról vagy tévéről) való jelenlétéről cseréltek eszmét a beszélgetőtársak. Általános következtetés két, egymásnak látszólag ellentmondó tétel lett: bár az emberek, a felgyorsult információáramlás miatt egyre rövidebb szövegeket képesek csak elolvasni, sőt, egy-egy rádióműsort sincsen türelmük visszahallgatni, ennek ellenére nem kell attól félnünk, hogy kihal az írott sajtó, s talán még arra is sor kerülhet, hogy ismét olvashatók legyenek irodalmi tárcák a lapokban.
Balról jobbra: Pakó Szilvia (egy. hallg., kommunikáció), Benkő Levente (Művelődés), Papp Attila Zsolt (költő; Helikon, Főtér.ro), Gergely Zsuzsa (Kolozsvári Rádió), Vig Emese (RTV Kolozsvári Szerkesztőség), Varga László Edgár (költő; Krónika), Demeter Zsuzsa (irodalomkritikus; Helikon)
Széman E. Rózsa
Fotók: EMKE