ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET
SOCIETATEA MAGHIARĂ DE CULTURĂ DIN TRANSILVANIA
HUNGARIAN CULTURAL SOCIETY OF TRANSYLVANIA

RO–400183 Kolozsvár, Lázár u. 30., Kolozs m.
RO–400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj
Telefon/fax: +40 264 434110,  emke.oe@gmail.com

Címlap

Györkös Mányi Alberttel, valamint az Emlékházzal kapcsolatos írások, interjúk

  • user warning: Table './emkero_emke/cache_filter' is marked as crashed and should be repaired query: SELECT data, created, headers, expire, serialized FROM cache_filter WHERE cid = '2:884020a434719f7d87b2309fd214e532' in /home/emkero/public_html/includes/cache.inc on line 26.
  • user warning: Table './emkero_emke/cache_filter' is marked as crashed and should be repaired query: UPDATE cache_filter SET data = '<p class=\"rtecenter\">\n <span style=\"font-size:14px;\"><strong>Boldizs&aacute;r Zeyk Imre:</strong></span></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <span style=\"font-size:14px;\"><strong>A Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert eml&eacute;kh&aacute;z kolozsv&aacute;ri l&eacute;trej&ouml;tt&eacute;nek előzm&eacute;nyei</strong></span><br />\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Alberttel kora gyermekkorom &oacute;ta kapcsolatban &aacute;lltam, hiszen szomsz&eacute;dos kertjeinket mind&ouml;ssze a kis Aranyos-patak v&aacute;lasztotta el, s ez mai is &iacute;gy van.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Ő Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n a Kis utc&aacute;ban, az anyai nagysz&uuml;lők telk&eacute;n v&aacute;lt serd&uuml;lőv&eacute;, &eacute;n pedig a Nagy utcai csal&aacute;di telken sz&uuml;lettem &eacute;s &eacute;ltem, illetve &eacute;lek, lesz&aacute;m&iacute;tva azt a t&iacute;z esztendőt, amely alatt kolozsv&aacute;ri di&aacute;k&eacute;veimet t&ouml;lt&ouml;ttem, vagy, mint fiatal tan&aacute;r, k&eacute;t mezős&eacute;gi faluban: B&uacute;z&aacute;ban &eacute;s Kolozson tan&iacute;tottam. &Eacute;n serd&uuml;lő korom &oacute;ta a Dalk&ouml;rben &eacute;nekeltem, ő pedig b&aacute;tyj&aacute;val, Gyurival a F&uacute;v&oacute;szenekarnak voltak a tagjai, s &iacute;gy naponta a kertj&uuml;kben klarin&eacute;toztak. Azt&aacute;n a II. B&eacute;csi D&ouml;nt&eacute;s ut&aacute;n, sokan, m&aacute;sokkal egy&uuml;tt, az &Eacute;szak- &eacute;s D&eacute;l-Erd&eacute;ly hat&aacute;r&aacute;n &aacute;tsz&ouml;kve, Kolozsv&aacute;ron telepedtek le, s &iacute;gy csak &eacute;desanyjuk, Bandi Kriska n&eacute;ni, neves varr&oacute;asszony maradt itthon D&eacute;l-Erd&eacute;lyben.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n K&eacute;sőbb, 1944 ut&aacute;n &uacute;jra tal&aacute;lkozhattunk, s mikorra festőv&eacute; &eacute;rett, k&eacute;tszer is ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;st szervezt&uuml;nk k&eacute;peiből Szőke Zolt&aacute;n reform&aacute;tus lelkip&aacute;sztorral Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n, &iacute;gy n&eacute;pszerűs&iacute;tve munk&aacute;j&aacute;t &eacute;s szem&eacute;lyis&eacute;g&eacute;t falusfeleink k&ouml;r&eacute;ben. Ha Kolozsv&aacute;ron j&aacute;rtam, akkor &eacute;n, ha pedig ő j&ouml;tt Tordaszentl&aacute;szl&oacute;ra, akkor ő keresett meg engem. Ebből a fel&uacute;jult kapcsolatb&oacute;l j&ouml;hettek l&eacute;tre Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n a kolozsv&aacute;ri Műv&eacute;szeti N&eacute;piskola kihelyezett klarin&eacute;t-hegedű-zongora oszt&aacute;lyai, valamint iskol&aacute;nk &aacute;ltala ir&aacute;ny&iacute;tott Lin&oacute;metsző K&ouml;re.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Ilyen kapcsolatok ut&aacute;n, tal&aacute;lkoz&aacute;saink alkalm&aacute;val t&ouml;bbsz&ouml;r is felvetette előttem, hogy szeretn&eacute; k&eacute;peit-festm&eacute;nyeit sz&uuml;lőfaluj&aacute;ra, azaz Tordaszentl&aacute;szl&oacute;ra hagyom&aacute;nyozni. Ezt a sz&aacute;nd&eacute;k&aacute;t, főleg Gy. Szab&oacute; B&eacute;la hal&aacute;la ut&aacute;n, egym&aacute;s k&ouml;z&ouml;tti besz&eacute;lget&eacute;s&uuml;nk sor&aacute;n t&ouml;bbsz&ouml;r is megism&eacute;telte. Elgondol&aacute;sa az volt, hogy a falu: Tordaszentl&aacute;szl&oacute;, a templommal szembeni, a volt Pap utcai Reform&aacute;tus Elemi N&eacute;piskola nagy term&eacute;t, amely k&eacute;peinek ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;sa sz&iacute;nhely&eacute;&uuml;l m&aacute;r szolg&aacute;lt, &eacute;p&iacute;ttesse &aacute;t g&oacute;tikus k&aacute;poln&aacute;v&aacute;, hogy k&eacute;pei-festm&eacute;nyei hal&aacute;la ut&aacute;n k&uuml;lsőleg is m&eacute;lt&oacute; otthonra tal&aacute;ljanak Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n. Erre azonban az 1989-es esem&eacute;nyek előtt nem ker&uuml;lhetett sor, hiszen hajdani reform&aacute;tus iskolaterm&uuml;nk &aacute;llami tulajdonban, az &oacute;voda haszn&aacute;latban volt. Persze ennek a gondolatnak a megval&oacute;s&iacute;t&aacute;sa &eacute;rdek&eacute;ben, tudom&aacute;som szerint, Gy&ouml;rk&ouml;s nem l&eacute;pett kapcsolatba az akkori hivatalban levő k&ouml;zs&eacute;gi szervekkel. A gondolat &uacute;jb&oacute;li felvet&eacute;s&eacute;re feles&eacute;ge hal&aacute;la ut&aacute;n ker&uuml;lt sor. Ugyanis megrettent att&oacute;l a helyzettől, amelybe feles&eacute;ge, Jakab Ilona festőműv&eacute;sz a hal&aacute;la előtti k&oacute;rh&aacute;zi kezel&eacute;s sor&aacute;n ker&uuml;lt. Erről, az akkori korh&aacute;zi viszonyokr&oacute;l besz&eacute;lgetve, ism&eacute;t felvetette k&eacute;peinek j&ouml;vőbeli sors&aacute;t. Ekkor mer&uuml;lt fel bennem az a gondolat &eacute;s egyben javaslat is, miszerint: ha Gy. Szab&oacute; B&eacute;la k&eacute;pei hal&aacute;la ut&aacute;n a Bolyai utca 7. sz&aacute;m alatti emeleti lak&aacute;s&aacute;ban maradhattak, mi&eacute;rt ne maradhatn&aacute;nak az ő (Gy. M. A.) k&eacute;pei is a saj&aacute;t műteremlak&aacute;s&aacute;ban, amely Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert Gal&eacute;riak&eacute;nt műk&ouml;dhetne &eacute;ppen Kolozsv&aacute;r k&ouml;zpontj&aacute;ban, a Maj&aacute;lis utca 5. sz&aacute;m alatti h&aacute;z&aacute;ban. S hogy ki lehetne m&eacute;lt&oacute; gondoz&oacute;ja s tulajdonosa ennek? &Eacute;ppen a nemr&eacute;g &uacute;jraalakult Erd&eacute;lyi Magyar K&ouml;zművelőd&eacute;si Egyes&uuml;let, az EMKE.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Az előbbi besz&eacute;lget&eacute;s&uuml;nk &eacute;s javaslatt&eacute;telem ut&aacute;n, b&aacute;r m&eacute;g tal&aacute;lkoztunk &eacute;s besz&eacute;lgett&uuml;nk egy&uuml;tt a lak&aacute;s&aacute;n, t&ouml;bb&eacute; nem hozta sz&oacute;ba k&eacute;peinek tov&aacute;bbi, hal&aacute;la ut&aacute;ni sors&aacute;t, s &iacute;gy nem tűnt fel nekem, hogy ő meghalni k&eacute;sz&uuml;l, minthogy arr&oacute;l sem besz&eacute;lt, hogy v&eacute;grendeletet &iacute;rt volna. Ellenben Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n mindenki tudta, hogy m&eacute;g feles&eacute;ge &eacute;let&eacute;ben elk&eacute;sz&iacute;ttette s&uuml;llyesztett kriptaszerű nyughely&eacute;t sz&uuml;lei s&iacute;rja mellett a tordaszentl&aacute;szl&oacute;i temetőben, mely f&ouml;l&eacute; g&oacute;tikus ablakform&aacute;j&uacute;, pattintott feketegr&aacute;nitb&oacute;l egyszerű s&iacute;rk&ouml;vet is &aacute;ll&iacute;ttatott idős Kerekes Mih&aacute;ly szentl&aacute;szl&oacute;i kőfarag&oacute; mesterrel, melynek felirata csak ennyi:</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n GY&Ouml;RK&Ouml;S M&Aacute;NYI ALBERT<br />\n 1922 &ndash;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n s k&eacute;sőbb ker&uuml;lt r&aacute;, m&aacute;r hal&aacute;la ut&aacute;n, hal&aacute;l&aacute;nak &eacute;vsz&aacute;ma: 1993.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Teh&aacute;t ilyen előzm&eacute;nyek ut&aacute;n &iacute;rhatta meg az 1993. m&aacute;jus 13-i keltez&eacute;sű v&eacute;grendelet&eacute;t, amelyben műteremlak&aacute;s&aacute;t &eacute;s festm&eacute;nyeit, a lak&aacute;sban l&eacute;vő javakkal egy&uuml;tt az EMKE-re test&aacute;lta. S hogy tan&aacute;csomra j&oacute;l d&ouml;nt&ouml;tt, a t&eacute;nyek igazolj&aacute;k. Hiszen a Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert Eml&eacute;kh&aacute;z gyakori eml&iacute;t&eacute;se a m&eacute;di&aacute;ban a magyar k&ouml;zművelőd&eacute;si esem&eacute;nyek kapcs&aacute;n, biztos&iacute;tj&aacute;k neve, &eacute;letműve &eacute;s adom&aacute;nyoz&oacute; szeretet&eacute;nek fennmarad&aacute;s&aacute;t &eacute;s megőrz&eacute;s&eacute;t egyar&aacute;nt.<br />\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Tordaszentl&aacute;szl&oacute;, 2010. okt&oacute;ber 8.</p>\n<hr />\n<p class=\"rtecenter\">\n <br />\n <span style=\"font-size:14px;\"><strong>Cseke G&aacute;bor: </strong></span><span style=\"font-size:14px;\"><strong>A &quot;m&uacute;zeumk&eacute;pes&quot; (Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert)</strong></span><br />\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <a href=\"http://4.bp.blogspot.com/_YHPPYSmARz8/SdBsldEIA-I/AAAAAAAAIsY/2rdibZWe_2E/s1600-h/gyorkos_tarlat.jpg\"><img alt=\"\" id=\"BLOGGER_PHOTO_ID_5318870550637446114\" src=\"http://4.bp.blogspot.com/_YHPPYSmARz8/SdBsldEIA-I/AAAAAAAAIsY/2rdibZWe_2E/s320/gyorkos_tarlat.jpg\" style=\"border-width: 0px; border-style: solid; margin: 5px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Tragikus, furcsa sorsok egyike a tordaszentl&aacute;szl&oacute;i Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert&eacute;. K&iacute;v&uuml;lről, professzion&aacute;lis k&eacute;pz&eacute;s n&eacute;lk&uuml;l - műkedvelők&eacute;nt - &eacute;rkezett a k&eacute;pzőműv&eacute;szet vil&aacute;g&aacute;ba, &eacute;let&eacute;ben elk&ouml;nyvelt&eacute;k na&iacute;v festőnek, n&eacute;h&aacute;ny elk&ouml;telezett kritikus&aacute;t lesz&aacute;m&iacute;tva (K&aacute;ntor Lajos j&aacute;rt ebben az &eacute;len, aki monogr&aacute;fi&aacute;t is &iacute;rt r&oacute;la &eacute;s elismertet&eacute;s&eacute;t k&ouml;vetkezetesen t&aacute;mogatta), most, hal&aacute;la ut&aacute;n m&eacute;gsem r&oacute;la sz&oacute;l a f&aacute;ma, nem műv&eacute;szet&eacute;vel, saj&aacute;tos fest&eacute;szeti l&aacute;t&aacute;sm&oacute;dj&aacute;val &eacute;s st&iacute;lus&aacute;val foglalkoznak leggyakrabban az interneten, hanem az &aacute;ltala az erd&eacute;lyi magyars&aacute;gra hagyom&aacute;nyozott lak&aacute;s &eacute;s műterem - amelyből a mai Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert Eml&eacute;kh&aacute;z kinőtte mag&aacute;t - rendezv&eacute;nyeinek műsor&aacute;val.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n A dr&aacute;ga, angyali j&oacute; Berci, aki annyira szerette a fel&eacute;je &aacute;rad&oacute; j&oacute;indulatot, arra gondolhatott, hogy ez a hagyom&aacute;nyoz&oacute; gesztusa majd megengeszteli az ut&oacute;kort, leszereli az elő&iacute;t&eacute;leteket &eacute;s megtartja őt a műv&eacute;szet kollekt&iacute;v eml&eacute;kezet&eacute;ben. Holott a neve &iacute;gy elsősorban ink&aacute;bb v&eacute;djegy &eacute;s c&eacute;g&eacute;r, mint a műv&eacute;szre utal&oacute; mement&oacute;...</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n De hogyan is sz&oacute;l az eg&eacute;sz t&ouml;rt&eacute;net?</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Az első h&iacute;rad&aacute;st, tudtommal, &eacute;n &iacute;rtam r&oacute;la, m&eacute;g azon meleg&eacute;ben, hogy tordaszentl&aacute;szl&oacute;i bar&aacute;tai - Bazs&oacute; Zsiga, Kiss J&aacute;nos - lelkendezve f&ouml;lvittek hozz&aacute; akkori, főt&eacute;ri műterm&eacute;be. A szűk bar&aacute;ti t&aacute;rsas&aacute;ggal heurisztikus pillanatokat &eacute;lt&uuml;nk &aacute;t...</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <strong>Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert k&eacute;t k&eacute;pe al&aacute;</strong><br />\n <em>(Ifj&uacute;munk&aacute;s, 1967. janu&aacute;r 5.)</em></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &quot;T&eacute;li műterem, kellemes hőfok&uacute; lak&aacute;s - gazdag szob&aacute;cska. A term&eacute;szet szűken m&eacute;rt 3x4-es mes&eacute;s vil&aacute;gba t&aacute;gul, nincs teny&eacute;rnyi kihaszn&aacute;latlan t&eacute;r a falon: k&eacute;pek, k&eacute;pek, k&eacute;pek, &ouml;t kem&eacute;ny esztendő term&eacute;se; felbuzg&oacute;, k&eacute;sőn lelt borv&iacute;zforr&aacute;s buggyan&aacute;s&aacute;hoz hasonl&oacute; adakoz&aacute;s, akarat, erő...</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &Ouml;t &eacute;ve &quot;sz&uuml;letett&quot;, fiatal festő k&eacute;peit n&eacute;zegetem. Nem tudok r&oacute;luk sokat sz&oacute;lni - ők sz&oacute;lnak hozz&aacute;m, s ebben a pillanatban azt k&iacute;v&aacute;nn&aacute;m, b&aacute;rcsak sz&oacute;lhatna mindannyiunkhoz a kolozsv&aacute;ri Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert &ouml;t&eacute;ves emberi &uuml;zenete, aki - mint csod&aacute;lkoz&oacute; inasa, Tordaszentl&aacute;szl&oacute;r&oacute;l cs&ouml;ppent v&aacute;ltoz&oacute;, indul&oacute; vil&aacute;gunkba, s inaskod&aacute;son, &eacute;ji mag&aacute;ntanul&aacute;son, vir&aacute;gok szeretet&eacute;n, munk&aacute;s&eacute;leten, zenetan&aacute;rs&aacute;gon &aacute;t jutott el az elsimul&oacute;, t&aacute;rulkoz&oacute; vizek v&eacute;gtelenj&eacute;re: a fest&eacute;szethez.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n V&eacute;letlen?</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Feles&eacute;ge k&eacute;pzőműv&eacute;sz. A fest&eacute;k, az ecset, a sz&iacute;nek harsog&aacute;sa, f&ouml;ldi eredete csal&aacute;di &eacute;let&eacute;nek meghitts&eacute;g&eacute;hez tartoztak. Egyik nap fest&eacute;k marad a palett&aacute;n, tr&eacute;f&aacute;ra fordul a sz&oacute;:<br />\n - Nem festen&eacute;l valamit?<br />\n - De...<br />\n S f&eacute;l &oacute;ra m&uacute;lva k&eacute;sz az első k&eacute;p. Sutas&aacute;gaival, egyenetlens&eacute;geivel is els&ouml;prő r&aacute;d&ouml;bben&eacute;s a val&oacute;di &eacute;letc&eacute;lra: az&oacute;ta fest, t&ouml;bb mint h&aacute;romsz&aacute;z (!) k&eacute;p &aacute;ll a h&aacute;ta m&ouml;g&ouml;tt (egy h&oacute;napig hetente futottam fel hozz&aacute; ezt vagy azt tiszt&aacute;zni munk&aacute;ival kapcsolatban - s mindig &uacute;j, friss csillog&aacute;s&uacute; v&aacute;sznakat rakott &aacute;llv&aacute;nyta), &ouml;t tartom&aacute;nyi t&aacute;rlaton vett r&eacute;szt, s akik r&eacute;g&oacute;ta ismerik, azt mondj&aacute;k - &eacute;veket fiatalodott. &Eacute;vei sz&aacute;ma tal&aacute;n a biol&oacute;giai beteljesed&eacute;st jelzi. Sz&iacute;nekben, form&aacute;kban gondolkoz&oacute; lelke azonban hamvas, mintha most v&aacute;gna neki a vil&aacute;gnak.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Eddigi munk&aacute;ib&oacute;l gazdag egy&eacute;ni t&aacute;rlat &aacute;llhatna &ouml;ssze.&quot;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n *</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Ezut&aacute;n k&ouml;vetkezett a val&oacute;di felfedez&eacute;s: K&aacute;ntor Lajos is felkereste a műtermet, s att&oacute;l a perctől kezdve volt m&aacute;r gyakorlati, &eacute;rtő t&aacute;masza is Bercinek. Rendszeres, alapos rom&aacute;niai &eacute;s k&uuml;lf&ouml;ldi &ouml;nk&eacute;pz&eacute;ssel a fest&eacute;szet belvil&aacute;g&aacute;ban is egyre otthonosabb, befogadj&aacute;k a tartom&aacute;nyi-megyei t&aacute;rlatokra, 1969 ut&aacute;n pedig egyre gyakrabban rendezhet egy&eacute;ni ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;st. Munk&aacute;ss&aacute;g&aacute;nak velej&eacute;t remek&uuml;l adatolja <a href=\"http://artportal.hu/lexikon/muveszek/gyorkos_manyi_albert\" target=\"_blank\">Mur&aacute;din Jenő sz&oacute;cikke az Artportal-on</a>.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n *</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n 1993. m&aacute;jus 27-&eacute;n Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert t&aacute;vozik az &eacute;lők sor&aacute;b&oacute;l. &Eacute;lete utols&oacute; &eacute;vtizede tragikus fordulatot jelent mind mag&aacute;n&eacute;leti, mind szakmai vonatkoz&aacute;sban. Dolgozik, de nem &eacute;rzi igaz&aacute;n, hogy a t&aacute;rsadalom val&oacute;s&aacute;gosan is elfogadja felaj&aacute;nlkoz&aacute;s&aacute;t. Am&iacute;g Kolozsv&aacute;ron &eacute;ltem, sokszor &ouml;sszej&ouml;tt&uuml;nk. A bar&aacute;ti biztat&aacute;sra mindig sz&uuml;ks&eacute;g volt. Ahogy ezek kikoptak, elmaradtak, elbizonytalanodott. Bukaresti &eacute;letem alatt egyszer keresett fel - t&aacute;rlata ny&iacute;lott a főv&aacute;rosi Petőfi H&aacute;zban -, nekem aj&aacute;nd&eacute;kozott k&eacute;pei alatt &uuml;ld&ouml;g&eacute;lt a nappaliban, el&eacute;gedetten a pillanattal, az eml&eacute;kek megelevened&eacute;s&eacute;vel, tobz&oacute;d&oacute; sz&iacute;nekben l&aacute;tta a vil&aacute;got, de m&aacute;r a mag&aacute;ba z&aacute;rk&oacute;zott, t&aacute;vols&aacute;gtart&oacute; Bercit l&aacute;ttam magammal szemben. Szorong&oacute; sz&iacute;vvel &iacute;rtam r&oacute;la a nekrol&oacute;got, amely &iacute;gy Balla Zs&oacute;fia k&eacute;t remek versdedik&aacute;ci&oacute;j&aacute;val emelkedett a műv&eacute;szi kegyelet meg&eacute;rdemelt szintj&eacute;re.<br />\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <strong>Ellopott sz&iacute;nek</strong><br />\n <em>(RMSZ, 1993. j&uacute;lius 3-4.)</em></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &quot;Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert szokatlan &eacute;letutat j&aacute;rt be. Amilyen rendhagy&oacute;an nyugtalan&iacute;t&oacute; volt a hal&aacute;la, ugyanolyan volt sors&aacute;nak is az alakul&aacute;sa.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Az 1922-ben sz&uuml;letett tordaszentl&aacute;szl&oacute;i gyermek mag&aacute;n&uacute;ton v&eacute;gezte k&ouml;z&eacute;piskol&aacute;it, majd zenekonzervat&oacute;riumban szerzett oklevelet: fuvola szakos tan&aacute;r lett. Tizenk&eacute;t &eacute;vi h&aacute;bor&iacute;tatlan pedag&oacute;gusmunka k&ouml;vetkezett. Feles&eacute;ge, Jakab Ilona festőnő a m&uacute;zsa, a p&eacute;ldak&eacute;p szerep&eacute;ben egy idő ut&aacute;n f&eacute;lig komolyan, f&eacute;lig tr&eacute;f&aacute;san a paletta mell&eacute; csalja. &quot;Berci&quot; &aacute;mulva &eacute;lvezi a festeget&eacute;st.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n 1963-ban, alig egy &eacute;vvel a k&iacute;v&aacute;ncsi kaland kezdete ut&aacute;n m&aacute;r tartom&aacute;nyi t&aacute;rlaton szerepel. Harminc &eacute;vnyi kem&eacute;ny munka k&ouml;vetkezett: siker, bar&aacute;tok, a j&ouml;vev&eacute;nyt befogad&oacute; p&aacute;lyat&aacute;rsak, &eacute;rdeklődő műkritikusok, publicit&aacute;s, d&iacute;jak. S egyre t&ouml;bbsz&ouml;r az otthagyott, a visszah&iacute;v&oacute; sz&uuml;lőfalu...</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n S ugyanakkor az egy&eacute;ni sors kudarcai: &eacute;lett&aacute;rsa egyre k&eacute;ts&eacute;gbeesettebb rivaliz&aacute;l&aacute;sa, v&aacute;l&aacute;suk, majd az asszony s&uacute;lyos betegs&eacute;ge, pusztul&aacute;sa... Az &ouml;regkori mag&aacute;ny, s v&eacute;g&uuml;l a meghasonl&aacute;s. A b&uacute;cs&uacute;talan b&uacute;cs&uacute;...</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n ...Sz&aacute;mos ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;ssal a h&aacute;ta m&ouml;g&ouml;tt, egy hetvenes &eacute;vek v&eacute;gi interj&uacute;ban &iacute;gy vallott k&eacute;peiről:</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n - Nagyr&eacute;szt saj&aacute;t tulajdonomban vannak. Mint m&aacute;r eml&iacute;tettem, ragaszkodom hozz&aacute;juk... N&eacute;h&aacute;ny kitűnő műv&eacute;szek műterm&eacute;ben talő&aacute;lhat&oacute;k. Sz&aacute;momra legnagyobb &ouml;szt&ouml;nz&eacute;s tal&aacute;n az volt, hogy &aacute;ltalam nagyra becs&uuml;lt k&eacute;pzőműv&eacute;szek k&eacute;pet, szobrot cser&eacute;lnek velem. Szerkesztők, gyűjtők fal&aacute;n van n&eacute;h&aacute;ny kompoz&iacute;ci&oacute;m. A m&uacute;zeumokban m&eacute;g nem kaptam helyet, nem tudom, mikorra &eacute;rek &quot;m&uacute;zeumk&eacute;pess&eacute;&quot;. Azt mondj&aacute;k, ehhez meg kell halni. H&aacute;t erre nem vagyok hajland&oacute;, ennyit nem &eacute;r meg az &uuml;gy, ink&aacute;bb festek. Min&eacute;l t&ouml;bbet. &Ouml;tven&ouml;t &eacute;ves vagyok. M&eacute;g van időm s kedvem is a munk&aacute;hoz...</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert m&aacute;ra egycsap&aacute;sra &quot;m&uacute;zeumk&eacute;pess&eacute;&quot; lett. &Uacute;gy l&aacute;tszik, hirtelen megcsappant a kedve, esetleg ellopt&aacute;k eddigi &ouml;sszes sz&iacute;neit? Vagy az idej&eacute;t tudta egyre szűk&ouml;sebbnek? Hadd ne tal&aacute;lgassuk. ismerkedj&uuml;nk meg ink&aacute;bb, ha tehetj&uuml;k, csod&aacute;latos k&eacute;pvil&aacute;g&aacute;val.&quot;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <br />\n <strong>Balla Zs&oacute;fia versei</strong> Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert k&eacute;pei al&aacute;:</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <br />\n <strong>Kergető</strong></p>\n<p> <em>Gurulnak a hegyek felett -<br />\n &Aacute;lm&eacute;lkodnak az emberek<br />\n ennyi v&ouml;r&ouml;set &eacute;s ennyi s&aacute;rh&aacute;t<br />\n ennyi holdat &eacute;s ennyi f&aacute;kly&aacute;t<br />\n &eacute;s ennyi elmaradt h&aacute;rsf&aacute;t -<br />\n &Eacute;s ennyi csend &eacute;s ennyi &eacute;jjel<br />\n ahol egym&aacute;st &ouml;lelő f&eacute;ny kell</em></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <br />\n <strong>J&eacute;g alatt</strong></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <em>A halak elt&eacute;vedtek a j&eacute;g alatt<br />\n v&iacute;zben idegek<br />\n hidegek<br />\n szem&uuml;k ki&aacute;lt&aacute;suk<br />\n horgon<br />\n mindegy hogy &aacute;llok vagy topogok:<br />\n meleg k&aacute;lyh&aacute;hoz igyekeznek a halak.<br />\n Idemer&eacute;szkedsz, hogy kifogjalak?</em></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n *</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n T&iacute;z &eacute;vvel az &eacute;letből val&oacute; t&aacute;voz&aacute;sa ut&aacute;n <strong>Aniszi K&aacute;lm&aacute;n</strong> &iacute;gy m&eacute;ltatja fest&eacute;szet&eacute;nek jelentős&eacute;g&eacute;t a Hitelben (<em>Egy jelentős erd&eacute;lyi festő. Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert, 2004 &aacute;prilis</em>):</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &quot;T&ouml;bb mint &eacute;rdekes, fest&eacute;szet&eacute;nek l&eacute;nyeg&eacute;hez tartozik, hogy ami beker&uuml;l a k&eacute;pek mezej&eacute;be &ndash; lett l&eacute;gyen sz&oacute; zs&uacute;pfedeles apr&oacute; h&aacute;zakr&oacute;l, monument&aacute;lis vagy kisebb templomokr&oacute;l, portr&eacute;kr&oacute;l vagy eg&eacute;sz alakos figur&aacute;kr&oacute;l &ndash;, majd minden g&oacute;tikusan megny&uacute;jtott. M&eacute;g a kolozsv&aacute;ri Fő t&eacute;ri templom előtt &aacute;ll&oacute; t&ouml;mbszerű női k&oacute;rus is al&aacute;rendelődik ennek a t&ouml;rv&eacute;nynek. Am&iacute;g a k&oacute;rusok vagy az &ouml;sszefog&oacute;dzkodva t&aacute;ncol&oacute; l&aacute;nyok t&ouml;mbszerűs&eacute;ge a hagyom&aacute;nyőrző k&ouml;z&ouml;ss&eacute;gek koh&eacute;zi&oacute;s erej&eacute;t, kikezdhetetlens&eacute;g&eacute;t sugallja, addig a k&eacute;pek g&oacute;tikusan megny&uacute;jtott szerkeszt&eacute;sm&oacute;dja minden bizonnyal egy tisztultabb vil&aacute;gba val&oacute; elv&aacute;gy&oacute;d&aacute;s vizu&aacute;lis &eacute;rz&eacute;keltet&eacute;s&eacute;re szolg&aacute;l, az adott &eacute;s a kellő, a val&oacute;s&aacute;gos &eacute;s az eszm&eacute;nyi dinamikus-dialektikus egys&eacute;g&eacute;re utal. Ugyanezt az ide&aacute;t, műv&eacute;szi t&ouml;rekv&eacute;st, ha nem &eacute;ppen ars poetic&aacute;t juttatj&aacute;k kifejez&eacute;sre a t&aacute;jba kompon&aacute;lt stiliz&aacute;lt f&aacute;k is. Minden l&eacute;tező egyazon ir&aacute;nyba hangolt, a k&eacute;pmező valamennyi &ldquo;lak&oacute;ja&rdquo; felfel&eacute; t&ouml;rekszik, minthogyha egy l&aacute;thatatlan, hatalmas erő vonzan&aacute; ellen&aacute;llhatatlanul őket egy igazs&aacute;gosabb &eacute;s m&eacute;lt&aacute;nyosabb k&ouml;z&ouml;ss&eacute;gi &eacute;let fel&eacute;.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert munk&aacute;in a rajznak al&aacute;rendelt szerepe van. A figur&aacute;k megrajzol&aacute;s&aacute;ban a szerző a r&eacute;szletektől sz&aacute;nd&eacute;kosan eltekint, a kont&uacute;rok elmos&oacute;dottak, mindenhol nyugalom, b&eacute;ke honol, egy mor&aacute;lisan feddhetetlen t&aacute;rsadalmi l&eacute;t&aacute;llapot fel&eacute; terelve a befogad&oacute; fant&aacute;zi&aacute;j&aacute;t.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n A rajzn&aacute;l hasonl&iacute;thatatlanul fontosabb szerepet sz&aacute;nt a sz&iacute;neknek. Majdnem azt mondtam: a sz&iacute;nnek. Hisz csup&aacute;n n&eacute;h&aacute;nyat haszn&aacute;l. &Eacute;s mind k&ouml;z&ouml;tt a feh&eacute;r az uralkod&oacute;. Olyan feh&eacute;ret, mint őn&aacute;la, m&eacute;g nem l&aacute;t(hat)tunk senkin&eacute;l. Ahogy van tizianv&ouml;r&ouml;s &ndash; ugyan&uacute;gy besz&eacute;lhetn&eacute;nk &ndash; mutatis mutandis &ndash; Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi-f&eacute;le feh&eacute;rről is. Ami persze sohasem tiszta feh&eacute;r: a behavazott t&aacute;j ink&aacute;bb k&eacute;kesfeh&eacute;ren iriz&aacute;l. A feh&eacute;rnek ez a hol alig kivehető, hol j&oacute;l l&aacute;that&oacute; kevered&eacute;se a k&eacute;kkel, illetve &aacute;ttűn&eacute;se a hideg k&eacute;kbe, t&eacute;rszerűv&eacute; m&eacute;ly&iacute;ti a s&iacute;kot, saj&aacute;tos hangulatot k&ouml;lcs&ouml;n&ouml;zve a k&eacute;peknek. A sz&iacute;nek mesteri haszn&aacute;lat&aacute;val a műv&eacute;sz mintegy kiemel benn&uuml;nket a fizikailag &eacute;s mor&aacute;lisan elidegenedett mindennapokb&oacute;l, &eacute;s &aacute;tvezet egy tisztultabb univerzumba.&quot;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <a href=\"http://picasaweb.google.com/kvaricsg/GyorkosManyiAlbert?authkey=Gv1sRgCJDVq9L10IiibA\" target=\"_blank\">Itt </a>l&aacute;that&oacute; egy kis t&aacute;rlat var&aacute;zslatos, imm&aacute;r mindenk&eacute;ppen &quot;m&uacute;zeumk&eacute;pes&quot; munk&aacute;ib&oacute;l...</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <em>Illusztr&aacute;ci&oacute;: Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert egy &eacute;vvel hal&aacute;la előtt, tordaszentl&aacute;szl&oacute;i gyűjtem&eacute;nyes t&aacute;rlat&aacute;nak megnyit&oacute;j&aacute;n (1992). Fot&oacute;: Csomaf&aacute;y Ferenc</em></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <a href=\"http://urszu2.blogspot.com/2009/04/muzeumkepes-gyorkos-manyi-albert.html\" target=\"_blank\">http://urszu2.blogspot.com, 2009. &aacute;prilis 1.</a></p>\n<hr />\n<div class=\"rtejustify\">\n &nbsp;</div>\n<div class=\"rtecenter\">\n <br />\n <span style=\"font-size:14px;\"><strong>Buz&aacute;s P&aacute;l: Műv&eacute;szet &eacute;s k&ouml;z&ouml;ss&eacute;g. Besz&eacute;lget&eacute;s K&oacute;s Katival</strong></span><br />\n &nbsp;</div>\n<p class=\"rtejustify\">\n K&oacute;s Katit &ndash; K&oacute;s K&aacute;roly unok&aacute;j&aacute;t, K&oacute;s Andr&aacute;s szobr&aacute;szműv&eacute;sz le&aacute;ny&aacute;t &ndash; serd&uuml;lő kora &oacute;ta ismerem. Hallottam hangversenyen heged&uuml;lni, l&aacute;ttam iskolapadban &uuml;lni, majd a kolozsv&aacute;ri Zenel&iacute;ceum abszolvensei k&ouml;z&ouml;tt ballagni.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n V&aacute;ltozatos &eacute;letp&aacute;ly&aacute;ja kezdet&eacute;n k&ouml;z&eacute;piskolai v&eacute;gzetts&eacute;ggel Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n v&aacute;llal hegedűtan&aacute;ri &aacute;ll&aacute;st. F&eacute;rjhez megy, &aacute;tk&ouml;lt&ouml;zik Bar&oacute;tra, ahol nemsok&aacute;ra &aacute;tveszi a V&aacute;rosi Művelőd&eacute;si H&aacute;z ir&aacute;ny&iacute;t&aacute;s&aacute;t. A brass&oacute;i Transilvania Egyetem Zenei Fakult&aacute;sa lehetős&eacute;get ad arra, hogy zenei tanulm&aacute;nyait &ndash; &eacute;rett fejjel Bart&oacute;tr&oacute;l ing&aacute;zva, gyermekeivel szinte egyidőben &ndash; felsőfok&uacute; szinten, befejezze.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n H&uacute;sz &eacute;v ut&aacute;n visszat&eacute;r sz&uuml;lőv&aacute;ros&aacute;ba, Kolozsv&aacute;rra. Szerencsecsillaga nem hagyja el, mert sz&aacute;m&aacute;ra vonz&oacute; &aacute;ll&aacute;st tal&aacute;l a kincses v&aacute;rosban, ahol tud&aacute;s&aacute;t, tapasztalatait hasznos&iacute;thatja. Kalotaszeg neves festőj&eacute;nek, Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albertnek a k&eacute;pei k&ouml;z&ouml;tt dolgozhat, a zenetan&aacute;r-festőműv&eacute;sz műteremlak&aacute;s&aacute;ban, az EMKE &aacute;ltal l&eacute;trehozott eml&eacute;kh&aacute;zban.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Bet&eacute;rtem az Eml&eacute;kh&aacute;zba, egyr&eacute;szt a Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi-festm&eacute;nyekben &uacute;jolag gy&ouml;ny&ouml;rk&ouml;dni, m&aacute;sr&eacute;szt K&oacute;s Katival elbesz&eacute;lgetni.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; &Eacute;desap&aacute;d szobr&aacute;szműv&eacute;szi alkot&oacute;munk&aacute;ja felt&eacute;telezem hozz&aacute;j&aacute;rult emberi kialakul&aacute;sodhoz...</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; Tal&aacute;n ink&aacute;bb szakmai kialakul&aacute;somhoz &ndash; arra gondolok, hogy ap&aacute;mt&oacute;l &ouml;r&ouml;k&ouml;lhettem a műv&eacute;szi alkot&aacute;sra &eacute;s a tan&iacute;t&aacute;sra val&oacute; hajlamot. Emberr&eacute; v&aacute;l&aacute;somhoz sz&uuml;leim egyform&aacute;n hozz&aacute;j&aacute;rultak azzal a p&eacute;ldamutat&aacute;ssal, ahogyan csal&aacute;di &eacute;s k&ouml;z&ouml;ss&eacute;gi &eacute;let&uuml;ket &eacute;lt&eacute;k, munk&aacute;jukat v&eacute;gezt&eacute;k: becs&uuml;lettel, elk&ouml;telezetts&eacute;ggel, felelőss&eacute;gtudattal, gondoskod&aacute;ssal, pozit&iacute;v hozz&aacute;&aacute;ll&aacute;ssal, &eacute;s nem utols&oacute; sorban sok-sok szeretettel.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; Milyen benyom&aacute;sokkal b&uacute;cs&uacute;zt&aacute;l a Zenek&ouml;z&eacute;piskol&aacute;t&oacute;l, zene- &eacute;s &aacute;ltal&aacute;nos művelts&eacute;gi tan&aacute;raidt&oacute;l?</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; &Eacute;n azok k&ouml;z&eacute; a di&aacute;kok k&ouml;z&eacute; tartoztam, akik szerettek iskol&aacute;ba j&aacute;rni. Elemista koromban a tanul&aacute;s sem okozott k&uuml;l&ouml;n&ouml;sebb gondot, maxim&aacute;lis jeggyel v&eacute;gzetem minden &eacute;vet; K&oacute;s-nagyap&aacute;m meg is jegyezte egy alkalommal &ndash; &uacute;gy harmadik oszt&aacute;lyos lehettem &ndash;, hogy az ellenőrzőim sz&eacute;pek, de el&eacute;g unalmasak...</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Nagyon meghat&aacute;roz&oacute; volt sz&aacute;momra Protopopescu &Eacute;va tan&iacute;t&oacute;nőnk pedag&oacute;giai &eacute;s emberi magatart&aacute;sa, aki &ndash; azt gondolom &ndash; kiv&aacute;l&oacute; ind&iacute;t&aacute;st biztos&iacute;tott tan&iacute;tv&aacute;nyai sz&aacute;m&aacute;ra. Mai napig &ouml;r&ouml;m l&aacute;tni azt a szeretetet &eacute;s boldogs&aacute;got, amely belőle &aacute;rad, amikor volt tan&iacute;tv&aacute;nyaival tal&aacute;lkozhat, besz&eacute;lgethet.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <img alt=\"Györkös Mányi Albert: Falusi Madonna (1985. olaj vászonra)\" border=\"2\" class=\"rtejustify\" height=\"261\" hspace=\"2\" src=\"http://www.muvelodes.ro/images/1259855483.2931.jpg\" vspace=\"2\" width=\"200\" /></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Hasonl&oacute;k&eacute;ppen hat&aacute;rozta meg szakmai fejlőd&eacute;semet hegedűtan&aacute;rom, Zsurka P&eacute;ter, aki kiv&eacute;telesen j&oacute; alapokat pl&aacute;nt&aacute;lt tan&iacute;tv&aacute;nyaiba, &eacute;s akitől megtanultam/megtapasztaltam azt, hogy a hangszertanul&aacute;s folyamat&aacute;ban mennyire fontos a min&eacute;l t&ouml;k&eacute;letesebb alapoz&aacute;s. Ezt az elvet k&ouml;vettem &eacute;n is hegedűtan&aacute;rk&eacute;nt, &uacute;gy &eacute;rzem, eredm&eacute;nyesen.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n A szolmiz&aacute;ci&oacute;, zenedikt&aacute;l&aacute;s &eacute;s zeneelm&eacute;let alapjait Szab&oacute; Margit tan&aacute;rnő &ndash; Gitta n&eacute;ni &ndash; &ouml;nt&ouml;tte bel&eacute;nk, szigor&uacute; &eacute;s alapos m&oacute;don, az ő &oacute;r&aacute;in olyan k&eacute;pess&eacute;gekre &eacute;s tud&aacute;sra tett&uuml;nk szert, amelyek biztos&iacute;tott&aacute;k sz&aacute;munkra a tov&aacute;bbi fejlőd&eacute;st ezen a t&eacute;ren.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Majd k&ouml;vetkeztek a gimn&aacute;ziumi &eacute;vek, a sok tan&aacute;r. Mindannyiukt&oacute;l volt amit tanulnunk. De term&eacute;szetesen voltak k&ouml;z&ouml;tt&uuml;k olyanok, akik felejthetetlenek maradtak sz&aacute;momra &eacute;s meghat&aacute;rozt&aacute;k tov&aacute;bbi &eacute;letutamat: p&eacute;ld&aacute;ul Guttman Mih&aacute;ly &ndash; mindannyiunk Misi b&aacute;csija &ndash;, akinek ir&aacute;ny&iacute;t&aacute;s&aacute;val volt szerencs&eacute;m kamarazen&eacute;lni, &eacute;s az &aacute;ltala vez&eacute;nyelt zenekarban heged&uuml;lni; vagy Jak&oacute;n&eacute; Barab&aacute;s Margit t&ouml;rt&eacute;nelem &eacute;s f&ouml;ldrajz szakos tan&aacute;rnő, aki egyben oszt&aacute;lyfőn&ouml;knőnk is volt a felső tagozaton. Nagyon szerettem az oszt&aacute;lyk&ouml;z&ouml;ss&eacute;get is, kedveltem oszt&aacute;lyt&aacute;rsaimat, akikkel mai napig tartom a kapcsolatot.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; Besz&eacute;lj kalota-szegeleti, tordaszentl&aacute;szl&oacute;i hegedűtan&aacute;ri tev&eacute;kenys&eacute;gedről.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; &Iacute;gy ut&oacute;lag elemezve: nagyon &eacute;rdekes a sors. Ugyanis Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert, a zeneiskola akkori klarin&eacute;ttan&aacute;ra keresett meg a hegedű szakra val&oacute; sikertelen felv&eacute;teli vizsg&aacute;im ut&aacute;n, hogy v&aacute;llaln&aacute;m el sz&uuml;lőfaluja, Tordaszentl&aacute;szl&oacute; heged&uuml;lni v&aacute;gy&oacute; gyerekeinek tan&iacute;t&aacute;s&aacute;t. Előbb vonakodtam ettől az aj&aacute;nlatt&oacute;l, mivel semmi vonz&oacute;d&aacute;st nem &eacute;reztem akkoriban a tan&iacute;t&aacute;s ir&aacute;nt, csakis hegedűsk&eacute;nt tudtam magam elk&eacute;pzelni; azonban kitart&oacute; biztat&aacute;s&aacute;ra v&eacute;g&uuml;l is elv&aacute;llaltam. Egy &eacute;v m&uacute;lva m&aacute;r Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n &eacute;s Magyarfenesen &ouml;sszesen tizenk&eacute;t kisebb-nagyobb gyermeket tan&iacute;tottam, a kolozsv&aacute;ri Műv&eacute;szeti N&eacute;piskol&aacute;hoz tartozva. Ezzel Gy&ouml;rk&ouml;s tan&aacute;r &uacute;r &ndash; sz&uuml;leim seg&iacute;ts&eacute;g&eacute;vel &ndash; az &ouml;lembe pottyantotta az első munkahelyem. Ennek k&ouml;sz&ouml;nhetem azt a felismer&eacute;st, hogy bizony van mit keresnem a tan&aacute;ri p&aacute;ly&aacute;n, &eacute;s hogy nagyon szeretem ezt a munk&aacute;t. Bizony&iacute;totta ezt az a sok csod&aacute;latos &eacute;lm&eacute;ny, amely azalatt a negyed &eacute;vsz&aacute;zad alatt &eacute;rt, amely sor&aacute;n v&eacute;g&uuml;l is szinte folyamatosan foglalkoztam hegedűtan&iacute;t&aacute;ssal &ndash; Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n, Magyarfenesen, majd Bar&oacute;ton &eacute;s Vargyason. Csod&aacute;latos &eacute;rz&eacute;s, amikor a volt tan&iacute;tv&aacute;nyaim időnk&eacute;nt megkeresnek, csak az&eacute;rt, &bdquo;hogy hallj&aacute;k a tan&aacute;rn&eacute;ni hangj&aacute;t&rdquo;. Egyik-m&aacute;sik k&ouml;z&uuml;l&uuml;k &ndash; hivat&aacute;sk&eacute;nt v&aacute;lasztva a zen&eacute;l&eacute;st &ndash; sz&eacute;p eredm&eacute;nyeket &eacute;rt el, mint p&eacute;ld&aacute;ul a Magyarfenesről indult Barazsuly Erzs&eacute;bet vagy Kiss Pista Levente...</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; Nem sokat tudunk a bar&oacute;ti művelőd&eacute;si &eacute;letről. A helybeli Művelőd&eacute;si H&aacute;z vezetőjek&eacute;nt mik voltak a feladataid?</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; Bar&oacute;tra val&oacute; k&ouml;lt&ouml;z&eacute;semet k&ouml;vetően felfedeztem m&eacute;g egy hobbimat: a művelőd&eacute;sszervez&eacute;st, amely a k&eacute;sőbbiekben hivat&aacute;somm&aacute; v&aacute;lt. Fiatal feles&eacute;gk&eacute;nt &eacute;s anyak&eacute;nt, a 89-es v&aacute;ltoz&aacute;s adta lehetős&eacute;geket kihaszn&aacute;lva, 1990 m&aacute;jus&aacute;ban, n&eacute;h&aacute;ny egyform&aacute;n gondolkod&oacute;, a k&ouml;zművelőd&eacute;si &eacute;letet fontosnak tart&oacute; emberrel &ndash; b&iacute;zva a j&ouml;vő lehetős&eacute;geiben &ndash; l&eacute;trehoztuk a Ga&aacute;l M&oacute;zes K&ouml;zművelőd&eacute;si Egyes&uuml;letet, amely keret&eacute;ben azt&aacute;n 15 &eacute;vet tev&eacute;kenykedtem, &eacute;s megtanulhattam, megtapasztalhattam, hogy mit jelent civilk&eacute;nt dolgozni. Az egyes&uuml;let vezetős&eacute;gi tagjak&eacute;nt, majd aleln&ouml;kek&eacute;nt sz&aacute;mtalan előad&aacute;s &eacute;s rendezv&eacute;ny tervezője, szervezője &eacute;s lebonyol&iacute;t&oacute;ja voltam kolleg&aacute;immal egy&uuml;tt, akikkel igazi csapatot alkotva nagyon sz&eacute;p eredm&eacute;nyeket &eacute;rt&uuml;nk el, kiv&iacute;v&aacute;n a hazai &eacute;s magyarorsz&aacute;gi k&ouml;zművelőd&eacute;si szakemberek elismer&eacute;s&eacute;t. 1991-ben pedig a sors el&eacute;m t&aacute;rta azt a lehetős&eacute;get, hogy megp&aacute;ly&aacute;zhassam a helyi V&aacute;rosi Művelőd&eacute;si H&aacute;z meg&uuml;resedett igazgat&oacute;i &aacute;ll&aacute;s&aacute;t, amelyet sikerrel meg is tettem. A k&eacute;t &eacute;vvel azelőtt nyugd&iacute;jba vonult igazgat&oacute;nő, Kaptza M&aacute;ria &aacute;ltal t&ouml;bb &eacute;ven &aacute;t sikeresen vezetett int&eacute;zm&eacute;nyt &aacute;tv&eacute;ve, az ottani munk&aacute;t &eacute;s programszervez&eacute;st az &uacute;j idők szelleme szerint kellett &aacute;talak&iacute;tanom &ndash; tulajdonk&eacute;ppen feladatomm&aacute; v&aacute;lt egy teljesen &uacute;j fajta művelőd&eacute;si &eacute;let, &uacute;j int&eacute;zm&eacute;ny l&eacute;trehoz&aacute;sa, t&aacute;gabb munkak&ouml;z&ouml;ss&eacute;g kialak&iacute;t&aacute;sa, a v&aacute;ltoz&aacute;s hozta &uacute;j lehetős&eacute;gek keret&eacute;ben. A szakemberek, a k&ouml;z&ouml;ns&eacute;g &eacute;s a vend&eacute;gműv&eacute;szek visszajelz&eacute;se alapj&aacute;n, munkat&aacute;rsaimmal egy&uuml;tt siker&uuml;lt egy olyan int&eacute;zm&eacute;nyt l&eacute;trehozni, ahova sz&iacute;vesen t&eacute;rtek be kicsik-nagyok a k&uuml;l&ouml;nf&eacute;le programokra, rendezv&eacute;nyekre, &eacute;s ahova &ouml;r&ouml;mmel j&ouml;ttek a vend&eacute;gt&aacute;rsulatok is, dics&eacute;rve a vend&eacute;gl&aacute;t&aacute;st &eacute;s a k&ouml;z&ouml;ns&eacute;get.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Tizen&ouml;t &eacute;ven &aacute;t dolgoztam h&aacute;t művelőd&eacute;s- &eacute;s k&ouml;z&ouml;ss&eacute;gszervezők&eacute;nt, olyan munkat&aacute;rsakkal, akikkel &ouml;r&ouml;m volt egy&uuml;tt dolgozni, egy&uuml;tt alkotni. &Eacute;s k&ouml;zben egy&uuml;tteseket alap&iacute;tottunk, a K&aacute;joni Consortot, a Kelek&oacute;ty&aacute;t, az Erdővid&eacute;k N&eacute;pt&aacute;ncegy&uuml;ttest, meg muzsik&aacute;ltam, tan&iacute;tottam is. &Eacute;s ut&oacute;lag meg&aacute;llap&iacute;tottam, hogy a sors olyan kegyes volt hozz&aacute;m, hogy a mindenkori hivatalos munk&aacute;m egyben a hobbim is volt. &Eacute;s ebbe belesz&aacute;m&iacute;thatom azt a m&aacute;sf&eacute;l &eacute;ves időszakot is, amikor orvosi &iacute;rnokk&eacute;nt dolgoztam a bar&oacute;ti j&aacute;r&oacute;beteg rendelőben, &eacute;s a pap&iacute;rmunka mellett egyszerűbb asszisztensnői feladatokat is ell&aacute;ttam (v&eacute;rnyom&aacute;sm&eacute;r&eacute;s, k&ouml;t&ouml;z&eacute;s stb.) &ndash; ugyanis mindig sz&iacute;v&uuml;gyemnek &eacute;reztem a r&aacute;szorultakon seg&iacute;teni.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; Sikeresek voltak a K&aacute;joni Consort r&eacute;gizene egy&uuml;ttes fell&eacute;p&eacute;sei, mely egy&uuml;ttesnek te is tagja volt&aacute;l...</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <img alt=\"Kós Kati. László Miklós felvétele\" border=\"2\" class=\"rtejustify\" height=\"225\" hspace=\"2\" src=\"http://www.muvelodes.ro/images/1259855650.3746.jpg\" vspace=\"2\" width=\"300\" /></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; Igen, m&eacute;gpedig alap&iacute;t&oacute; tagja. Nem sokkal Bar&oacute;tra k&ouml;lt&ouml;z&eacute;s&uuml;nk ut&aacute;n, 1988 folyam&aacute;n, volt f&eacute;rjemmel, Demeter J&aacute;nossal siker&uuml;lt toboroznunk olyan embereket, akik zenei tanulm&aacute;nyokkal vagy egyszerűen csak zenei tehets&eacute;ggel rendelkeztek. 1988 december&eacute;ben kezdt&uuml;k el a pr&oacute;b&aacute;kat, tizenk&eacute;t Bar&oacute;ton &eacute;lő, k&uuml;l&ouml;nb&ouml;ző foglalkoz&aacute;s&uacute; &eacute;s &eacute;letkor&uacute;, azonban a muzsik&aacute;l&aacute;st egyform&aacute;n kedvelő lelkes emberrel. A mindennapok sz&uuml;rkes&eacute;g&eacute;nek &eacute;s a m&aacute;r csaknem kil&aacute;t&aacute;stalan jelen &eacute;s j&ouml;vő elvisel&eacute;s&eacute;hez a renesz&aacute;nsz zen&eacute;t v&aacute;lasztottuk mened&eacute;knek. Reperto&aacute;runkat 14&ndash;17. sz&aacute;zadi zeneszerzők hangszeres &eacute;s vok&aacute;lis, vil&aacute;gi &eacute;s egyh&aacute;zi műveiből v&aacute;logattuk. A n&eacute;vad&oacute; K&aacute;joni J&aacute;nos &aacute;ltal gyűjt&ouml;tt &eacute;s lejegyzett, valamint m&aacute;s korabeli erd&eacute;lyi zeneszerzők művein k&iacute;v&uuml;l term&eacute;szetesen m&aacute;s t&aacute;jak szerzőinek műveit is megsz&oacute;laltattuk, ilyenk&eacute;ppen barangolva be hallgat&oacute;inkkal egy&uuml;tt Eur&oacute;p&aacute;t, a zene &aacute;ltal. Sz&aacute;mtalan sikeres koncert&uuml;nk volt itthon &eacute;s Magyarorsz&aacute;gon, de lehetős&eacute;g&uuml;nk ad&oacute;dott muzsik&aacute;lni a b&eacute;csi Stefansdomban is. A muzsik&aacute;l&aacute;s-&eacute;nekl&eacute;s mellett ugyanakkor nagyr&eacute;szt &eacute;n l&aacute;ttam el az egy&uuml;ttes menedzsel&eacute;si feladatait is. Az egy&uuml;ttest a bar&oacute;ti iskola fogadta be, &aacute;lland&oacute; helysz&iacute;nt biztos&iacute;tva műk&ouml;d&eacute;s&eacute;nek. Kolozsv&aacute;rra val&oacute; visszak&ouml;lt&ouml;z&eacute;semkor nagyon neh&eacute;z volt megv&aacute;lnom a K&aacute;joni Consortt&oacute;l. Hi&aacute;nyoznak az egykori pr&oacute;b&aacute;k, k&ouml;z&ouml;s muzsik&aacute;l&aacute;sok, kisz&aacute;ll&aacute;sok, koncertek, &eacute;s nem utols&oacute; sorban a zen&eacute;szt&aacute;rsak. Az egy&uuml;ttes azonban tov&aacute;bbra is sikerrel műk&ouml;dik, &eacute;s id&eacute;n ny&aacute;ron nem csak jelk&eacute;pesen, de a val&oacute;s&aacute;gban is bebarangolta Eur&oacute;p&aacute;t, csod&aacute;latos &eacute;lm&eacute;nyekkel t&eacute;rve haza.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Hasonl&oacute;k&eacute;ppen nehezen v&aacute;ltam meg m&aacute;sik lelki gyermekemtől, a Kelek&oacute;tya Egy&uuml;ttestől is, amelyet 2001-ben alak&iacute;tottuk a Művelőd&eacute;si H&aacute;z keret&eacute;ben, azzal a c&eacute;llal, hogy &ndash; az elsősorban magyar nyelvű gyermekirodalom gy&ouml;ngyszemeinek alapj&aacute;n k&eacute;sz&uuml;lt feldolgoz&aacute;sokkal reperto&aacute;runkban &ndash; koncertekkel l&aacute;togassunk meg gyermekk&ouml;z&ouml;ss&eacute;geket, fők&eacute;nt olyan vid&eacute;keken, ahov&aacute; a helyi anyagi forr&aacute;sok hi&aacute;nya miatt e k&ouml;zkedvelt dalok, de elsősorban szerzőik-előad&oacute;ik &ndash; mint p&eacute;ld&aacute;ul Sebő Ferenc, D&eacute;vai Nagy Kamilla, Hal&aacute;sz Judit, Vitai Ildik&oacute;, illetve a Kal&aacute;ka, 100 Folk Celsius &eacute;s Bojtorj&aacute;n egy&uuml;ttesek &ndash;, &eacute;lőben nem juthatnak el. Koncertjeinkkel egyar&aacute;nt sikert arattunk &uacute;gy a gyermek, mint a felnőtt hallgat&oacute;s&aacute;g k&ouml;r&eacute;ben. Felejthetetlen &eacute;lm&eacute;nyk&eacute;nt maradtak meg sz&aacute;momra azok a koncertjeink, amelyek alkalm&aacute;val a gyermekek r&aacute;csud&aacute;lkoztak a k&uuml;l&ouml;nb&ouml;ző h&uacute;ros, f&uacute;v&oacute;s, &uuml;tős &eacute;s ritmus hangszereinkre, megismerhett&eacute;k ezeket k&ouml;zelről, esetenk&eacute;nt ki is pr&oacute;b&aacute;lhatt&aacute;k egyiket-m&aacute;sikat, valamint egy&uuml;tt &eacute;nekelhett&eacute;k vel&uuml;nk (&eacute;s mi vel&uuml;k) a m&aacute;r &aacute;ltaluk ismert dalokat. Ezek az &eacute;lm&eacute;nyek &eacute;s tapasztalatok azonban itt sem hagytak nyugodni: lelkes t&aacute;rsakra lelve tervezz&uuml;k m&aacute;r egy hasonl&oacute; egy&uuml;ttes l&eacute;trehoz&aacute;s&aacute;t Kolozsv&aacute;ron is.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; Hogyan oldottad meg a bar&oacute;ti teendőid mellett az ing&aacute;z&aacute;sokat, folyamatos zenei tov&aacute;bbk&eacute;pz&eacute;sedet a brass&oacute;i egyetemen?</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; Nem volt k&ouml;nnyű. L&eacute;v&eacute;n, hogy Brass&oacute;ban csak nappali tagozaton lehets&eacute;ges zenei tanulm&aacute;nyokat v&eacute;gezni, folyamatosan jelen kellett lennem a kurzusokon, szemin&aacute;riumokon. Az első k&eacute;t &eacute;v programja viszonylag laz&aacute;bb volt, &iacute;gy emellett siker&uuml;lt &ndash; naponta ing&aacute;zva &ndash; elv&eacute;geznem a Művelőd&eacute;si H&aacute;zbeli teendőimet is, &aacute;tszervezve a programomat. Sőt, folytattam mindk&eacute;t egy&uuml;ttesben val&oacute; tev&eacute;kenys&eacute;gemet is. Ezenk&iacute;v&uuml;l 2003&ndash;2005 k&ouml;z&ouml;tt hegedűltem a sepsiszentgy&ouml;rgyi Georgius Kamarazenekarban is. (&Iacute;gy ut&oacute;lag azon t&ouml;prengek, hogy honnan volt energi&aacute;m minderre? Mai napig is csod&aacute;lkozom saj&aacute;t magamon...) M&aacute;sod &eacute;v v&eacute;ge fel&eacute; kezdtem &eacute;rezni, hogy ez &iacute;gy nem megy tov&aacute;bb; valamit fel kell adnom. &Eacute;s akkor &uacute;gy d&ouml;nt&ouml;ttem, hogy lemondok a Művelőd&eacute;si H&aacute;z vezet&eacute;s&eacute;ről &eacute;s visszat&eacute;rek a tan&iacute;t&aacute;shoz; am&uacute;gy is azt tapasztaltam, hogy a művelőd&eacute;sszervezői munk&aacute;m egyre ink&aacute;bb eltol&oacute;dik az adminisztr&aacute;ci&oacute;s munka fel&eacute;, &eacute;s ennek nem &ouml;r&uuml;ltem. A Bar&oacute;tt&oacute;l 9 km-re fekvő nagyk&ouml;zs&eacute;gben, Vargyason pr&oacute;b&aacute;lkoztam, szerencs&eacute;vel: a helyi iskola igazgat&oacute;nőj&eacute;nek, G&ouml;dri Ol&aacute;h Ann&aacute;nak lelkes seg&iacute;ts&eacute;g&eacute;vel siker&uuml;lt annyi &eacute;rdeklődő gyereket toboroznunk, hogy 2004 ősz&eacute;től teljes hegedűoszt&aacute;lyt ind&iacute;tottam, amelynek keret&eacute;ben a hegedű&oacute;r&aacute;kon k&iacute;v&uuml;l zeneelm&eacute;letet &eacute;s zenet&ouml;rt&eacute;netet is tan&iacute;tottam. Az oszt&aacute;ly a sepsiszentgy&ouml;rgyi Műv&eacute;szeti N&eacute;piskola kihelyezett tagozatak&eacute;nt műk&ouml;d&ouml;tt &eacute;s műk&ouml;dik a mai napig, lelkes t&aacute;mogat&aacute;s&aacute;t &eacute;lvezve annak igazgat&oacute;j&aacute;t&oacute;l, aki nem m&aacute;s, mint a sokunk sz&aacute;m&aacute;ra ismert &eacute;s k&ouml;zkedvelt, kiv&aacute;l&oacute; tenor &eacute;nekes &eacute;s karvezető, Szil&aacute;gyi Zsolt. K&eacute;t &eacute;vet dolgoztam itt, tov&aacute;bbi csod&aacute;latos &eacute;lm&eacute;nyekkel... Innen is nagyon neh&eacute;z sz&iacute;vvel v&aacute;ltam meg... De h&aacute;t mindannyian tudjuk: valamit valami&eacute;rt...</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; &Uacute;jb&oacute;l itthon Kolozsv&aacute;ron; milyen c&eacute;lkitűz&eacute;sekkel vetted &aacute;t a fel&uacute;j&iacute;tott Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert Eml&eacute;kh&aacute;z vezet&eacute;s&eacute;t? Mik a tov&aacute;bbi terveid a kalotaszegi festő eml&eacute;kh&aacute;z&aacute;val, hiszen n&aacute;latok csal&aacute;di hagyom&aacute;ny a kapcsolattart&aacute;s Kalotaszeggel?</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; Kolozsv&aacute;rra val&oacute; visszat&eacute;r&eacute;sem ut&aacute;n, 2007 okt&oacute;ber&eacute;ben, a sors felaj&aacute;nlotta, hogy &aacute;tvegyem a Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert Eml&eacute;kh&aacute;z programmenedzsel&eacute;s&eacute;t. &Ouml;r&ouml;mmel fogadtam az EMKE veztős&eacute;ge &aacute;ltal felk&iacute;n&aacute;lt lehetős&eacute;get. &Eacute;rdekes a sors: ha &uacute;gy vessz&uuml;k, h&uacute;sz &eacute;v Kolozsv&aacute;rt&oacute;l val&oacute; t&aacute;voll&eacute;t ut&aacute;ni visszat&eacute;r&eacute;semkor Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert ism&eacute;t munkahelyet aj&aacute;nl fel sz&aacute;momra: az EMK&Eacute;-re b&iacute;zott hagyat&eacute;ka tov&aacute;bbi gondoz&aacute;s&aacute;t, valamint a műteremlak&aacute;s&aacute;ban 1993-ban l&eacute;trehozott eml&eacute;kh&aacute;z &eacute;s kis művelőd&eacute;si k&ouml;zpont keret&eacute;ben viszonylag rendszeresen megrendezett előad&aacute;sok, koncertek, ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;sok tov&aacute;bbi rendszeres megszervez&eacute;s&eacute;t &eacute;s lebonyol&iacute;t&aacute;s&aacute;t. Az id&eacute;n tavaszra belsőleg terjesen meg&uacute;jult Eml&eacute;kh&aacute;zban feladatomm&aacute; v&aacute;lt az int&eacute;zm&eacute;ny tev&eacute;kenys&eacute;g&eacute;nek a mai ig&eacute;nyek szerinti &uacute;jragondol&aacute;sa &eacute;s alak&iacute;t&aacute;sa, a programok rendszeres&iacute;t&eacute;se, &uacute;j &ouml;tletek megval&oacute;s&iacute;t&aacute;sa... Ezen a t&eacute;ren term&eacute;szetesen kamatoztatni szeretn&eacute;m a m&aacute;r eml&iacute;tett tev&eacute;kenys&eacute;geim sor&aacute;n szerzett &ndash; pozit&iacute;v &eacute;s negat&iacute;v &ndash; tapasztalatokat. Ezzel a szakmai m&uacute;lttal v&aacute;gtam h&aacute;t neki az &uacute;j feladatnak. Szeretn&eacute;m, ha a Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert Eml&eacute;kh&aacute;zat egy olyan kultur&aacute;lis, vagy ink&aacute;bb k&ouml;z&ouml;ss&eacute;gi k&ouml;zpontt&aacute; siker&uuml;lne alak&iacute;tanunk, amelybe gyermekektől idősekig sz&iacute;vesen j&aacute;r majd el mindenki a programokra; ugyanakkor m&aacute;sok &aacute;ltal elk&eacute;pzelt rendezv&eacute;nyeknek is sz&iacute;vesen helyet biztos&iacute;tunk. Term&eacute;szetesen az elsődleges szempont Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert hagyat&eacute;k&aacute;nak megfelelő megőrz&eacute;se &eacute;s a k&ouml;ztudatba val&oacute; min&eacute;l erőteljesebb bevitele. Ehhez term&eacute;szetesen az sz&uuml;ks&eacute;ges, hogy min&eacute;l t&ouml;bben megforduljanak az eml&eacute;kh&aacute;zban &eacute;s belel&aacute;ssanak Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert szellemi &ouml;r&ouml;ks&eacute;g&eacute;be. A hagyat&eacute;k &aacute;tv&eacute;tele ut&aacute;n, a v&eacute;grendelet &eacute;rtelm&eacute;ben 1993-ban eml&eacute;kh&aacute;zz&aacute; avatott műteremlak&aacute;sban ez&eacute;rt kezdett kultur&aacute;lis programokat (koncerteket, ismeretterjesztő előad&aacute;sokat, k&ouml;nyvbemutat&oacute;kat stb.) szervezni az EMKE. &Eacute;s &uacute;gy tűnik, nagyon j&oacute; r&aacute;&eacute;rzess&eacute;l, hiszen az&oacute;ta sok sz&aacute;z ember fordult meg az eml&eacute;kh&aacute;zban, meg&iacute;zlelve ezt az &ouml;r&ouml;ks&eacute;get.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Nos, megpr&oacute;b&aacute;ltam tov&aacute;bbgondolni ezt a helyzetet, amikor is megfogalmaz&oacute;dott bennem egy sor elk&eacute;pzel&eacute;s az eml&eacute;kh&aacute;z tov&aacute;bbi műk&ouml;dtet&eacute;s&eacute;ről.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Elt&ouml;prengtem azon: mit is szeretett volna l&aacute;tni Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert a h&aacute;z&aacute;ban? Elbesz&eacute;lgettem t&ouml;bb olyan emberrel, aki ismerte őt. Ezekből a besz&eacute;lget&eacute;sekből kider&uuml;lt sz&aacute;momra, hogy szerette az embereket, &ouml;r&ouml;mmel fogadta őket lak&aacute;s&aacute;ban, ahol megmutatta nekik a k&eacute;peit, sz&iacute;vesen hallgatta meg a v&eacute;lem&eacute;ny&uuml;ket, tan&aacute;csaikat. Egysz&oacute;val: lak&aacute;s&aacute;ban gyakran l&aacute;tott vend&eacute;g&uuml;l kult&uacute;raszerető embereket, akik kellemes perceket-&oacute;r&aacute;kat t&ouml;lthettek el t&aacute;rsas&aacute;g&aacute;ban.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Megfogalmaz&oacute;dott h&aacute;t bennem az eml&eacute;kh&aacute;z szerintem k&eacute;t legfontosabb c&eacute;lja: a hagyat&eacute;k, ezen bel&uuml;l a k&ouml;zel k&eacute;tsz&aacute;z festm&eacute;nynek a min&eacute;l jobb &aacute;llapotban val&oacute; megőrz&eacute;se &eacute;s min&eacute;l t&ouml;bb embernek val&oacute; bemutat&aacute;sa, valamint egy olyan kultur&aacute;lis/k&ouml;z&ouml;ss&eacute;gi k&ouml;zpontt&aacute; val&oacute; alak&iacute;t&aacute;sa, ahol az emberek j&oacute;l &eacute;rzik magukat &eacute;s sz&iacute;vesen bet&eacute;rnek ide előad&aacute;sokra, koncertekre, klubprogramokra &ndash; vagy csak &uacute;gy.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Ennek a c&eacute;lnak az el&eacute;r&eacute;s&eacute;hez nagym&eacute;rt&eacute;kben hozz&aacute;j&aacute;rult az a t&eacute;ny, hogy az EMK&Eacute;-nek siker&uuml;lt fel&uacute;j&iacute;tania a műteremlak&aacute;st, &eacute;s most m&aacute;r a mai ig&eacute;nyeknek sokkal ink&aacute;bb megfelelő k&ouml;rnyezetben tudjuk fogadni az &eacute;rdeklődőket. Sz&uuml;ks&eacute;g lenne m&eacute;g tov&aacute;bbi infrastruktur&aacute;lis fejleszt&eacute;sre. Rem&eacute;lem, mindezt siker&uuml;l megval&oacute;s&iacute;tanunk p&aacute;ly&aacute;zati &uacute;ton &eacute;s t&aacute;mogat&aacute;sok r&eacute;v&eacute;n.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Sz&aacute;mos szakemberrel, műv&eacute;sszel, civil szervezettel siker&uuml;lt kapcsolatot teremtenem, akikkel k&uuml;l&ouml;nb&ouml;ző programokat, előad&aacute;sokat egyeztett&uuml;nk. A fel&uacute;j&iacute;t&aacute;s &oacute;ta sz&aacute;mos rendezv&eacute;nyre sor ker&uuml;lt m&aacute;r, &ouml;r&ouml;m&uuml;nkre gyakran telt h&aacute;zzal. Tov&aacute;bbi terveim k&ouml;zt k&uuml;l&ouml;nb&ouml;ző ismeretterjesztő előad&aacute;sok, ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;sok, k&ouml;nyvbemutat&oacute;k, kamarakoncertek, gyermekprogramok, klubtev&eacute;kenys&eacute;gek megszervez&eacute;se szerepel.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n A zeneiskola di&aacute;kjai, de elismert műv&eacute;szek is &ouml;r&ouml;mmel j&aacute;tszanak az eml&eacute;kh&aacute;zba ker&uuml;lt kiv&aacute;l&oacute; Steinway zongor&aacute;n, amelyen valamikor Szvjatoszl&aacute;v Richter is koncertezett.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Augusztus folyam&aacute;n egy fuvola mesterkurzusnak is helyt adtunk, amelynek keret&eacute;ben a kurzus mesteroktat&oacute;ja, B&aacute;lint J&aacute;nos fuvolaműv&eacute;sz, G&aacute;bor J&oacute;zsef kiv&aacute;l&oacute; zongorak&iacute;s&eacute;ret&eacute;vel felejthetetlen koncerttel lept&eacute;k meg a telth&aacute;zas k&ouml;z&ouml;ns&eacute;get.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Okt&oacute;ber elsej&eacute;től ism&eacute;t sűrű &eacute;s &ndash; rem&eacute;nyeink szerint &ndash; v&aacute;ltozatos programot aj&aacute;nlunk, amelyre szeretettel v&aacute;rjuk majd az &eacute;rdeklődőket.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n K&ouml;sz&ouml;n&ouml;m a besz&eacute;lget&eacute;st!</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <a href=\"http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=634\" target=\"_blank\">Művelőd&eacute;s, 2008. okt&oacute;ber</a></p>\n<hr />\n<p class=\"rtecenter\">\n <br />\n <span style=\"font-size:14px;\"><strong>Aniszi K&aacute;lm&aacute;n: Egy jelentős erd&eacute;lyi festő </strong><em>(Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert)</em></span></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n T&iacute;z &eacute;ve t&aacute;vozott el k&ouml;z&uuml;l&uuml;nk. Bar&aacute;tai szerint nem erre a vil&aacute;gra val&oacute; volt: irt&oacute;zott az erőszakoss&aacute;gt&oacute;l, a tud&aacute;l&eacute;koss&aacute;gt&oacute;l, a mag&aacute;nyt&oacute;l; nagy &iacute;vben elker&uuml;lte a kam&eacute;leonokat, de sz&iacute;vből &ouml;r&uuml;lt az igaz bar&aacute;toknak. Naponta bej&aacute;rt hol a <em>Korunk,</em> hol az <em>Utunk</em> szerkesztős&eacute;g&eacute;be felt&ouml;ltekezni aznapra vagy legal&aacute;bb n&eacute;h&aacute;ny &oacute;r&aacute;ra. Kedves hangja, szel&iacute;d mosolya felejthetetlen. Sug&aacute;rzott belőle az őszintes&eacute;g &eacute;s a j&oacute;s&aacute;g. Az &ouml;nfel&aacute;ldoz&aacute;sig &ouml;nzetlen volt.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Am&iacute;g elk&eacute;sz&uuml;lt egy-egy k&eacute;ppel, &quot;mű&iacute;t&eacute;sz&quot; bar&aacute;tait t&ouml;bbsz&ouml;r is megh&iacute;vta &quot;műterem-l&aacute;togat&aacute;sra&quot;. Tudni akarta m&aacute;sok v&eacute;lem&eacute;ny&eacute;t, &eacute;rezni a hat&aacute;st, amit a (k&eacute;sz&uuml;lő) művel val&oacute; ism&eacute;telt tal&aacute;lkoz&aacute;s kiv&aacute;lt a n&eacute;zőből. Rendszerint t&ouml;bb munk&aacute;t tett ki egyszerre szeml&eacute;re. A leg&uacute;jabb mell&eacute; n&eacute;h&aacute;ny r&eacute;gebbit is &ndash; ez volt az ő ism&eacute;telt &ouml;nmegm&eacute;ret&eacute;se. Volt benne valami, ami a legt&ouml;bb&uuml;nkből hi&aacute;nyzik: a gyermek romlatlans&aacute;ga, makul&aacute;tlans&aacute;ga. K&aacute;r, hogy idő előtt elment. &Aacute;mde &eacute;letműve &iacute;gy sem maradt torz&oacute;.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Festm&eacute;nyei: egy po&eacute;tal&eacute;lek műv&eacute;szi lenyomatai: a rideg jelen emberi(bb) alternat&iacute;v&aacute;inak k&eacute;pi &aacute;br&aacute;zol&aacute;sai. Jellemnagys&aacute;gra vall, hogy műteremlak&aacute;s&aacute;t &eacute;s otthon őrz&ouml;tt műveit az &uacute;jraalakult Erd&eacute;lyi K&ouml;zművelőd&eacute;si Egyes&uuml;let (EMKE) r&eacute;v&eacute;n az erd&eacute;lyi magyars&aacute;gra, arra a k&ouml;z&ouml;ss&eacute;gre hagyta &ouml;r&ouml;k&uuml;l, amelyből maga is v&eacute;tetett.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n A t&iacute;z &eacute;v előtti t&aacute;voz&aacute;sa alkalm&aacute;b&oacute;l rendezett kolozsv&aacute;ri ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;son a műv&eacute;sz munk&aacute;ss&aacute;g&aacute;t m&eacute;ltat&oacute; K&aacute;ntor Lajos irodalomt&ouml;rt&eacute;n&eacute;sz tal&aacute;l&oacute;an jegyezte meg, hogy Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert ut&oacute;&eacute;let&eacute;ben sok minden megval&oacute;sult abb&oacute;l, amit &eacute;let&eacute;ben elk&eacute;pzelt, rem&eacute;lt. H&iacute;veinek t&aacute;bora nőtt&ouml;n-nő, munk&aacute;i k&ouml;zkinccs&eacute; v&aacute;ltak, egykori műteremlak&aacute;sa eml&eacute;kh&aacute;z lett, bar&aacute;ti egy&uuml;ttl&eacute;tek &eacute;s k&ouml;z&ouml;s eml&eacute;kez&eacute;sek sz&iacute;nhely&eacute;v&eacute; rangosodott. Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albertet imm&aacute;r a jelentős erd&eacute;lyi magyar festők k&ouml;z&ouml;tt tartja sz&aacute;mon a szakma, a műv&eacute;szett&ouml;rt&eacute;net.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Pedig nem volt k&ouml;nnyű &eacute;lete. Kenyer&eacute;nek fel&eacute;t m&aacute;r megette, amikor feles&eacute;g&eacute;nek, n&eacute;hai Jakab Ilona festőműv&eacute;sznek az &ouml;szt&ouml;nz&eacute;s&eacute;re ecsethez ny&uacute;lt, &eacute;s egy &uuml;lt&eacute;ben megfestette &eacute;lete első k&eacute;p&eacute;t, egy az&oacute;ta elkall&oacute;dott vir&aacute;gcsend&eacute;letet. Csoda t&ouml;rt&eacute;nt! Att&oacute;l kezdve megsz&aacute;llottan festett mindaddig, ameddig a K&eacute;rlelhetetlen ki nem &uuml;t&ouml;tte kez&eacute;ből az ecsetet.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Eredetileg zen&eacute;sz volt. &Uacute;gy t&eacute;rt &aacute;t a fest&eacute;szetre, hogy nem ford&iacute;tott h&aacute;tat a muzsik&aacute;nak. Nem az&eacute;rt v&aacute;ltott p&aacute;ly&aacute;t, mert nem voltak siker&eacute;lm&eacute;nyei, hanem mert a fest&eacute;szet volt a szem&eacute;lyis&eacute;g&eacute;nek legmegfelelőbb kifejez&eacute;si k&ouml;zege (L&aacute;szl&oacute; Ferenc). Egy&eacute;bk&eacute;nt a műv&eacute;szetek &iacute;gy vagy &uacute;gy mind &ouml;sszef&uuml;ggnek, hisz az alkot&aacute;s nem m&aacute;s, mint a műv&eacute;sz vil&aacute;ghoz val&oacute; viszony&aacute;nak saj&aacute;t formanyelven t&ouml;rt&eacute;nő megvall&aacute;sa. Sőt, nemcsak &ouml;sszef&uuml;ggnek, a műv&eacute;szetek k&ouml;lcs&ouml;n&ouml;sen hatnak is egym&aacute;sra. N&eacute;hai Mikl&oacute;ssy G&aacute;bor, a kiv&aacute;l&oacute; kolozsv&aacute;ri festőműv&eacute;sz mes&eacute;lte volt, hogy egy sz&aacute;zadelői p&aacute;rizsi vil&aacute;gki&aacute;ll&iacute;t&aacute;son, miut&aacute;n v&eacute;gign&eacute;zte az ezersz&aacute;mra felhalmozott k&eacute;pzőműv&eacute;szeti anyagot, beh&iacute;vt&aacute;k egy kisebb terembe, ahol csak &ouml;t festő munk&aacute;i voltak l&aacute;that&oacute;k, mely munk&aacute;kat mint legjobbakat v&aacute;lasztottak ki. Kider&uuml;lt, hogy mind az &ouml;t alkot&oacute; a fest&eacute;s mellett muzsik&aacute;lt is. A zene &aacute;ld&aacute;sos hat&aacute;sa Berci (&iacute;gy nevezt&eacute;k bar&aacute;tai) k&eacute;pein is &eacute;rezhető.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert &ouml;nerőből emelkedett irigyl&eacute;sre m&eacute;lt&oacute; magass&aacute;gokba a v&aacute;lasztott p&aacute;ly&aacute;n. A megsz&aacute;llotts&aacute;gig menő elhivatotts&aacute;got &eacute;rzett a fest&eacute;szet szents&eacute;ge ir&aacute;nt. Egy m&aacute;ni&aacute;kus szenved&eacute;ly&eacute;vel festette Tordaszentl&aacute;szl&oacute;t &eacute;s k&ouml;rny&eacute;k&eacute;t, gyermekkor&aacute;nak sz&iacute;nhelyeit. A Kalotaszeg k&ouml;rny&eacute;kiek lassan az idők k&ouml;d&eacute;be vesző &eacute;letvitel&eacute;nek jellegzetes mozzanatait &ouml;r&ouml;k&iacute;tette meg helyenk&eacute;nt a sz&uuml;rre&aacute;lis vil&aacute;g&aacute;ra eml&eacute;keztető, k&uuml;l&ouml;n&ouml;s atmoszf&eacute;r&aacute;j&uacute; k&eacute;pein. Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert gyermekkori eml&eacute;keinek naiv &aacute;br&aacute;zol&oacute;jak&eacute;nt kezdte, &eacute;s itt-ott Chagall-lal rokon von&aacute;sokat mutat&oacute;, expressz&iacute;v hat&aacute;s&uacute;, jelentős festők&eacute;nt fejezte be műv&eacute;szi p&aacute;lyafut&aacute;s&aacute;t. Tanult ember volt, kiv&aacute;l&oacute; &eacute;rtelmis&eacute;gi. Enn&eacute;lfogva m&aacute;shogyan szeml&eacute;lte &eacute;s m&aacute;smilyennek &iacute;t&eacute;lte meg a vil&aacute;got, mint a klasszikus &eacute;rtelemben vett naiv festők. Első k&eacute;pein m&eacute;g a konkr&eacute;t egyedi dominanci&aacute;ja &eacute;szlelhető, k&eacute;sőbbi munk&aacute;in viszont j&oacute;l l&aacute;tni a mind hat&eacute;konyabban &aacute;t&eacute;rt&eacute;kelő belső metamorf&oacute;zist: fest&eacute;szet&eacute;nek t&eacute;mak&ouml;re bőv&uuml;l, sz&iacute;nvil&aacute;ga gazdagodik, mondanival&oacute;ja m&eacute;ly&uuml;l, egyetemes&uuml;l.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n T&ouml;bb mint &eacute;rdekes, fest&eacute;szet&eacute;nek l&eacute;nyeg&eacute;hez tartozik, hogy ami beker&uuml;l a k&eacute;pek mezej&eacute;be &ndash; lett l&eacute;gyen sz&oacute; zs&uacute;pfedeles apr&oacute; h&aacute;zakr&oacute;l, monument&aacute;lis vagy kisebb templomokr&oacute;l, portr&eacute;kr&oacute;l vagy eg&eacute;sz alakos figur&aacute;kr&oacute;l &ndash;, majd minden g&oacute;tikusan megny&uacute;jtott. M&eacute;g a kolozsv&aacute;ri Fő t&eacute;ri templom előtt &aacute;ll&oacute; t&ouml;mbszerű női k&oacute;rus is al&aacute;rendelődik ennek a t&ouml;rv&eacute;nynek. Am&iacute;g a k&oacute;rusok vagy az &ouml;sszefog&oacute;dzkodva t&aacute;ncol&oacute; l&aacute;nyok t&ouml;mbszerűs&eacute;ge a hagyom&aacute;nyőrző k&ouml;z&ouml;ss&eacute;gek koh&eacute;zi&oacute;s erej&eacute;t, kikezdhetetlens&eacute;g&eacute;t sugallja, addig a k&eacute;pek g&oacute;tikusan megny&uacute;jtott szerkeszt&eacute;sm&oacute;dja minden bizonnyal egy tisztultabb vil&aacute;gba val&oacute; elv&aacute;gy&oacute;d&aacute;s vizu&aacute;lis &eacute;rz&eacute;keltet&eacute;s&eacute;re szolg&aacute;l, az adott &eacute;s a kellő, a val&oacute;s&aacute;gos &eacute;s az eszm&eacute;nyi dinamikus-dialektikus egys&eacute;g&eacute;re utal. Ugyanezt az ide&aacute;t, műv&eacute;szi t&ouml;rekv&eacute;st, ha nem &eacute;ppen ars poetic&aacute;t juttatj&aacute;k kifejez&eacute;sre a t&aacute;jba kompon&aacute;lt stiliz&aacute;lt f&aacute;k is. Minden l&eacute;tező egyazon ir&aacute;nyba hangolt, a k&eacute;pmező valamennyi &ldquo;lak&oacute;ja&rdquo; felfel&eacute; t&ouml;rekszik, minthogyha egy l&aacute;thatatlan, hatalmas erő vonzan&aacute; ellen&aacute;llhatatlanul őket egy igazs&aacute;gosabb &eacute;s m&eacute;lt&aacute;nyosabb k&ouml;z&ouml;ss&eacute;gi &eacute;let fel&eacute;.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert munk&aacute;in a rajznak al&aacute;rendelt szerepe van. A figur&aacute;k megrajzol&aacute;s&aacute;ban a szerző a r&eacute;szletektől sz&aacute;nd&eacute;kosan eltekint, a kont&uacute;rok elmos&oacute;dottak, mindenhol nyugalom, b&eacute;ke honol, egy mor&aacute;lisan feddhetetlen t&aacute;rsadalmi l&eacute;t&aacute;llapot fel&eacute; terelve a befogad&oacute; fant&aacute;zi&aacute;j&aacute;t.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n A rajzn&aacute;l hasonl&iacute;thatatlanul fontosabb szerepet sz&aacute;nt a sz&iacute;neknek. Majdnem azt mondtam: a sz&iacute;nnek. Hisz csup&aacute;n n&eacute;h&aacute;nyat haszn&aacute;l. &Eacute;s mind k&ouml;z&ouml;tt a feh&eacute;r az uralkod&oacute;. Olyan feh&eacute;ret, mint őn&aacute;la, m&eacute;g nem l&aacute;t(hat)tunk senkin&eacute;l. Ahogy van tizianv&ouml;r&ouml;s &ndash; ugyan&uacute;gy besz&eacute;lhetn&eacute;nk &ndash; mutatis mutandis &ndash; Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi-f&eacute;le feh&eacute;rről is. Ami persze sohasem tiszta feh&eacute;r: a behavazott t&aacute;j ink&aacute;bb k&eacute;kesfeh&eacute;ren iriz&aacute;l. A feh&eacute;rnek ez a hol alig kivehető, hol j&oacute;l l&aacute;that&oacute; kevered&eacute;se a k&eacute;kkel, illetve &aacute;ttűn&eacute;se a hideg k&eacute;kbe, t&eacute;rszerűv&eacute; m&eacute;ly&iacute;ti a s&iacute;kot, saj&aacute;tos hangulatot k&ouml;lcs&ouml;n&ouml;zve a k&eacute;peknek. A sz&iacute;nek mesteri haszn&aacute;lat&aacute;val a műv&eacute;sz mintegy kiemel benn&uuml;nket a fizikailag &eacute;s mor&aacute;lisan elidegenedett mindennapokb&oacute;l, &eacute;s &aacute;tvezet egy tisztultabb univerzumba. Ahol k&ouml;zvetlenebbek &eacute;s őszint&eacute;bbek az emberi kapcsolatok, term&eacute;szetesebb az &eacute;let. Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert k&eacute;sei Rousseau-k&eacute;nt ki&aacute;ltja fel&eacute;nk: &quot;K&oacute;ros &ouml;nz&eacute;setekkel a vesztetekbe rohantok! T&eacute;rjetek vissza a term&eacute;szet(es)hez!&quot;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Eleinte azt hihetn&eacute;nk, puszta v&eacute;letlen, hogy itt is, amott is felragyog vagy &aacute;tk&ouml;dlik a nap &eacute;s a hold az &aacute;br&aacute;zolt vil&aacute;g dolgai f&ouml;l&ouml;tt, k&ouml;z&ouml;tt. K&eacute;sőbb azonban &eacute;szrevessz&uuml;k, ez kor&aacute;ntsem v&eacute;letlen. Gy&ouml;rk&ouml;s egy belső hangnak engedelmeskedve &aacute;br&aacute;zolja majd mindegyik munk&aacute;j&aacute;n a k&eacute;t nagy &eacute;gitestet &eacute;s a Megfesz&iacute;tettet. Ezek a &ldquo;kell&eacute;kek&rdquo;, &ldquo;j&aacute;rul&eacute;kok&rdquo; ugyanis tov&aacute;bb fokozz&aacute;k a k&eacute;pek am&uacute;gy is hangs&uacute;lyos spiritualit&aacute;s&aacute;t, amit a g&oacute;tikus szerkeszt&eacute;s eleve meghat&aacute;rozott. Spiritu&aacute;list mondok, &eacute;s nem szakr&aacute;list. Mert nincs sz&oacute; itt m&aacute;sr&oacute;l, mint arr&oacute;l az alkot&oacute;i hitről, hogy az egyens&uacute;ly&aacute;b&oacute;l kibillentett vil&aacute;g &eacute;pp az &aacute;ltala aj&aacute;nlott &uacute;ton-m&oacute;don, vagyis az emberiest is mag&aacute;ban foglal&oacute; term&eacute;szet(es)hez val&oacute; visszat&eacute;r&eacute;s r&eacute;v&eacute;n tal&aacute;lhat elvesztett előbbeni &ouml;nmag&aacute;ra. Extra naturaem non est vita!</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Szervesen illeszkedik ebbe a vil&aacute;gszeml&eacute;letbe Gy&ouml;rk&ouml;s nagyszerű <em>Kalevala-</em>sorozata. No &eacute;s persze a csod&aacute;latos vir&aacute;gcsend&eacute;letek, amelyek magas műv&eacute;szis&eacute;g&uuml;kkel val&oacute;s&aacute;ggal lenyűg&ouml;zik a n&eacute;zőt. Ha semmi m&aacute;st nem festett volna, mint vir&aacute;gcsend&eacute;let-remekeit, Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert nev&eacute;t m&aacute;r ez&eacute;rt is megőrizte volna a h&aacute;l&aacute;s ut&oacute;kor.</p>\n<p>\n <a href=\"http://www.hitelfolyoirat.hu/arch/0408/elsooldal.html\" target=\"_blank\"><br />\n Hitel, 2004. augusztus</a></p>\n<hr />\n\n<p class=\"rtecenter\">\n <span style=\"font-size:14px;\"><strong>Eml&eacute;kez&eacute;s Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albertre</strong></span></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <br />\n Szombat d&eacute;lelőtt, a festő hal&aacute;l&aacute;nak tizedik &eacute;vfordul&oacute;ja alkalm&aacute;b&oacute;l, eml&eacute;kki&aacute;ll&iacute;t&aacute;s ny&iacute;lt a Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert Eml&eacute;kh&aacute;zban.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Előbb az Erd&eacute;lyi Magyar K&ouml;zművelőd&eacute;si Egyes&uuml;let r&eacute;sz&eacute;ről <em>D&aacute;n&eacute; Tibor K&aacute;lm&aacute;n</em> főtitk&aacute;r ism&eacute;telten k&ouml;sz&ouml;netet mondott Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert nagylelkű felaj&aacute;nl&aacute;s&aacute;nak, aki m&eacute;g &eacute;let&eacute;ben az EMK&Eacute;-re hagyta &eacute;letműv&eacute;t. Kev&eacute;s ilyen p&eacute;ld&aacute;val lehet tal&aacute;lkozni a civil szervezetek vil&aacute;g&aacute;ban.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n K&aacute;ntor Lajos szerint az eltelt t&iacute;z &eacute;v alatt sok minden megval&oacute;sult mindabb&oacute;l, amit Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert rem&eacute;lt beteljesedni. Egykori lak&aacute;s&aacute;t &eacute;s műterm&eacute;t &eacute;let&eacute;ben is sokan l&aacute;togatt&aacute;k, de ez most m&aacute;r kolozsv&aacute;ri kultur&aacute;lis tal&aacute;lkoz&oacute;helly&eacute; alakult. K&eacute;peit szerte a vil&aacute;gban ismerik, tavaly p&eacute;ld&aacute;ul a <em>Tűzolt&oacute;zenekar </em>c&iacute;mű munk&aacute;ja volt l&aacute;that&oacute; az ENSZ-műteremben. Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albertet jelentős kolozsv&aacute;ri festőműv&eacute;szk&eacute;nt tartj&aacute;k sz&aacute;mon, de &eacute;letműve Budapesten is elismer&eacute;snek &ouml;rvend. A Kolozsv&aacute;ri T&aacute;rsas&aacute;g egyik c&eacute;lkitűz&eacute;se rehabilit&aacute;lni a v&aacute;ros k&ouml;rny&eacute;ki magyar kultur&aacute;lis hagyom&aacute;nyokat, &eacute;s ennek a festő sz&uuml;lőfaluja, Tordaszentl&aacute;szl&oacute; is a r&eacute;sze. A most megny&iacute;lt t&aacute;rlaton nincs tematikai megk&ouml;t&ouml;tts&eacute;g, ink&aacute;bb a reprezentativit&aacute;s a c&eacute;l. K&ouml;zismert, hogy Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert eredetileg zen&eacute;sznek k&eacute;sz&uuml;lt, egy időben kiv&aacute;l&oacute; zenetan&aacute;rk&eacute;nt is műk&ouml;d&ouml;tt, am&iacute;g, v&aacute;ratlanul, nem kezdett elhivatotts&aacute;got &eacute;rezni a k&eacute;pzőműv&eacute;szet ir&aacute;nt. Naiv festők&eacute;nt indult, de k&eacute;sőbb lassan t&ouml;bb sz&aacute;llal is kezdett v&aacute;ltozni, kapcsol&oacute;dni a val&oacute;sabb vil&aacute;ghoz. Sok műve tordaszentl&aacute;szl&oacute;i vagy kolozsv&aacute;ri ihletetts&eacute;gű. Valamikor &eacute;rdekes lenne ki&aacute;ll&iacute;tani naiv st&iacute;lus&uacute; grafik&aacute;it is, amelyeket ő annak idej&eacute;n &bdquo;&oacute;lommetszeteknek&rdquo; nevezett. Az eml&eacute;kh&aacute;zban egyelőre a Kalevala-sorozatb&oacute;l, a mesemot&iacute;vumokb&oacute;l, t&aacute;jk&eacute;peiből, vir&aacute;gcsend&eacute;leteiből kaphatunk meggyőző &iacute;zel&iacute;tőt.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &bdquo;T&iacute;z &eacute;v alatt be&eacute;rett az &ouml;r&ouml;ks&eacute;g&rdquo; &ndash; jelentette ki megnyit&oacute; besz&eacute;d&eacute;ben K&aacute;ntor Lajos. A t&aacute;rlatavat&aacute;s ut&aacute;n az EMKE kurat&oacute;rium&aacute;nak tagjai, a festő tisztelői Szentl&aacute;szl&oacute;n megkoszor&uacute;zt&aacute;k Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert s&iacute;rj&aacute;t.<br />\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &Ouml;rd&ouml;g I. B&eacute;la, <a href=\"http://archivum.szabadsag.ro/archivum/2003/07/3jul-07.htm\" target=\"_blank\">Szabads&aacute;g, 2003. j&uacute;lius 7.</a></p>\n<hr />\n<p align=\"center\">\n <br />\n <span style=\"font-size:14px;\"><strong>T&iacute;z &eacute;ve hunyt el Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert</strong></span></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <br />\n Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert a kolozsv&aacute;ri Zeneműv&eacute;szeti Főiskola egykori tan&aacute;ra, feles&eacute;g&eacute;nek, n&eacute;hai Jakab Ilona festőműv&eacute;sznek az &ouml;szt&ouml;nz&eacute;s&eacute;re viszonylag k&eacute;sőn, negyven&eacute;vesen pr&oacute;b&aacute;lkozott meg a műv&eacute;szi mondanival&oacute; k&eacute;pi megjelen&iacute;t&eacute;s&eacute;vel, hogy azt&aacute;n a sz&iacute;nek &eacute;s form&aacute;k teljes m&eacute;rt&eacute;kben hatalmukba ker&iacute;ts&eacute;k. Elősz&ouml;r sz&uuml;lőfaluj&aacute;ban, Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n mutatta be festői pr&oacute;b&aacute;lkoz&aacute;sa eredm&eacute;nyeit, k&eacute;sőbb pedig Kolozsv&aacute;ron, Bukarestben, Marosv&aacute;s&aacute;rhelyen, majd az orsz&aacute;ghat&aacute;rokon t&uacute;l, Budapesten, Kecskem&eacute;ten &eacute;s K&ouml;lnben is megny&iacute;ltak előtte a ki&aacute;ll&iacute;t&oacute;termek.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Munk&aacute;ss&aacute;ga k&uuml;l&ouml;nleges sz&iacute;nfoltot jelent Kolozsv&aacute;r fest&eacute;szeti &eacute;let&eacute;ben. A naiv festőkre eml&eacute;keztető saj&aacute;tos fogalmaz&aacute;sm&oacute;dja, formailag rendk&iacute;v&uuml;l t&ouml;m&ouml;r megjelen&iacute;t&eacute;sei, egy&eacute;ni sz&iacute;nvil&aacute;ga, amely szint&eacute;n f&ouml;l&ouml;tt&eacute;bb szűkszav&uacute;, saj&aacute;tos hangulatot k&ouml;lcs&ouml;n&ouml;z k&eacute;peinek. Elsősorban a k&eacute;kre &eacute;s feh&eacute;rre &eacute;p&iacute;t, &ouml;nk&eacute;ntelen&uuml;l is egyfajta tisztas&aacute;got sugallva ez&aacute;ltal. De olykor v&ouml;r&ouml;sre vagy s&aacute;rg&aacute;ra v&aacute;lt &aacute;t, tal&aacute;n az &eacute;let&eacute;t &ouml;r&ouml;kk&ouml;n v&eacute;gigk&iacute;s&eacute;rő belső fesz&uuml;lts&eacute;geinek festői megjelen&iacute;t&eacute;sek&eacute;nt is. Tordaszentl&aacute;szl&oacute; &eacute;s &aacute;ltal&aacute;ban az erd&eacute;lyi falu saj&aacute;tos vil&aacute;ga elevenedik meg alkot&aacute;sain, olyan műv&eacute;szi &aacute;tl&eacute;nyeg&iacute;t&eacute;sben, amely csak azoknak adatott meg, akik ezt a k&ouml;rnyezetet bel&uuml;lről ismerik, maguk&eacute;nak vallj&aacute;k. Ballad&aacute;s &uuml;zeneteket fogalmaz &mdash; jellemezte 1985-&ouml;s budapesti ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;s&aacute;t a neves műv&eacute;szett&ouml;rt&eacute;n&eacute;sz, N&eacute;meth Lajos.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n A műv&eacute;sz &aacute;lland&oacute; ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;s&aacute;n nem vagy ritk&aacute;bban szereplő alkot&aacute;saib&oacute;l ny&iacute;lik t&aacute;rlat j&uacute;lius 5-&eacute;n, szombaton 11 &oacute;rakor a Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert Eml&eacute;kh&aacute;zban. Bevezetőt mond K&aacute;ntor Lajos. A t&aacute;rlatmegnyit&oacute; ut&aacute;n Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n a kegyelet vir&aacute;gait helyezik a műv&eacute;sz s&iacute;rj&aacute;ra.</p>\n<p>\n N&eacute;meth J&uacute;lia, <a href=\"http://archivum.szabadsag.ro/archivum/2003/07/3jul-03t.htm\" target=\"_blank\">Szabads&aacute;g, 2003. j&uacute;lius 3.</a></p>\n<hr />\n<p class=\"rtecenter\">\n <br />\n <span style=\"font-size:14px;\"><strong>G&aacute;&shy;bor D&eacute;&shy;nes: Gy&ouml;r&shy;k&ouml;s M&aacute;&shy;nyi Al&shy;bert &ndash; k&eacute;t m&uacute;&shy;zsa el&shy;k&ouml;&shy;te&shy;le&shy;zett&shy;je</strong></span></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n J&uacute;&shy;li&shy;us 18-&aacute;n lett vol&shy;na 77 &eacute;ves, &eacute;s im&shy;m&aacute;r he&shy;ted&shy;f&eacute;l &eacute;ve nyug&shy;szik sz&uuml;&shy;lő&shy;fa&shy;lu&shy;j&aacute;&shy;nak, a Ko&shy;lozs&shy;v&aacute;r&shy;t&oacute;l DNy-ra, torony&shy;ir&aacute;nt alig 12&ndash;13 km-re, az or&shy;sz&aacute;g&shy;&uacute;ton 20 km-re fek&shy;vő ka&shy;lo&shy;ta&shy;sze&shy;gi nagy&shy;k&ouml;z&shy;s&eacute;g, Tordaszentl&aacute;szl&oacute; &aacute;rnyas-vir&aacute;&shy;gos-f&aacute;s te&shy;me&shy;tő&shy;j&eacute;&shy;ben. &Ouml;n&shy;k&eacute;nt v&aacute;&shy;lasz&shy;tot&shy;ta &ouml;r&ouml;k nyug&shy;he&shy;ly&uuml;l a for&shy;r&oacute;n sze&shy;re&shy;tett sz&uuml;&shy;lő&shy;f&ouml;l&shy;di han&shy;to&shy;kat, amint &ouml;n&shy;k&eacute;nt t&aacute;vo&shy;zott az &eacute;lt&shy;ből is &ndash; a hal&shy;ha&shy;tat&shy;lan&shy;s&aacute;g&shy;ba &ndash; 1993. m&aacute;&shy;jus 27-&eacute;n.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Gy&ouml;r&shy;k&ouml;s M&aacute;&shy;nyi Al&shy;bert ta&shy;nult szak&shy;m&aacute;&shy;ja sze&shy;rint &ndash; ha if&shy;j&uacute;&shy;ko&shy;ri be&shy;te&shy;ges&shy;ke&shy;d&eacute;&shy;sei mi&shy;att nagy ke&shy;r&uuml;&shy;lők&shy;kel, meg&shy;szak&iacute;t&aacute;sokkal is ju&shy;tott hoz&shy;z&aacute; &ndash;, ze&shy;ne&shy;ta&shy;n&aacute;r volt, klarin&eacute;t &shy;szakos. Ok&shy;le&shy;ve&shy;l&eacute;t a G. Dima Ze&shy;ne&shy;mű&shy;v&eacute;&shy;sze&shy;ti Fő&shy;is&shy;ko&shy;l&aacute;n 1954-ben sze&shy;rez&shy;te meg, &eacute;s ak&shy;kor&shy;t&oacute;l ig&eacute;&shy;nyes szakmaszere&shy;tettel igye&shy;ke&shy;zett di&shy;&aacute;k&shy;ja&shy;it eme sok gya&shy;kor&shy;l&aacute;st, ko&shy;nok kitar&shy;t&aacute;st ig&eacute;ny&shy;lő hang&shy;szer mű&shy;v&eacute;&shy;szi meg&shy;sz&oacute;&shy;lal&shy;ta&shy;t&aacute;&shy;s&aacute;&shy;nak mű&shy;helytitkaiba be&shy;ve&shy;zet&shy;ni. Kez&shy;det&shy;ben ta&shy;l&aacute;n ma&shy;ga sem sejtet&shy;te, hogy lel&shy;k&eacute;&shy;ben szunnya&shy;do&shy;zik egy m&aacute;&shy;sik mű&shy;v&eacute;sz is. En&shy;nek csak nyolc &eacute;v&shy;vel k&eacute;&shy;sőbb &eacute;b&shy;redt tu&shy;da&shy;t&aacute;&shy;ra, ami&shy;kor 1962-ben h&aacute;&shy;zas&shy;s&aacute;&shy;got k&ouml;&shy;t&ouml;tt Ja&shy;kab Ilo&shy;na festő&shy;műv&eacute;sznő&shy;vel, aki mel&shy;let vul&shy;k&aacute;&shy;ni erő&shy;vel t&ouml;rt fel be&shy;lő&shy;le a velesz&uuml;le&shy;tett k&eacute;p&shy;ző&shy;mű&shy;v&eacute;&shy;sze&shy;ti te&shy;het&shy;s&eacute;g is. Egy &eacute;v&shy;vel k&eacute;&shy;sőbb m&aacute;r ki&shy;&aacute;l&shy;l&iacute;t&shy;j&aacute;k a pi&shy;ros bi&shy;va&shy;lyos szal&shy;m&aacute;s&shy;sze&shy;ke&shy;ret (ma is ott l&aacute;t&shy;ha&shy;t&oacute; az Em&shy;l&eacute;k&shy;h&aacute;z &eacute;sza&shy;ki kő&shy;fa&shy;l&aacute;n), a ko&shy;lozs&shy;v&aacute;&shy;ri tarto&shy;m&aacute;nyi t&aacute;r&shy;la&shy;ton.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Et&shy;től kezd&shy;ve a kla&shy;ri&shy;n&eacute;t&shy;ta&shy;n&aacute;r &ndash; an&eacute;l&shy;k&uuml;l, hogy ze&shy;ne&shy;pe&shy;da&shy;g&oacute;&shy;gu&shy;si te&shy;v&eacute;&shy;keny&shy;s&eacute;&shy;g&eacute;t el&shy;ha&shy;nya&shy;gol&shy;n&aacute; &ndash; tel&shy;jes len&shy;d&uuml;&shy;let&shy;tel, ha&shy;tal&shy;mas ener&shy;gi&shy;&aacute;&shy;val ve&shy;ti be&shy;le ma&shy;g&aacute;t a festőmű&shy;v&eacute;szeti al&shy;ko&shy;t&oacute;&shy;mun&shy;k&aacute;&shy;ba. Sa&shy;j&aacute;&shy;tos, sen&shy;ki&shy;vel &ouml;ssze nem t&eacute;&shy;veszthető sz&iacute;n- &eacute;s k&eacute;p&shy;vi&shy;l&aacute;&shy;g&aacute;t, n&eacute;&shy;ha meg&shy;h&ouml;k&shy;ken&shy;tő gra&shy;fi&shy;kai meg&shy;je&shy;le&shy;n&iacute;&shy;t&eacute;&shy;si for&shy;m&aacute;&shy;kat ala&shy;k&iacute;t ki ma&shy;g&aacute;&shy;nak. Ja&shy;kab Ilo&shy;na mel&shy;lett a tech&shy;ni&shy;kai is&shy;me&shy;re&shy;tek j&oacute;&shy;for&shy;m&aacute;n &eacute;sz&shy;re&shy;v&eacute;t&shy;le&shy;n&uuml;l ra&shy;gad&shy;nak r&aacute;, de mes&shy;te&shy;ri fo&shy;kon. T&eacute;&shy;m&aacute;i, a ki&shy;vi&shy;te&shy;le&shy;z&eacute;s for&shy;m&aacute;i, sz&iacute;&shy;nei sok&shy;szor megh&ouml;kkentők, de pa&shy;r&aacute;zs&shy;lik-iz&shy;zik be&shy;lő&shy;l&uuml;k a ben&shy;ső tűz, a me&shy;ta&shy;fo&shy;ri&shy;kus k&ouml;z&shy;l&eacute;s&shy;v&aacute;gy. Van&shy;nak vissza-vissza&shy;t&eacute;&shy;rő t&eacute;&shy;m&aacute;i is: a sz&eacute;&shy;ki l&aacute;&shy;nyok k&oacute;&shy;ru&shy;s&aacute;&shy;nak pl. t&ouml;bb v&aacute;l&shy;to&shy;za&shy;ta is is&shy;me&shy;re&shy;tes. Egyik &ndash; bo&shy;cs&aacute;&shy;na&shy;tos elfogult&shy;s&aacute;ggal hadd je&shy;gyez&shy;zem meg: ta&shy;l&aacute;n a leg&shy;jobb &ndash; &eacute;p&shy;pen e so&shy;rok &iacute;r&oacute;&shy;j&aacute;&shy;nak bir&shy;to&shy;k&aacute;&shy;ban. De min&shy;den egyes k&eacute;&shy;pe &ouml;n&aacute;l&shy;l&oacute;, szu&shy;ve&shy;r&eacute;n mű&shy;al&shy;ko&shy;t&aacute;s. Port&shy;r&eacute;i (Sza&shy;b&oacute; T. At&shy;ti&shy;la nyel&shy;v&eacute;sz&shy;pro&shy;fesszor, Szil&shy;&aacute;gyi Do&shy;mo&shy;kos, 1983-as &Ouml;n&shy;arc&shy;k&eacute;&shy;pe, a h&aacute;&shy;rom &eacute;v&shy;vel k&eacute;&shy;sőbb fes&shy;tett Sz&eacute;&shy;ki Ma&shy;don&shy;na, vagy az ugyan&shy;csak ez idő t&aacute;jt k&eacute;&shy;sz&uuml;lt P&aacute;r&shy;t&aacute;s l&aacute;ny stb. ) egy&shy;től egyig a mű&shy;faj ma&shy;gas&shy;is&shy;ko&shy;l&aacute;&shy;j&aacute;t je&shy;len&shy;tik.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Tordaszentl&aacute;szl&oacute;i gyer&shy;mek&shy;ko&shy;r&aacute;&shy;nak t&aacute;j&shy;&eacute;l&shy;m&eacute;&shy;nyei vissza-vissza&shy;t&eacute;&shy;rő perszeverenci&aacute;val ter&shy;m&eacute;&shy;ke&shy;ny&iacute;&shy;tik meg fő&shy;leg t&eacute;&shy;li k&eacute;&shy;pe&shy;it. Hogy azu&shy;t&aacute;n ezek a m&eacute;ly&shy;l&eacute;&shy;lek&shy;ta&shy;ni hat&aacute;&shy;sok iga&shy;z&aacute;n al&shy;ko&shy;t&oacute; m&oacute;&shy;don a fin&shy;nek hu&shy;szon&shy;k&eacute;t&shy;ezer so&shy;ros nem&shy;ze&shy;ti epo&shy;sz&aacute;&shy;nak, a Ka&shy;le&shy;va&shy;l&aacute;&shy;nak k&eacute;&shy;pi t&uuml;k&shy;r&ouml;z&shy;te&shy;t&eacute;&shy;s&eacute;&shy;re al&shy;ko&shy;tott ti&shy;zen&shy;&ouml;t k&eacute;&shy;p&eacute;&shy;ben cs&uacute;&shy;cso&shy;sod&shy;ja&shy;nak ki, ame&shy;lyet 1985-ben a Filo-gal&eacute;ri&aacute;ban mu&shy;tat&shy;tak be &aacute;t&shy;&uuml;&shy;tő si&shy;ker&shy;rel. Pe&shy;dig ezek a fest&shy;m&eacute;&shy;nyek tu&shy;laj&shy;don&shy;k&eacute;p&shy;pen nem az eposz mar&shy;g&oacute;&shy;j&aacute;&shy;ra k&eacute;&shy;sz&iacute;&shy;tett il&shy;luszt&shy;r&aacute;&shy;ci&shy;&oacute;k, ha&shy;nem egy nagy n&eacute;&shy;pi re&shy;mek&shy;mű kon&shy;ge&shy;ni&shy;&aacute;&shy;lis k&eacute;&shy;pi in&shy;terp&shy;re&shy;t&aacute;&shy;ci&shy;&oacute;i. &Iacute;gy l&aacute;t&shy;ta &eacute;s &iacute;t&eacute;l&shy;te meg az Utunk 1985. m&aacute;r&shy;ci&shy;us 29-i sz&aacute;&shy;m&aacute;&shy;ban megje&shy;lent mű&shy;b&iacute;&shy;r&aacute;&shy;la&shy;t&aacute;&shy;ban G. Cs. is, aki a k&ouml;&shy;vet&shy;ke&shy;ző&shy;ket &iacute;r&shy;ja: &bdquo;Gy&ouml;r&shy;k&ouml;s M&aacute;&shy;nyi Al&shy;bert fes&shy;tő&shy;egy&eacute;&shy;ni&shy;s&eacute;&shy;ge &ouml;ssz&shy;hang&shy;ban van az&shy;zal a na&shy;iv vi&shy;l&aacute;g&shy;k&eacute;&shy;pet su&shy;g&aacute;r&shy;z&oacute;, a j&oacute;t, iga&shy;zat, sz&eacute;&shy;pet tű&shy;z&ouml;n-v&iacute;&shy;zen győ&shy;ze&shy;lem&shy;re vi&shy;vő l&eacute;t&shy;el&shy;m&eacute;&shy;le&shy;ti &eacute;s er&shy;k&ouml;l&shy;csi rend&shy;szerrel, amely a Ka&shy;le&shy;va&shy;l&aacute;t jel&shy;lem&shy;zi, &eacute;s ez egy&shy;szer&shy;re biz&shy;tos&iacute;tja sz&aacute;&shy;m&aacute;&shy;ra az &ouml;n&shy;ki&shy;fe&shy;je&shy;z&eacute;s &eacute;s a hű&shy;s&eacute;g le&shy;he&shy;tő&shy;s&eacute;&shy;g&eacute;t.&rdquo;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Ez &eacute;v ok&shy;t&oacute;&shy;ber 2-&aacute;n j&oacute; f&eacute;l&shy;sz&aacute;z, fő&shy;leg eg&eacute;szs&eacute;g&shy;&uuml;gyben dol&shy;go&shy;z&oacute; bu&shy;da&shy;pes&shy;ti ki&shy;r&aacute;n&shy;du&shy;l&oacute; j&ouml;tt el Ko&shy;lozs&shy;v&aacute;r&shy;ra Zaharia Etel&shy;ka ve&shy;ze&shy;t&eacute;&shy;s&eacute;&shy;vel, hogy meg&shy;is&shy;mer&shy;ked&shy;jen az Em&shy;l&eacute;k&shy;h&aacute;z&shy;ban Gy&ouml;r&shy;k&ouml;s M&aacute;&shy;nyi Al&shy;bert Kucs&shy;m&aacute;s fe&shy;de&shy;lű ki&shy;csi h&aacute;&shy;za&shy;i&shy;val, li&shy;l&aacute;s-fe&shy;h&eacute;r&shy;ben tob&shy;z&oacute;&shy;d&oacute; Ab&shy;la&shy;kos &eacute;s nagy&shy;bő&shy;gős c&iacute;&shy;mű k&eacute;&shy;p&eacute;&shy;vel, vagy a z&ouml;l&shy;des-k&eacute;k&shy;ben pomp&aacute;&shy;z&oacute; Szar&shy;va&shy;sok&shy;k&aacute; v&aacute;lt fi&shy;&uacute;k&shy;kal, &eacute;s a t&ouml;b&shy;bi, gondolat&eacute;b&shy;resztő k&eacute;p&shy;pel. A mű&shy;&eacute;l&shy;ve&shy;zet be&shy;te&shy;tő&shy;z&eacute;&shy;se volt az&shy;t&aacute;n Bu&shy;z&aacute;s P&aacute;l mes&shy;te&shy;ri zon&shy;go&shy;ra&shy;j&aacute;&shy;t&eacute;&shy;ka, aki Bar&shy;t&oacute;k-fel&shy;dol&shy;go&shy;z&aacute;&shy;sok&shy;kal &ouml;r&shy;ven&shy;dez&shy;tet&shy;te meg az őt t&ouml;bb&shy;sz&ouml;&shy;r&ouml;&shy;sen vissza&shy;tap&shy;so&shy;l&oacute;, &eacute;r&shy;tő k&ouml;&shy;z&ouml;n&shy;s&eacute;&shy;get.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n So&shy;kak v&eacute;&shy;le&shy;m&eacute;&shy;ny&eacute;t fo&shy;gal&shy;maz&shy;ta meg az egyik r&eacute;szt&shy;ve&shy;vő: &bdquo;Ilyen &eacute;l&shy;m&eacute;&shy;nye&shy;k&eacute;rt &eacute;r&shy;de&shy;mes p&aacute;r sz&aacute;z kilom&eacute;&shy;tert utaz&shy;ni.&rdquo;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Kalotaszeg, 1999. no&shy;vem&shy;ber.</p>\n<hr />\n<p class=\"rtecenter\">\n <br />\n <span style=\"font-size:14px;\"><strong>T&uuml;cs&ouml;k &eacute;s bog&aacute;r</strong></span></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n (&hellip;)</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Gy&ouml;rk&ouml;s-M&aacute;nyi Alberthez addig j&aacute;rtunk k&eacute;pet n&eacute;zni (&bdquo;Azok ott a feles&eacute;gem munk&aacute;i &ndash; tiszt&aacute;zta), am&iacute;g &ouml;sszej&ouml;tt egy k&eacute;p &aacute;ra, &eacute;s megvehett&uuml;nk egyet. Azt&aacute;n t&ouml;bbnyire az utc&aacute;n besz&eacute;lgett&uuml;nk, ha tal&aacute;lkoztunk, &eacute;s egyszer elj&ouml;tt megn&eacute;zni, &bdquo;hol l&oacute;g a k&eacute;pe&quot;.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; K&eacute;rem, doktor &uacute;r, j&ouml;jj&ouml;n el hozz&aacute;nk, beteg a f&eacute;rjem! &ndash; sz&oacute;lt be egyik nap telefonon a feles&eacute;ge.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; De hiszen &eacute;n gyermekorvos vagyok!</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; Nem tesz semmit, a f&eacute;rjem &Ouml;nben b&iacute;zik...</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Akkoriban m&eacute;g szűkebb volt a mai eml&eacute;kh&aacute;z &eacute;s s&ouml;t&eacute;tebb.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n A Mester meggy&oacute;gyult, &eacute;s a bar&aacute;ts&aacute;g szorosabbra fon&oacute;dott. Nehezen viselte el az egyed&uuml;ll&eacute;tet, mikor mag&aacute;ra maradt.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; N&eacute;zzen be hozz&aacute;m, mikor ideje engedi, l&aacute;ssa, miket festek mostan&aacute;ban. &Eacute;s van valami, amit mag&aacute;nak szeretn&eacute;k adni.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n H&uacute;ztam, halasztottam a dolgot (pont erre nem &eacute;rt&eacute;l r&aacute;?, h&aacute;nyta szememre feles&eacute;gem) &eacute;s mikor v&eacute;gre elhat&aacute;roztam magam a l&aacute;togat&aacute;sra, meg&aacute;ll&iacute;tott &ndash; egy gy&aacute;szjelent&eacute;s.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n (&hellip;)</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n D&aacute;niel K&aacute;roly, <a href=\"http://archivum.szabadsag.ro/archivum/1998/8jan-19t.htm\" target=\"_blank\">Szabads&aacute;g, 1998. janu&aacute;r 19.</a></p>\n<hr />\n<p class=\"rtecenter\">\n <br />\n <span style=\"font-size:14px;\"><strong>(Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert hagyat&eacute;ka)</strong></span></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <br />\n 1990 &oacute;ta Kolozsv&aacute;ron egyetlen olyan eset volt, hogy mag&aacute;nszem&eacute;ly a k&ouml;z&ouml;ss&eacute;gre hagyta vagyon&aacute;t, ingatlan&aacute;t: Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albertről van sz&oacute;, a festőről, aki &eacute;vekkel ezelőtt tragikus k&ouml;r&uuml;lm&eacute;nyek k&ouml;z&ouml;tt hunyt el. A festő tragikus hal&aacute;l&aacute;nak egyr&eacute;szt az &eacute;rtetlens&eacute;g volt az oka, hogy hossz&uacute; &eacute;vtizedekig e k&uuml;l&ouml;n&ouml;s, a naivit&aacute;st &eacute;s n&eacute;pies formakult&uacute;r&aacute;t &ouml;tv&ouml;ző festm&eacute;nyeket nem &eacute;rt&eacute;kelt&eacute;k kellők&eacute;ppen. E festm&eacute;nyek egy r&eacute;sze megtekinthető a Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert Eml&eacute;kh&aacute;zban. Az eml&eacute;kh&aacute;z kurat&oacute;riuma d&ouml;nt az itt rendezendő ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;sokr&oacute;l, kultur&aacute;lis esem&eacute;nyekről, k&ouml;nyvbemutat&oacute;kr&oacute;l, k&ouml;ltői estekről. Balogh &Eacute;va, az eml&eacute;kh&aacute;z gondnoka elmondta, hogy sok ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;s volt m&aacute;r &eacute;s t&ouml;bb előad&oacute;est. Ősszel koncertsorozatot is rendeznek.<br />\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Rom&aacute;niai Magyar Sz&oacute;, 1996. okt&oacute;ber 1.</p>\n<hr />\n<p class=\"rtejustify\">\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <span style=\"font-size:14px;\"><strong>K&aacute;ntor Lajos: Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert &ndash; &eacute;s az ember rendje</strong></span><br />\n R&eacute;szlet egy megjelen&eacute;s előtt &aacute;ll&oacute; monogr&aacute;fi&aacute;b&oacute;l</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <br />\n A nagytehets&eacute;gű erd&eacute;lyi festőműv&eacute;szhez, Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Alberthez, fiatalkori betegs&eacute;g&eacute;t lesz&aacute;m&iacute;tva, kegyes volt a sors: olyan k&ouml;zegben &eacute;lhetett, ahol &ndash; előbb a szentl&aacute;szl&oacute;i reform&aacute;tus csal&aacute;d &eacute;s a faluk&ouml;z&ouml;ss&eacute;g, majd festőnő feles&eacute;ge s a zen&eacute;hez &eacute;s a k&eacute;pzőműv&eacute;szethez k&ouml;zel&aacute;ll&oacute;k r&eacute;v&eacute;n &ndash; egy kialakult erk&ouml;lcsi &eacute;s eszt&eacute;tikai &eacute;rt&eacute;krendhez igazodhatott, hogy azt&aacute;n maga is &eacute;rt&eacute;kőrzőv&eacute;, elsődleges &eacute;rt&eacute;kek teremtőj&eacute;v&eacute; v&aacute;lj&eacute;k. &Uacute;j otthona, a v&aacute;ros, a műeml&eacute;kekben gazdag, fejlett irodalmi-műv&eacute;szeti-tudom&aacute;nyos &eacute;lettel rendelkező Kolozsv&aacute;r friss &eacute;lm&eacute;nyeket ny&uacute;jtott a festő sz&aacute;m&aacute;ra is. Munkahelye, a műv&eacute;szeti k&ouml;z&eacute;piskola, az egykori ferences rendh&aacute;zban, t&ouml;bbsz&ouml;r&ouml;sen is ezt a levegőt &aacute;rasztotta. Nem csoda h&aacute;t, ha az idők&ouml;zben festőműv&eacute;ssz&eacute; &eacute;rett Gy&ouml;rk&ouml;s a t&ouml;rt&eacute;nelmi műeml&eacute;k &eacute;p&uuml;letekben s a vil&aacute;gi &eacute;s egyh&aacute;zi muzsika otthonaiban m&aacute;sodik ihletforr&aacute;s&aacute;ra tal&aacute;lt.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Tordaszentl&aacute;szl&oacute;i k&eacute;pein a kucsm&aacute;s h&aacute;zak mellett m&aacute;r feltűntek a reform&aacute;tus templom k&ouml;rvonalai (Tűzolt&oacute;zenekar). A k&oacute;rusok t&ouml;bbs&eacute;ge ugyancsak műeml&eacute;kekhez kapcsol&oacute;dik, &iacute;gy a Sz&eacute;ki l&aacute;nyok is. De ez előtt festi meg Gy&ouml;rk&ouml;s a Ferencesek templom&aacute;t (1971), a kolozsv&aacute;ri barokknak ezt az &aacute;ltala naponta, iskol&aacute;ba menet l&aacute;tott eml&eacute;k&eacute;t (amelynek eredeti g&oacute;tikus sz&eacute;ps&eacute;g&eacute;t csak &uacute;jabban t&aacute;rta elő a gondos restaur&aacute;l&aacute;s). Tetszetős, festői utcar&eacute;szlet egy j&aacute;r&oacute;kelővel &ndash; aligha kell m&eacute;lyebb jelent&eacute;s&eacute;t keresn&uuml;nk. A sz&oacute;banforg&oacute; &eacute;p&uuml;letegy&uuml;ttes j&oacute;val k&eacute;sőbb ihleti bensős&eacute;ges t&aacute;blak&eacute;p alkot&aacute;s&aacute;ra: a Kicsenget&eacute;s (1982) szerencs&eacute;sen kapcsolja &ouml;ssze a ferences rendh&aacute;z udvar felőli nemes arc&aacute;t az iskolai vil&aacute;ggal, egy f&aacute;ra felf&uuml;ggesztett harang előt&eacute;rbe hoz&aacute;s&aacute;val. Bőbesz&eacute;dűs&eacute;g n&eacute;lk&uuml;l &ouml;r&ouml;k&iacute;ti meg rajta Gy&ouml;rk&ouml;s t&ouml;bb &eacute;vtizedes tan&aacute;ri eml&eacute;keit, szeretettel, nosztalgi&aacute;val, tan&aacute;r-&ouml;nmag&aacute;t is b&uacute;cs&uacute;ztatva.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Szint&eacute;n a kolozsv&aacute;ri belv&aacute;rosban, de p&aacute;r utc&aacute;val od&eacute;bb tal&aacute;lja meg Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi a hozz&aacute; k&ouml;zelebb &aacute;ll&oacute;, őt &eacute;vtizedeken &aacute;t foglalkoztat&oacute; t&eacute;m&aacute;t: a Farkas utca h&iacute;res, g&oacute;tikus műeml&eacute;k templom&aacute;ban. Bach-muzsika &ndash; ezt a c&iacute;met v&aacute;lasztotta a festő az &bdquo;Opus Nr.1.&rdquo;-hez &eacute;s a k&eacute;p, a c&iacute;m ismerete n&eacute;lk&uuml;l is ezt sugallja: a Farkas utc&aacute;t lez&aacute;r&oacute; monument&aacute;lis &eacute;p&uuml;let homlokzat&aacute;nak ismert h&aacute;romsz&ouml;g&eacute;t hatalmas feh&eacute;r orgonas&iacute;pok veszik k&ouml;r&uuml;l, kiss&eacute; d&iacute;szletszerűen; az orgonas&iacute;pok f&ouml;l&ouml;tti kev&eacute;s, de erőteljes barna (benne fekete s&aacute;vokkal) a műeml&eacute;k-homlokzat vil&aacute;gosabb barn&aacute;j&aacute;val &eacute;s az el&eacute;je hajl&oacute; fekete f&aacute;kkal harmoniz&aacute;l. &Eacute;letrajzi eml&eacute;kez&eacute;s&eacute;ben festőnk magyar&aacute;zattal szolg&aacute;l a kompoz&iacute;ci&oacute;ra: &bdquo;Vagy amikor beker&uuml;ltem Kolozsv&aacute;rra, &eacute;s nem f&eacute;rtem be a Farkas utcai templomba, mikor orgonakoncert volt. Meg&aacute;lltam a templom fal&aacute;n&aacute;l, &eacute;s ott hallgattam v&eacute;gig a koncertet. Ugyanakkor a műteremben megfestettem a festm&eacute;nyt. Persze, az orgonas&iacute;pokat a fedelen k&iacute;v&uuml;l helyeztem el&rdquo;. Ebben a le&iacute;r&aacute;sban a &bdquo;persze&rdquo; ink&aacute;bb a k&iacute;v&uuml;lrekedt emberre l&aacute;tszik utalni, a k&eacute;p azonban a zene (a Bach-muzsika) monumentalit&aacute;s&aacute;t sugallja, amely a sz&eacute;p ar&aacute;nyair&oacute;l h&iacute;res &eacute;p&uuml;letn&eacute;l is fens&eacute;gesebbnek bizonyul. Az id&eacute;zett eml&eacute;kez&eacute;s v&eacute;gefel&eacute; Gy&ouml;rk&ouml;s visszat&eacute;r erre a k&eacute;p&eacute;re, elhagyva az anekdotikus elemet, a megsz&uuml;let&eacute;s pillanat&aacute;nak esetlegess&eacute;g&eacute;t, &eacute;s sz&oacute;l a folytat&aacute;sr&oacute;l is. Tanuls&aacute;gos lehet idem&aacute;solnunk n&eacute;h&aacute;ny sor&aacute;t: &bdquo;Egyik ilyen k&eacute;pről m&aacute;r besz&eacute;ltem, ahol az orgon&aacute;t &ndash; szimbolikusan &ndash; a fedelen k&iacute;v&uuml;l helyeztem el, hogy ezzel az orgonahangversenyeket mindig halljam, amikor a k&eacute;pre n&eacute;zek. De ezenk&iacute;v&uuml;l m&eacute;g megfestettem vagy k&eacute;tszer, de minden esetben m&aacute;sk&eacute;ppen. Az &eacute;rdekess&eacute;g az ezeken a k&eacute;peken, hogy nem a re&aacute;lis val&oacute;s&aacute;g&aacute;ban van megfestve, m&eacute;gis r&aacute; lehet ismerni. A legkisebbik k&eacute;p csak 25x30 cm, de m&eacute;gis monument&aacute;lisnak hat, mivel csak az előteret kompon&aacute;ltam be, de mivel munk&aacute;m feh&eacute;rben van, &eacute;s nem kősz&iacute;nű a fal, ezt m&eacute;g fokozza a s&ouml;t&eacute;t esti &eacute;g, ez&eacute;rt hat monument&aacute;lisnak. Mintha egy finn modern templom lenne&rdquo;. E jellemz&eacute;shez nem sok hozz&aacute;tennival&oacute;nk lehet. A &bdquo;s&ouml;t&eacute;t esti &eacute;g&rdquo; egyszer a feket&eacute;be hajl&oacute; barna, m&aacute;sszor a k&eacute;k m&eacute;lys&eacute;g&eacute;vel nyűg&ouml;z le, s nem n&eacute;lk&uuml;l&ouml;zi a meseszerűs&eacute;get sem. E sorozat teljess&eacute;g&eacute;hez hozz&aacute;tartozik a m&aacute;sodiknak tekintendő gipszmetszet-v&aacute;ltozat, a G&oacute;tika. (Ma sem tartom rossz v&aacute;laszt&aacute;snak, hogy 1972-ben az Utaz&aacute;s a gy&ouml;kerek k&ouml;r&uuml;l egyik fejezet&eacute;ben &eacute;ppen ezt a grafik&aacute;t adtam p&eacute;ld&aacute;nak a &bdquo;k&ouml;lt&eacute;szett&eacute;, zen&eacute;v&eacute;, &eacute;letfiloz&oacute;fi&aacute;v&aacute; l&eacute;nyeg&uuml;lő&bdquo; Gy&ouml;rk&ouml;s-f&eacute;le k&eacute;pi &aacute;br&aacute;zol&aacute;sra.) Ugyanennek az ősi műeml&eacute;knek szokatlan n&eacute;zetből &eacute;s &uacute;j festői hozz&aacute;&aacute;ll&aacute;ssal k&eacute;sz&iacute;tette el kev&eacute;sb&eacute; l&aacute;tv&aacute;nyos, de műv&eacute;szileg az egyik legig&eacute;nyesebb m&aacute;s&aacute;t; a kor&aacute;bbi festm&eacute;ny-vari&aacute;nsok &eacute;rdekess&eacute;ge, hogy a h&iacute;res reform&aacute;tus templom k&ouml;veinek sz&iacute;n&eacute;t v&eacute;kony fest&eacute;kr&eacute;teggel &eacute;rz&eacute;keltette, helyenk&eacute;nt mag&aacute;t a v&aacute;sznat, a v&aacute;szon text&uacute;r&aacute;j&aacute;t hagyta &eacute;rv&eacute;nyes&uuml;lni; a Műeml&eacute;k falak (1985) gazdag sz&iacute;nkever&eacute;kből kapta meg sejtelmes t&ouml;rt&eacute;nelmis&eacute;g&eacute;t, a k&ouml;vek patin&aacute;j&aacute;nak kifejez&eacute;s&eacute;t, a tető havas-feh&eacute;rje pedig beragyogja a k&eacute;pet.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Szint&eacute;n sorozatba &aacute;ll&iacute;that&oacute;k az egykori kolozsmonostori ap&aacute;ts&aacute;gr&oacute;l, mai nev&eacute;n a K&aacute;lv&aacute;ri&aacute;r&oacute;l festett t&aacute;blak&eacute;pek. A hetvenes &eacute;vek elej&eacute;n fedezte f&ouml;l mag&aacute;nak Gy&ouml;rk&ouml;s e t&eacute;m&aacute;t. Első megk&ouml;zel&iacute;t&eacute;sben &ndash; a műeml&eacute;k karakter&eacute;t lesz&aacute;m&iacute;tva &ndash; &uacute;gy l&aacute;ttatta, mint a legt&ouml;bb szentl&aacute;szl&oacute;i havas t&aacute;jat: csak a magas tető emelkedik ki a h&oacute;vil&aacute;gb&oacute;l az &eacute;g lil&aacute;sk&eacute;kj&eacute;be, amelyen a feh&eacute;r hold uralkodik. Az &eacute;p&uuml;let g&oacute;tikus form&aacute;ja teljes sz&eacute;ps&eacute;g&eacute;ben pomp&aacute;zik viszont a p&aacute;r &eacute;v m&uacute;lt&aacute;n k&eacute;sz&uuml;lt k&eacute;kessz&uuml;rke, illetve v&ouml;r&ouml;s alapsz&iacute;nű vari&aacute;nsokban. Nem vet&uuml;l itt (sem) &aacute;rny&eacute;k semmire, az a n&eacute;h&aacute;ny magasra nőtt, oldal&aacute;gak n&eacute;lk&uuml;li lombtalan, fiatal fa nem zavarja a r&aacute;l&aacute;t&aacute;st, csak sejtelmesebb&eacute;, ugyanakkor hitelesebb&eacute; (a művis&eacute;get, be&aacute;ll&iacute;totts&aacute;g &eacute;rzet&eacute;t kiz&aacute;r&oacute;v&aacute;) teszi a k&eacute;pkiv&aacute;g&aacute;st. A sz&uuml;rke, illetve a v&ouml;r&ouml;s ez&uacute;ttal a meseszerűs&eacute;gtől t&aacute;vol&iacute;tja a n&eacute;zőt, szerencs&eacute;sen: a t&ouml;rt&eacute;nelemre ir&aacute;ny&iacute;tja a figyelmet. Legal&aacute;bbis azok&eacute;t, akik tudj&aacute;k, mi t&ouml;rt&eacute;nt 1437-ben, &eacute;s mit hozott a kolozsmonostori szerződ&eacute;s. Noha nem pirosan l&aacute;ngol Gy&ouml;rk&ouml;s K&aacute;lv&aacute;ri&aacute;ja, v&ouml;r&ouml;se el&eacute;g fenyegetően komor ahhoz, hogy eml&eacute;keztessen.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Eml&eacute;keztetni persze, feh&eacute;rben &eacute;s k&eacute;kben is lehet. A Varj&uacute;v&aacute;r (1982) jellegzetes, val&oacute;ban v&aacute;rszerű, b&aacute;sty&aacute;s &eacute;p&uuml;lete Gy&ouml;rk&ouml;s transzpon&aacute;l&aacute;s&aacute;ban t&ouml;mbhat&aacute;s&uacute;, vaskosabb, k&ouml;zelebb ker&uuml;l az &eacute;p&iacute;t&eacute;sz ihletőj&eacute;hez, a n&eacute;pi architekt&uacute;r&aacute;hoz; k&ouml;zvetlen&uuml;l mell&eacute;je-m&ouml;g&eacute;je ker&uuml;lt ebben a kiv&aacute;g&aacute;sban egy apr&oacute; &bdquo;szentl&aacute;szl&oacute;i&rdquo; h&aacute;zik&oacute; is, k&eacute;t kis ablakszem&eacute;vel &ndash; vagyis a festő a műeml&eacute;ket szt&aacute;nai val&oacute;s&aacute;g&aacute;b&oacute;l n&eacute;mik&eacute;ppen kiemelve sz&uuml;lőfalujabeli eml&eacute;kekhez hason&iacute;totta. Az &eacute;p&iacute;t&eacute;szeti ar&aacute;nyok pontosabb betart&aacute;s&aacute;ra t&ouml;rekedett a (szint&eacute;n K&oacute;s K&aacute;roly &aacute;ltal tervezett) Kakasos templomot (1983) front&aacute;lisan l&aacute;ttatt&oacute; kis m&eacute;retű v&aacute;szn&aacute;n; mint &eacute;kszerből ragyognak elő itt a sz&iacute;nek: az ajt&oacute;k melegbarn&aacute;ja ellens&uacute;lyozza a nagy fel&uuml;letű homlokzat feh&eacute;rj&eacute;t &ndash; &ouml;sszek&ouml;tő elemk&eacute;nt pedig a főbej&aacute;ratot k&ouml;r&uuml;lvevő term&eacute;skő finom okkerje tűnik a figyelmes n&eacute;ző szem&eacute;be. A fekete t&oacute;nus&uacute; k&eacute;k h&aacute;tt&eacute;r b&aacute;rsonyosan &ouml;vezi a torny&aacute;val, &eacute;kbe fut&oacute; vonalaival magasba t&ouml;rő &eacute;p&uuml;letet. A hely szellem&eacute;t &eacute;rezte meg szentendrei kir&aacute;ndul&aacute;s&aacute;n is (1984), f&ouml;lfedező s&eacute;t&aacute;i azonban elsősorban az itthoni v&aacute;rosi t&aacute;jhoz k&ouml;tődnek. Nyugodtan besz&eacute;lhet&uuml;nk f&ouml;lfedez&eacute;sről. Nem mintha a helyt&ouml;rt&eacute;n&eacute;szek r&eacute;gi nemzed&eacute;ke, a v&aacute;ros sok lak&oacute;ja s az erd&eacute;lyi művelőd&eacute;st&ouml;rt&eacute;net nem tartan&aacute; sz&aacute;mon p&eacute;ld&aacute;ul Bolyai J&aacute;nos kolozsv&aacute;ri sz&uuml;lőh&aacute;z&aacute;t vagy a szellemi &eacute;letnek egykori &eacute;s mai b&ouml;lcsőjek&eacute;nt ismert Farkas utcai iskola&eacute;p&uuml;letet (mely t&ouml;bb mint n&eacute;gy &eacute;vsz&aacute;zadon &aacute;t a piarista gimn&aacute;ziumnak adott otthont, ma pedig a B&aacute;thory Istv&aacute;n nev&eacute;t őrző L&iacute;ceum műk&ouml;dik benne). Mostan&aacute;ig azonban egyik sem igen vonzotta a festőket &ndash; hiszen az &oacute;v&aacute;r, a belv&aacute;ros, sőt, maguk a sz&oacute;ban forg&oacute; utc&aacute;k izgalmasabb t&eacute;m&aacute;kat k&iacute;n&aacute;lnak (ak&aacute;r iskola&eacute;p&uuml;letben is &ndash; p&eacute;ld&aacute;ul a r&eacute;gi Reform&aacute;tus Koll&eacute;gium). Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert viszont, akit a genius loci nem hagy nyugodni, egy vasr&aacute;csos erk&eacute;ly, egy eldugott tornyocska, egy cs&uacute;cs&iacute;ves kapu kiemel&eacute;s&eacute;vel festőiv&eacute; nemes&iacute;tette a sz&uuml;rk&eacute;nek ismert &eacute;p&uuml;leteket &ndash; form&aacute;ban &eacute;s sz&iacute;nben m&eacute;lt&oacute;v&aacute; var&aacute;zsolta őket t&ouml;rt&eacute;nelmi levegőjű t&aacute;rsaikhoz, a falak m&ouml;g&ouml;tt &eacute;rv&eacute;nyes&uuml;lt &eacute;lő szellemhez.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n A festő vallom&aacute;saira ismerhet&uuml;nk az ut&oacute;bbi egy-k&eacute;t &eacute;vben k&eacute;sz&uuml;lt &iacute;r&oacute;- &eacute;s tud&oacute;sportr&eacute;in is. (Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi m&aacute;r r&eacute;gebben megpr&oacute;b&aacute;lkozott &iacute;r&oacute;bar&aacute;tai, ismerősei kompoz&iacute;ci&oacute;ba foglalt alakj&aacute;nak, az embernek &eacute;s műnek egy&uuml;ttes megfest&eacute;s&eacute;vel festői p&aacute;ly&aacute;ja kezdet&eacute;n, &aacute;m ezek a k&eacute;pek fogadtat&aacute;sa akkor elkedvetlen&iacute;tette s a v&aacute;sznakat &aacute;t is festette; tal&aacute;n csak a Bajor Andor-kompoz&iacute;ci&oacute; menek&uuml;lt meg a pusztul&aacute;st&oacute;l.) Amikor a festő vallom&aacute;s&aacute;t emelj&uuml;k ki elsők&eacute;nt, ezekről az arck&eacute;pekről sz&oacute;lva, akkor a k&eacute;pm&aacute;sokban megnyilv&aacute;nul&oacute; szem&eacute;lyess&eacute;get, bensős&eacute;gess&eacute;get m&eacute;lt&aacute;nyoljuk, minős&iacute;tj&uuml;k k&uuml;l&ouml;nleges eszt&eacute;tikai &eacute;s etikai &eacute;rt&eacute;knek &ndash; t&uacute;l a felismerhető, letagadhatatlan hasonl&oacute;s&aacute;gon. A kalotaszegi falu elk&ouml;telezettje k&eacute;t k&ouml;ltőportr&eacute;val igazolta 1984-ben, hogy kor&aacute;ntsem lehet őt a t&aacute;jk&eacute;pfestők k&ouml;z&eacute; beskatuly&aacute;zni, sőt, amik&eacute;ppen a gy&ouml;rk&ouml;si t&eacute;lnek egy&eacute;ni var&aacute;zsa van, &uacute;gy tud valami k&uuml;l&ouml;n&ouml;set hozz&aacute;adni az arck&eacute;pekhez is &ndash; valami pluszt ak&aacute;r a legjobb portr&eacute;tist&aacute;inkhoz viszony&iacute;tva. Szil&aacute;gyi Domokos &eacute;s Nichita Stanescu &eacute;pp&uacute;gy nem &bdquo;feladat&rdquo; volt Gy&ouml;rk&ouml;s sz&aacute;m&aacute;ra, hanem szem&eacute;lyes eml&eacute;k, mag&aacute;ban hordott t&eacute;ma, mint ahogy az otthoni, tordaszentl&aacute;szl&oacute;i tűzolt&oacute;zenekart, a cimbalmost vagy a K&aacute;lv&aacute;ri&aacute;t nem lehetett nem megfesteni. Mindkettőj&uuml;kh&ouml;z k&ouml;zvetlen, noha r&ouml;vig ismerets&eacute;g fűzte, de a bar&aacute;ts&aacute;got Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert tov&aacute;bb &eacute;rlelte, s a k&ouml;ltői &eacute;letmű lehetőv&eacute; tette, hogy az alkalmi ismerked&eacute;s &eacute;rdemi megismer&eacute;ss&eacute; m&eacute;ly&uuml;lj&ouml;n. Szil&aacute;gyi Domokost&oacute;l tudom&aacute;sunk szerint nem maradt &iacute;r&aacute;sos feljegyz&eacute;s a Gy&ouml;rk&ouml;s pikt&uacute;r&aacute;j&aacute;val val&oacute; tal&aacute;lkoz&aacute;sr&oacute;l, b&aacute;r felt&eacute;telezhetj&uuml;k, hogy nem volt k&ouml;z&ouml;mb&ouml;s a tordaszentl&aacute;szl&oacute;i-kolozsv&aacute;ri festő munk&aacute;i ir&aacute;nt. (Szil&aacute;gyi Domokos sz&iacute;vesen j&aacute;rt műtermekbe, fők&eacute;nt Nagy Albert kolozsv&aacute;ri műterm&eacute;be, bar&aacute;ts&aacute;g is alakult k&ouml;z&ouml;tt&uuml;k. Gy&ouml;rk&ouml;s &eacute;s Nagy Albert k&ouml;z&ouml;tt pedig, a k&eacute;ts&eacute;gtelen&uuml;l l&eacute;nyegi k&uuml;l&ouml;nbs&eacute;gek ellen&eacute;re, szellemi-lelki rokons&aacute;g mutathat&oacute; ki, &eacute;s erre val&oacute;sz&iacute;nűleg a k&ouml;ltő is r&aacute;&eacute;rzett.) A Bukarestben &eacute;lt Nichita Stanescu viszont egy, m&aacute;r lebontott kolozsv&aacute;ri megyei ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;s fest&eacute;szeti anyag&aacute;t n&eacute;zegetve v&aacute;lasztotta ki mag&aacute;nak 1980 november&eacute;ben a neki legjobban tetsző t&aacute;jk&eacute;pet, &bdquo;a mosoly &eacute;s nem s&iacute;r&aacute;s m&ouml;g&eacute; rejtett szomor&uacute;s&aacute;g&rdquo; kifejez&eacute;s&eacute;t &ndash; amelyben mag&aacute;ra ismert. Megkerestette a k&eacute;p alkot&oacute;j&aacute;t &ndash; egy c&eacute;dul&aacute;t k&uuml;ld&ouml;tt &aacute;t, p&aacute;r őszint&eacute;n elragadtatott sz&oacute;val, Gy&ouml;rk&ouml;s k&ouml;zeli műterm&eacute;be &ndash;, s e v&eacute;letlen (?) bar&aacute;ti &ouml;ssze&ouml;lelkez&eacute;s folytat&aacute;st &iacute;g&eacute;rt. 1983 tavasz&aacute;n Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi festm&eacute;nyt k&uuml;ld&ouml;tt Nichita Stanescunak Bukarestbe, a k&ouml;ltő pedig Haiku-szellem c&iacute;mmel a festőműv&eacute;sznek dedik&aacute;lt verset k&uuml;ld&ouml;tt cser&eacute;be egy bukaresti rom&aacute;n hetilap nyilv&aacute;noss&aacute;g&aacute;nak felhaszn&aacute;l&aacute;s&aacute;val. Sz&aacute;sz J&aacute;nos ford&iacute;t&aacute;s&aacute;ban magyarul &iacute;gy hangzik: Este, szemfeh&eacute;rje / a f&ouml;ld fekete / &iacute;risz&eacute;n: / egy&uuml;tt n&eacute;z az ősztelen lombokkal. / &Oacute; est&hellip;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Nichita Stanescu m&aacute;r nem l&aacute;thatta a viszontv&aacute;laszt: nem azonosulhat m&aacute;r a festő tekintet&eacute;vel &ndash; csak Gy&ouml;rk&ouml;s az &ouml;v&eacute;vel. A kis m&eacute;retű portr&eacute;ban k&eacute;ts&eacute;gtelen&uuml;l &eacute;rv&eacute;nyes&uuml;l n&eacute;mi plakettszerűs&eacute;g. A k&ouml;ltő profilj&aacute;t l&aacute;ttatja, amint az &ouml;r&ouml;kk&eacute;val&oacute;s&aacute;g t&eacute;glav&ouml;r&ouml;s&eacute;be n&eacute;z. A duzzadt, s&aacute;padt arc, a k&eacute;kesen ősz nagy haj szinte bet&ouml;lti a k&eacute;pet, a profilt k&ouml;r&uuml;l&ouml;lelő v&ouml;r&ouml;s azonban a v&aacute;szon hat&aacute;rain t&uacute;lra t&aacute;g&iacute;tja Stanescu (imm&aacute;r &eacute;letkorban lez&aacute;rult, de ut&oacute;kor&aacute;ban &eacute;lő) vil&aacute;g&aacute;t.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Szil&aacute;gyi Domokos arck&eacute;pe m&eacute;retre, sőt, mondhatni sz&iacute;neiben is azonos, legal&aacute;bbis nagyon hasonl&oacute; a Stanescu-portr&eacute;hoz &ndash; m&eacute;gis l&eacute;nyegi k&uuml;l&ouml;nbs&eacute;g van a k&eacute;t k&eacute;p k&ouml;z&ouml;tt. Nichita Stanescunak eml&eacute;ket &aacute;ll&iacute;tott a műv&eacute;sz &ndash; Szil&aacute;gyi Domokost viszont &uacute;gy festette meg, hogy arc&aacute;nak f&ouml;ldi m&aacute;s&aacute;ba az &eacute;let &eacute;s a mű magyar&aacute;zat&aacute;t is bele&eacute;rezhess&uuml;k. Itt sincs sz&uuml;ks&eacute;ge semmif&eacute;le k&uuml;lső, m&aacute;sodlagos elemre, egyed&uuml;l a k&ouml;ltő arca foglalkoztatja. Megmutat ugyan egy nagyon keveset, piros cs&iacute;kszerűen, a pul&oacute;verből, amelyre hanyag aszimmetri&aacute;val hajlik ki a k&eacute;t (feh&eacute;resk&eacute;k) inggall&eacute;r &ndash; ezzel Szil&aacute;gyi emberi h&eacute;tk&ouml;znapjaib&oacute;l jelez valamit nagyon finoman, egy&uacute;ttal pedig azt a val&oacute;s&aacute;gtalajt is sugallja, amelyből e p&aacute;ratlanul nagy l&iacute;rikus &eacute;letműve kinőtt. Maga a f&eacute;lprofilb&oacute;l, majdnem szemből &aacute;br&aacute;zolt arc m&aacute;r-m&aacute;r halottian s&aacute;padt, a szigor&uacute; vonal&uacute; sz&aacute;j azonban n&eacute;mas&aacute;g&aacute;ban is besz&eacute;l. A szemek messze n&eacute;znek, &eacute;s m&eacute;gis nyilv&aacute;nval&oacute;an a k&ouml;zelbe tekintenek: a k&uuml;lső &eacute;s a belső vil&aacute;g tal&aacute;lkozik e hat&aacute;rozott, de rejt&eacute;lyes n&eacute;z&eacute;sben, a tekintet szigor&aacute;ban, konoks&aacute;g&aacute;ban. Mindent ismerő, de m&eacute;gsem alkuv&oacute; k&ouml;ltő ez a Szil&aacute;gyi Domokos: sem mag&aacute;val, sem m&aacute;ssal nem hajland&oacute; megalkudni; nem fogadhatja el az &uuml;gyeskedő sil&aacute;nys&aacute;got, hiszen j&oacute;l ismeri a tisztess&eacute;g m&eacute;rt&eacute;k&eacute;t. A m&eacute;rt&eacute;k: az &eacute;rt&eacute;k. Tulajdonk&eacute;ppen oly egyszerűen &bdquo;mondja&rdquo; ezt Gy&ouml;rk&ouml;s, ahogy a pirosat szembes&iacute;ti a feh&eacute;rből, k&eacute;kből, barn&aacute;b&oacute;l kevert ember-sz&iacute;nnel, az arc, a v&eacute;konysz&aacute;l&uacute; hajjal hat&aacute;rolt magas homlok sz&iacute;n&eacute;vel, ahogy k&eacute;keslil&aacute;ba oldja a m&ouml;g&ouml;ttes teret, a &bdquo;levegőt&rdquo;. Egy kev&eacute;s szimmetri&aacute;t az arcra is r&aacute;visz, belevisz a sz&aacute;j, az orr &aacute;ll&aacute;s&aacute;ba, &aacute;m csak annyit, amennyi nem zavar a kifejez&eacute;s nemess&eacute;g&eacute;nek, a szellem fennk&ouml;lts&eacute;g&eacute;nek &eacute;rz&eacute;kel&eacute;s&eacute;ben, viszont meg&oacute;v a klasszikus szoborszerű t&ouml;k&eacute;letess&eacute;g, a művis&eacute;g (be&aacute;ll&iacute;totts&aacute;g) hat&aacute;s&aacute;t&oacute;l. Akik ismert&uuml;k Szil&aacute;gyi Domokost, tudjuk, hogy ilyen volt, ilyen is volt &ndash; a f&eacute;nyk&eacute;pez&eacute;s pillanatait&oacute;l f&uuml;ggetlen&iacute;tve, val&oacute;ban ez volt ő. A bar&aacute;ti eml&eacute;kezeten t&uacute;l, ann&aacute;l tart&oacute;sabban &ndash; ilyen embernek őrzi meg őt a szil&aacute;gyidomokosi l&iacute;ra.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n A legut&oacute;bbi e sorban a nyelv&eacute;sz Szab&oacute; T. Attila portr&eacute;ja (1986). A modell bizonyos szempontb&oacute;l k&ouml;nnyebben el&eacute;rhető volt a festő sz&aacute;m&aacute;ra &ndash; noha ez a k&eacute;p sem modell ut&aacute;n, hanem eml&eacute;kezetből k&eacute;sz&uuml;lt. T&ouml;bbsz&ouml;ri szem&eacute;lyes tal&aacute;lkoz&aacute;s nyom&aacute;n &eacute;rlelőd&ouml;tt a műv&eacute;szben a meg&ouml;r&ouml;k&iacute;tendő emberi arc, a nem csup&aacute;n h&iacute;rből ismert tud&oacute;si tart&aacute;s. (Gy&ouml;rk&ouml;s feles&eacute;ge, Jakab Ilona a kolozsv&aacute;ri egyetem magyar nyelv&eacute;szeti tansz&eacute;k&eacute;n dolgozott hossz&uacute; &eacute;veken &aacute;t rajzol&oacute;k&eacute;nt, az &aacute;tlagosn&aacute;l teh&aacute;t j&oacute;val t&ouml;bbet tudhatott &eacute;s adhatott &aacute;t e tud&aacute;sb&oacute;l &ndash; az Erd&eacute;lyi Magyar Sz&oacute;t&ouml;rt&eacute;neti T&aacute;r l&eacute;trehoz&oacute;j&aacute;r&oacute;l.) A sz&uuml;rk&eacute;k csak k&ouml;zelről &eacute;rz&eacute;kelhető pomp&aacute;ja (fők&eacute;ppen a szvetter text&uacute;r&aacute;j&aacute;ban), a h&aacute;trah&uacute;zva nyakb&oacute;l megdőlt, figyelő fej, az ellenőrzően &ouml;sszer&aacute;ncolt homlok: csupa j&oacute;l megv&aacute;lasztott festői fog&aacute;s a tud&oacute;s nyelv&eacute;sz jellemz&eacute;s&eacute;re, aki &eacute;let&eacute;t az anyanyelv t&ouml;rt&eacute;nelmi kincseinek &ouml;sszegyűjt&eacute;s&eacute;re, rendszerez&eacute;s&eacute;re tette f&ouml;l. A kifejez&eacute;snek ez a l&eacute;nyegre &ouml;sszpontos&iacute;t&oacute; volta nagyobb műv&eacute;szi &eacute;rt&eacute;ket hordoz, mint a r&eacute;szletekre, anat&oacute;miai ar&aacute;nyokra jobban vigy&aacute;z&oacute;, f&eacute;nyk&eacute;p-hűs&eacute;gű &aacute;br&aacute;zol&aacute;s.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n A hiteless&eacute;gről, a művelőd&eacute;st&ouml;rt&eacute;neti-irodalomt&ouml;rt&eacute;neti t&eacute;ma megk&ouml;zel&iacute;t&eacute;s&eacute;nek hűs&eacute;g&eacute;ről &eacute;rdemes pol&eacute;mi&aacute;t kezdeni Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert Kalevala-k&eacute;pei kapcs&aacute;n is. Az 1985-&ouml;s Kalevala-&eacute;v tisztelet&eacute;re a n&eacute;pk&ouml;lt&eacute;szet, a mese szeretet&eacute;t tordaszentl&aacute;szl&oacute;i sz&uuml;lőfaluj&aacute;b&oacute;l mag&aacute;val hoz&oacute; műv&eacute;sz tizen&ouml;t olajfestm&eacute;nyből &aacute;ll&oacute; sorozatot alkotott, s ezt t&ouml;bb helyen ki&aacute;ll&iacute;totta. A kedvező k&ouml;z&ouml;ns&eacute;gvisszhang mellett a finn Kalevala T&aacute;rsas&aacute;g elismerő level&eacute;t &eacute;s plakettj&eacute;t is ki&eacute;rdemelte e v&aacute;llalkoz&aacute;s&aacute;val. A festm&eacute;nyek kritikai fogadtat&aacute;sa ugyancsak kedvező volt. Az Utunkban G&aacute;bor Csilla, mint a finnek &eacute;posz&aacute;nak (nem csup&aacute;n a magyar ford&iacute;t&aacute;sban, hanem eredetiben is) ismerője &iacute;rja: &bdquo;Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert festőegy&eacute;nis&eacute;ge &ouml;sszhangban van azzal a naiv vil&aacute;gk&eacute;pet sug&aacute;rz&oacute;, s j&oacute;t, igazat, sz&eacute;pet t&uuml;z&ouml;n-vizen győzelemre vivő l&eacute;telm&eacute;leti &eacute;s erk&ouml;lcsi rendszerrel, amely a Kaleval&aacute;t jellemzi, &eacute;s ez egyszerre biztos&iacute;tja sz&aacute;m&aacute;ra az &ouml;nkifejez&eacute;s &eacute;s a hűs&eacute;g lehetős&eacute;g&eacute;t&rdquo;. Mur&aacute;din Jenő műkritikus, aki az első időkben t&ouml;bbsz&ouml;r is nagy elismer&eacute;ssel m&eacute;ltatta Gy&ouml;rk&ouml;s k&eacute;pzőműv&eacute;szeti munk&aacute;ss&aacute;g&aacute;t, majd bizonyos fenntart&aacute;sainak is hangot adott, most el&eacute;gedettebbnek mutatkozik; cikk&eacute;nek c&iacute;m&eacute;t (Kalotaszegi Kalevala) viszont &iacute;gy magyar&aacute;zza: &bdquo;E festm&eacute;nyeknek azonban &eacute;rzelmileg annyi k&ouml;z&uuml;k van a Kaleval&aacute;hoz, hogy belőle ihletődtek, &aacute;m tagadhatatlanul Gy&ouml;rk&ouml;s vil&aacute;ga ez &ndash; a tőle megszokott k&eacute;pek, hangulatok, mes&eacute;k. K&uuml;l&ouml;n&ouml;sen azok &eacute;rezhetik &iacute;gy, akik L&ouml;nnrot eposzf&uuml;z&eacute;r&eacute;t a klasszikus illusztr&aacute;ci&oacute;kb&oacute;l, mondjuk Akseli Gallen-Kallela, a vil&aacute;gh&iacute;rű finn festő sorozat&aacute;b&oacute;l ismerik&rdquo;.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Nos, &eacute;rdemes e szempontot k&ouml;zelebbről megvizsg&aacute;lnunk, &eacute;s mielőtt Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert Kalevala-k&eacute;peiről sz&oacute;ln&aacute;nk, a val&oacute;ban Eur&oacute;pa-szerte m&eacute;rvad&oacute;nak tekintett Gallen-Kallela illusztr&aacute;ci&oacute;ira (sajnos, csak sz&iacute;nes reprodukci&oacute;jukra) vetni n&eacute;h&aacute;ny pillant&aacute;st. A sz&aacute;zadfordul&oacute;n k&eacute;sz&uuml;lt Gallen-Kallela-f&eacute;le Kalevala-k&eacute;pek mindegyike a szecesszi&oacute; jegy&eacute;ben fogant, de k&ouml;zel annyi joggal az eklektik&aacute;hoz is sorolhat&oacute;k. Van olyan illusztr&aacute;ci&oacute;ja (p&eacute;ld&aacute;ul A szamp&oacute; elrabl&aacute;sa), amelyen az expresszionizmus l&aacute;zas mozgalmass&aacute;g&aacute;t, dinamizmus&aacute;t ismerhetj&uuml;k fel (az Ady-bar&aacute;t Papp Aur&eacute;l n&eacute;melyik kompoz&iacute;ci&oacute;j&aacute;t k&ouml;zeli rokon&aacute;nak mondhatjuk!), m&aacute;sutt a d&iacute;sz&iacute;tőműv&eacute;szet merevs&eacute;ge (A testv&eacute;rgyilkos) vagy a posztimpresszionizmus vonalvezet&eacute;se &eacute;s sz&iacute;nvil&aacute;ga tűnik uralkod&oacute;nak (Az Aino-monda, V&auml;in&auml;m&ouml;inen cs&oacute;nak&uacute;tja). A finn Kalevala n&aacute;lunk jobb ismerői nyilv&aacute;n szakszerű magyar&aacute;zatot tudnak adni e sokf&eacute;les&eacute;gre (amelyen bel&uuml;l pontoss&aacute;gukkal is meggyőző sz&iacute;nes illusztr&aacute;ci&oacute;kkal, kitűnő t&aacute;blak&eacute;pekkel tal&aacute;lkozunk), mint egys&eacute;ges sorozatot azonban &ndash; ahogy Mur&aacute;din &eacute;rz&eacute;kelteti a t&ouml;bb &eacute;v alatt k&eacute;sz&uuml;lt festm&eacute;nyeket &ndash; k&eacute;ptelenek vagyunk &eacute;rz&eacute;kelni a neves finn műv&eacute;sz munk&aacute;it.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Lehet, sőt, biztos, hogy Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert Kalevala-olvasata saj&aacute;tos &ndash; &eacute;s nem f&uuml;ggetlen a kalotaszegi vil&aacute;gt&oacute;l &ndash;, ezt azonban aligha r&oacute;hatjuk fel hib&aacute;j&aacute;ul. Ellenkezőleg, &eacute;pp innen mer&iacute;thette a mese &eacute;s a k&ouml;ltőis&eacute;g &ouml;sszekapcsol&oacute;d&aacute;s&aacute;t, ami azt&aacute;n festm&eacute;nyeinek jav&aacute;t az illusztr&aacute;ci&oacute;-szint f&ouml;l&eacute; emelte. A V&auml;in&auml;m&ouml;inent p&eacute;ld&aacute;ul alig n&eacute;h&aacute;ny h&oacute;nap v&aacute;lasztja el a T&eacute;li &uuml;nneptől &ndash; festői l&aacute;t&aacute;sm&oacute;dban azonban ennyi sem; a kolozsv&aacute;ri (szentl&aacute;szl&oacute;i) mikul&aacute;snak legfeljebb a szak&aacute;lla kisebb, var&aacute;zsereje hasonl&oacute; az &eacute;szaki rokon&aacute;&eacute;hoz; a kecske, a r&oacute;ka, a hold, a f&aacute;k &ndash; &eacute;s a sz&iacute;nek: a k&eacute;kek, a feh&eacute;rek, a pirosak, a lil&aacute;k mind megtal&aacute;lhat&oacute;k a legismertebb Gy&ouml;rk&ouml;s-k&eacute;peken; s a k&eacute;p szerkezete is jellegzetes: a k&ouml;z&eacute;pső r&eacute;sze vil&aacute;gosodik meg, ide s&uuml;t vak&iacute;t&oacute;an a hold (ősi, energiaszeg&eacute;ny időkben is műk&ouml;dő reflektor) &aacute;ll&iacute;tja f&eacute;nybe az eposz hős&eacute;t s a kedves &aacute;llatokat. Egy m&aacute;sik Kalevala-k&eacute;p&eacute;n a t&aacute;ncol&oacute; lovak tűnnek f&ouml;l, Kuletvo lehetne a szerencs&eacute;t pr&oacute;b&aacute;lni indul&oacute; legkisebb fi&uacute; vagy mesterleg&eacute;ny (b&aacute;rmily magasra nőtt is, &eacute;s erdő-mező b&aacute;rmennyire piros vil&aacute;ga veszi is k&ouml;r&uuml;l). A kov&aacute;csnak szint&eacute;n ismerj&uuml;k &ndash; sz&iacute;nben legal&aacute;bbis &ndash; rokon&aacute;t Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi kor&aacute;bbi festm&eacute;nyei k&ouml;zt, noha a kompoz&iacute;ci&oacute; (a k&eacute;t, mondhatni egyenrang&uacute; g&ouml;mb r&iacute;meltet&eacute;s&eacute;vel, centr&aacute;lis elhelyez&eacute;s&eacute;vel) &uacute;j k&iacute;s&eacute;rletre vall. A V&iacute;zanya, a Csuka, a Joukalainen, A szamp&oacute; elrabl&aacute;sa a k&eacute;kek &eacute;s sz&uuml;rk&eacute;k birk&oacute;z&aacute;s&aacute;val, a k&ouml;z&uuml;l&uuml;k előbukkan&oacute; feh&eacute;rrel gy&ouml;rk&ouml;si-mot&iacute;vum, b&aacute;r ezeken a k&eacute;peken festőnk sz&uuml;ks&eacute;gszerűen t&aacute;volodik Tordaszentl&aacute;szl&oacute;t&oacute;l &eacute;s &ndash; gondolom &ndash; nyilv&aacute;nval&oacute;an meg&eacute;rkezik a Kalevala f&ouml;ldj&eacute;re. Ezzel az (&aacute;tmeneti) &bdquo;&aacute;rul&aacute;ssal&rdquo; műv&eacute;szete &uacute;j dimenzi&oacute;kkal gazdagodik, ember- &eacute;s t&aacute;rgy&aacute;br&aacute;zol&aacute;sa &ndash; bizonyos primit&iacute;v jelleg, n&eacute;pi hangulat megőrz&eacute;se mellett &ndash; finomabb &eacute;s &ouml;sszefogottabb lesz. A viharos tengeren h&aacute;ny&oacute;d&oacute; cs&oacute;nak f&eacute;lk&ouml;r&iacute;ve, benne a h&aacute;rom figur&aacute;val (A szamp&oacute; elrabl&aacute;sa), a tengert sz&aacute;nt&oacute; &ouml;k&ouml;r s az ek&eacute;t tart&oacute; ember munk&aacute;j&aacute;nak stiliz&aacute;lt &ouml;sszehangol&aacute;sa (Joukalainen), a lov&aacute;t v&aacute;gt&aacute;ra &ouml;szt&ouml;nző V&auml;in&auml;m&ouml;inen ritmusba hoz&aacute;sa a sz&aacute;nt r&ouml;p&iacute;tő &aacute;llattal (S&aacute;rga lovacska) &ndash; mind megannyi nyeres&eacute;ge, figyelemre m&eacute;lt&oacute; teljes&iacute;tm&eacute;nye a gy&ouml;rk&ouml;si pikt&uacute;r&aacute;nak. A Pohjolai asszony, igaz, ihletődhetett volna valamelyik magyar n&eacute;pmes&eacute;ből is, t&eacute;ny viszont, hogy a feh&eacute;r &eacute;s a barna k&ouml;zti sk&aacute;la lehetős&eacute;geinek f&ouml;lfedez&eacute;se, megh&oacute;d&iacute;t&aacute;sa esem&eacute;ny a sz&oacute;ban forg&oacute; festői p&aacute;ly&aacute;n. A Ny&iacute;rfa egy r&eacute;gebben kezdőd&ouml;tt vonal (vonulat?) folytat&oacute;ja, a piros &eacute;s feh&eacute;r mer&eacute;sz szembes&iacute;t&eacute;s&eacute;vel, amelybe itt nagyvonal&uacute;an beseg&iacute;t a f&ouml;ld barn&aacute;ja s egy &eacute;ppen csak feltűnő mad&aacute;r. A Lemmink&auml;inen hal&aacute;la Gy&ouml;rk&ouml;s lila k&eacute;pei k&ouml;z&uuml;l tűnik ki, a sz&iacute;nharm&oacute;nia eg&eacute;sz&eacute;ben szerencs&eacute;snek, meggyőzőnek mondhat&oacute;. A &bdquo;leg&eacute;szakibb&rdquo; &eacute;s tal&aacute;n a legk&ouml;ltőibb m&eacute;gis az Elvar&aacute;zsolt szarvas c&iacute;mű Kalevala-k&eacute;p: a nagy feh&eacute;rs&eacute;gben halv&aacute;nyk&eacute;ken tovatűnő, nemes vonal&uacute; &aacute;llat, előt&eacute;rben egy nagyobb s egy kisebb &aacute;gasbokorral, csenev&eacute;sz f&aacute;val, a l&aacute;that&aacute;ron cs&iacute;knyi t&ouml;m&eacute;nyebb k&eacute;kkel &ndash; valahol a fest&eacute;szet &eacute;s a l&iacute;ra hat&aacute;rter&uuml;let&eacute;n sz&uuml;letett. Ősi volt&aacute;ban is nagyon modernnek, hozz&aacute;nk sz&oacute;l&oacute;nak &eacute;rezz&uuml;k &ndash; mint ahogy a barlangrajzok s a n&eacute;pi h&iacute;mz&eacute;sek &aacute;llat&aacute;br&aacute;zol&aacute;sai m&eacute;ly h&uacute;rokat tudnak megpend&iacute;teni benn&uuml;nk, XX. sz&aacute;zad v&eacute;gi emberekben.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Kalotaszegi Kalevala? Igen is, nem is. Amennyiben igen, az Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert fest&eacute;szet&eacute;nek nyeres&eacute;g-rovat&aacute;ba tartozik. Amennyiben nem &ndash; az r&eacute;szben szint&eacute;n nyeres&eacute;g, &uacute;j ter&uuml;letek kipr&oacute;b&aacute;l&aacute;sa. A k&eacute;rd&eacute;s m&aacute;sik oldal&aacute;t tekintve, a Kalevala n&eacute;pe hivatott v&eacute;lem&eacute;nyt, &iacute;t&eacute;letet mondani a hiteless&eacute;gről.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Nagyobb biztons&aacute;ggal minős&iacute;thetj&uuml;k hitelesnek mind a hagyom&aacute;nyőrz&eacute;s, mind a k&eacute;pzőműv&eacute;szeti transzpon&aacute;l&aacute;s, &uacute;jrafogalmaz&aacute;s szempontj&aacute;b&oacute;l Gy&ouml;rk&ouml;snek egy kor&aacute;bbi festm&eacute;ny&eacute;t, a Szarvasokk&aacute; v&aacute;lt fi&uacute;kat. Noha nem k&ouml;zvetlen&uuml;l a Cantata profana, illetve a bart&oacute;ki zene ihlette, l&eacute;nyegre reduk&aacute;lt sz&iacute;nvil&aacute;ga, meseszerűs&eacute;g&eacute;ben is konstrukt&iacute;v szerkezete egyszerre sugall valami ősit &eacute;s moderns&eacute;get.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <a href=\"http://www.reformatus.hu/confessio/cikk.php?cikk=1995/4/confessio_95_4.htm\" target=\"_blank\"><br />\n Confessio, 1995/4</a></p>\n<hr />\n<p class=\"rtecenter\">\n <br />\n <span style=\"font-size:14px;\"><strong>In memoriam Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert</strong></span></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &quot;Meg kell teremten&uuml;nk a magunk kult&uacute;raművelő int&eacute;zm&eacute;nyeit, meg kell teremteni azokat a kereteket, ahol minős&eacute;gi kult&uacute;r&aacute;t teremthet&uuml;nk, s amelyek magvait, cs&iacute;r&aacute;it k&eacute;pezik majd az egys&eacute;ges rom&aacute;niai magyar int&eacute;zm&eacute;nyrendszer kialak&iacute;t&aacute;s&aacute;nak, egyenlős&eacute;gi jelet t&eacute;ve &ouml;nszerveződ&eacute;s &eacute;s &ouml;nfenntart&aacute;s k&ouml;z&ouml;tt&quot; &ndash; hangs&uacute;lyozta K&ouml;tő J&oacute;zsef, az RMDSZ &uuml;gyvezető aleln&ouml;ke, az EMKE főjegyzője a Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert Eml&eacute;kh&aacute;z m&uacute;lt h&eacute;t v&eacute;gi avat&oacute;&uuml;nneps&eacute;g&eacute;n. Mint ismeretes, a tragikus sors&uacute; zenetan&aacute;r &eacute;s festőműv&eacute;sz Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert v&eacute;grendeletileg az Erd&eacute;lyi Magyar K&ouml;zművelőd&eacute;si Egyes&uuml;letre hagyom&aacute;nyozta kolozsv&aacute;ri Maj&aacute;lis utcai (Republicii) lak&aacute;s&aacute;t, ahol egy&uuml;tt &eacute;lt &eacute;s alkotott kor&aacute;bban elhunyt feles&eacute;g&eacute;vel, Jakab Ilona festőműv&eacute;sszel. A p&eacute;ntek d&eacute;lben tartott avat&oacute;&uuml;nneps&eacute;gen K&aacute;ntor Lajos, a Korunk főszerkesztője &eacute;s Jakobovits Mikl&oacute;s festőműv&eacute;sz, a Barab&aacute;s Mikl&oacute;s C&eacute;h eln&ouml;ke m&eacute;ltatta Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albertnek az erd&eacute;lyi magyar k&eacute;pzőműv&eacute;szetben bet&ouml;lt&ouml;tt szerep&eacute;t. Sz&oacute;ltak arr&oacute;l, hogy az Eml&eacute;kh&aacute;z, melyben Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi v&eacute;gakarata szerint elsősorban az ő munk&aacute;it lehet k&ouml;z&ouml;ns&eacute;g el&eacute; t&aacute;rni, egyben kutat&oacute;műhely szerep&eacute;t is bet&ouml;ltheti. Hiszen a magyar pikt&uacute;r&aacute;ba be&eacute;p&uuml;lt &uacute;j&iacute;t&aacute;saival a naiv műv&eacute;szettől a professzionalizmusig eljutott festőműv&eacute;sz munk&aacute;ss&aacute;g&aacute;ban &ndash; mutatott r&aacute; K&aacute;ntor Lajos &ndash; nagyon sok &eacute;rdekes eszt&eacute;tikai, műv&eacute;szetpszichol&oacute;giai &eacute;s -szociol&oacute;giai k&eacute;rd&eacute;s fejthető fel. Elsőrendű k&ouml;teless&eacute;g&uuml;nk &ndash; hangs&uacute;lyozta a maga sor&aacute;n Jakobovits Mikl&oacute;s &ndash;, hogy azok a műalkot&aacute;sok, azok a műv&eacute;szek, akik az elm&uacute;lt 40 &eacute;v alatt mostoha b&aacute;n&aacute;sm&oacute;dban r&eacute;szes&uuml;ltek, egy megval&oacute;s&iacute;tand&oacute; Erd&eacute;lyi Magyar K&eacute;pzőműv&eacute;szeti M&uacute;zeum &aacute;ltal az őket megillető rangra &eacute;s heyre ker&uuml;ljenek.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <br />\n m.l., Rom&aacute;niai Magyar Sz&oacute;, 1994. augusztus 18.</p>\n<hr />\n<p class=\"rtecenter\">\n <br />\n <span style=\"font-size:14px;\"><strong>Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert eml&eacute;kezete (1922-1993)</strong></span><br />\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Gy&aacute;szol&oacute; csal&aacute;d, tisztelt halotti gy&uuml;lekezet!</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Megd&ouml;bbenve &aacute;llunk itt, e nyitott s&iacute;r előtt, hiszen h&iacute;rharang sem jelenthette Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert, sokak szeretett Berci b&aacute;csij&aacute;nak tragikus v&eacute;g&eacute;t. S m&eacute;gis tudom&aacute;sul kell venn&uuml;nk e szomor&uacute; val&oacute;s&aacute;got, hogy ő, az ember &eacute;s a f&aacute;radhatatlan festőműv&eacute;sz, nincs m&aacute;r k&ouml;z&ouml;tt&uuml;nk. Azonban csak porh&uuml;vely&eacute;t temetj&uuml;k, mert itt maradt k&ouml;z&ouml;tt&uuml;nk eml&eacute;ke, s az, ami e 72 &eacute;v ut&aacute;n az egyetemes erd&eacute;lyi kult&uacute;ra, az erd&eacute;lyi magyar művelőd&eacute;si &eacute;letre test&aacute;l&oacute;dik.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Hogy mi ez az &ouml;r&ouml;ks&eacute;g? Egy kor&aacute;n f&eacute;l&aacute;rv&aacute;n maradt, tordaszentl&aacute;szl&oacute;i fi&uacute;gyermek k&uuml;szk&ouml;d&eacute;se a l&eacute;t&eacute;rt, az &eacute;let&eacute;rt, az elismer&eacute;s&eacute;rt. Az &eacute;desany&aacute;hoz &eacute;s csal&aacute;dj&aacute;hoz, sz&uuml;lőf&ouml;ldj&eacute;hez &eacute;s n&eacute;p&eacute;hez, sz&uuml;lőfaluj&aacute;nak legnemesebb hagyom&aacute;nyaihoz val&oacute; ragaszkod&aacute;s, hangban, zen&eacute;ben, pikt&uacute;r&aacute;ban egyar&aacute;nt. Ez&eacute;rt nevezhetik t&ouml;bben őt az erd&eacute;lyi Chagallnak, mert ahogy ő vallotta: &bdquo;sz&uuml;lőfalum s sz&uuml;lőf&ouml;ldem t&aacute;jait &eacute;s &eacute;lm&eacute;nyeit mindenhova magammal viszem, de nem ut&aacute;nz&aacute;sk&eacute;ppen&quot;. S val&oacute;ban, Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert fest&eacute;szet&eacute;ben a meg&eacute;lt &eacute;lm&eacute;nyek, eml&eacute;kek &eacute;s sejt&eacute;sek: a mese, a ballada, a l&iacute;ra kifogyhatatlan t&aacute;rh&aacute;za alakult kifogyhatatlan sz&uuml;rrealista t&eacute;m&aacute;v&aacute;, amely szinte mindenik k&eacute;p&eacute;n jelen van, amelyet ut&aacute;nozhatatlan sz&iacute;nei: a szentl&aacute;szl&oacute;i t&aacute;jak jellegzetes sz&iacute;nharm&oacute;ni&aacute;i vagy &eacute;ppen ellent&eacute;tei m&eacute;g jobban kiemelnek, hogy &iacute;gy &eacute;ljen tov&aacute;bb megalkot&oacute;juk hal&aacute;la ut&aacute;n is.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Falunk s n&eacute;pes koroszt&aacute;lya nev&eacute;ben is k&iacute;v&aacute;nunk sz&aacute;m&aacute;ra csendes nyugodalmat az itthoni f&ouml;ldben, sz&uuml;lei mellett, ahova v&eacute;gakarata szerint elhelyezz&uuml;k, s amely er&eacute;nyeivel &eacute;s gyarl&oacute;s&aacute;gaival fogadja az embert kebel&eacute;be.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n E tragikus v&eacute;g l&aacute;tt&aacute;n csend&uuml;lj&ouml;n &uacute;jb&oacute;l &eacute;s &uacute;jb&oacute;l f&uuml;l&uuml;nkbe a zsolt&aacute;r&iacute;r&oacute; figyelmeztet&eacute;se, hogy minden emberi r&aacute;ci&oacute; ellen&eacute;re: &bdquo;nem vagyunk mi magunk&eacute;i, de J&eacute;zus v&eacute;re s b&eacute;re.&rdquo;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Pihenj csendesen Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert! &Aacute;lmaid felett virrasszon a j&oacute; eml&eacute;kezet!</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Isten vele, isten vel&uuml;nk!</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Boldizs&aacute;r Zeyk Imre</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <em>Elhangzott Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n, a festő temet&eacute;s&eacute;n 1993. m&aacute;jus 29-&eacute;n.</em></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Kalotaszeg, 1993. okt&oacute;ber (IV. &eacute;vf., 10. sz.)</p>\n<hr />\n<p class=\"rtecenter\">\n <br />\n <span style=\"font-size:14px;\"><strong>Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert<br />\n (1922-1993)</strong></span><br />\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n M&eacute;g f&ouml;l sem ocs&uacute;dhatok a hal&aacute;l brutalit&aacute;s&aacute;b&oacute;l, a csal&oacute;dotts&aacute;g keserű sz&eacute;d&uuml;let&eacute;ből, s egyszerre ijesztő bizonyoss&aacute;ggal ismerem f&ouml;l, hogy Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert r&eacute;g k&eacute;sz&uuml;lt erre a mindent lez&aacute;r&oacute; gesztusra. K&eacute;sz&uuml;lt r&aacute; &eacute;s k&ouml;vetkezetesen &aacute;tgondolta, ak&aacute;rha v&eacute;gső ecsetvon&aacute;st kellene f&ouml;lvinnie egy m&aacute;r soha be nem fejezhető v&aacute;szonra. Val&oacute;j&aacute;ban nem akartam r&aacute;figyelni a jelekre, amelyek pedig minduntalan megmutatt&aacute;k magukat, ak&aacute;rmerre kanyarodtak szesz&eacute;lyesen ugr&aacute;l&oacute; p&aacute;rbesz&eacute;deink. Ak&aacute;r a b&uacute;v&oacute;patak, mindegyre f&ouml;lbukkantak &eacute;s s&ouml;t&eacute;t &aacute;rny&eacute;kukkal k&ouml;r&uuml;lfolyt&aacute;k a műterem k&eacute;peit. Most m&aacute;r tudom, hogy a r&aacute; jellemző konoks&aacute;ggal ő ir&aacute;ny&iacute;totta &uacute;jra &eacute;s &uacute;jra az &bdquo;azut&aacute;nra&rdquo; csapong&oacute; gondolatainkat. Azt hittem, ő is &uacute;gy rendezi, oszt&aacute;lyozza, lelt&aacute;rozza a dolgait, ahogy az idő s&uacute;ly&aacute;t&oacute;l meglegyintettek pr&oacute;b&aacute;lnak &ouml;sszegezni, m&eacute;rleget vonni, visszatekinteni, ahogy a fogy&oacute; idő szor&iacute;t&aacute;s&aacute;ban terelődik figyelm&uuml;k az elker&uuml;lhetetlen fel&eacute;, ahogy tapogatj&aacute;k, k&ouml;r&uuml;lj&aacute;rj&aacute;k, bar&aacute;tkoznak az elfogadhatatlan gondolattal, ahogy megpr&oacute;b&aacute;lnak mindent előre elrendezni, hogy v&eacute;g&uuml;l, amikor bek&ouml;vetkezik, emberhez m&eacute;lt&oacute; nyugalommal n&eacute;zhessenek szembe az ismeretlennel. Nyűg&ouml;lőd&eacute;seit, &ouml;reges panaszait a korral j&aacute;r&oacute; t&uacute;lz&oacute; mag&aacute;ra-figyel&eacute;snek tulajdon&iacute;tottam, hagyakoz&oacute; igyekezete korainak &eacute;s f&ouml;l&ouml;sleges agg&aacute;lyoskod&aacute;snak tűnt, ink&aacute;bb a rend&uuml;letlen szaporas&aacute;ggal megsz&uuml;lető k&eacute;pekre figyeltem, amelyek am&uacute;gy is derűvel, erővel &eacute;s ellen&aacute;llhatatlan optimizmussal ellent&eacute;telezt&eacute;k a sorvad&oacute; test szaporod&oacute; jelz&eacute;seit. A k&eacute;peinek &eacute;s a k&eacute;pei&eacute;rt &eacute;lt, s valahogy elk&eacute;pzelhetetlen volt, hogy elj&ouml;het az a nap, amikor nem &aacute;ll m&aacute;r t&ouml;bb&eacute; a festő&aacute;llv&aacute;ny el&eacute;. A hal&aacute;lh&iacute;r sz&eacute;d&uuml;let&eacute;ben d&ouml;bbent, ijedt &eacute;s haragv&oacute; <em>mi&eacute;rtek </em>harsognak bennem. &Eacute;s nincsenek elfogadhat&oacute; v&aacute;laszaim. Aligha hihető ugyanis, hogy a betegs&eacute;gtől, &ouml;regs&eacute;gtől, mag&aacute;nyt&oacute;l val&oacute; f&eacute;lelme erős&ouml;d&ouml;tt f&ouml;l olyannyira benne, hogy k&eacute;pes volt miattuk mag&aacute;ra hagyni k&eacute;peit.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n A mi&eacute;rtek zuhatag&aacute;ban m&aacute;r csak egy bizonyoss&aacute;g van: Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert halott;a benne lobog&oacute; isteni szikr&aacute;t, ak&aacute;r egy pisl&aacute;kol&oacute; gyerty&aacute;t, kioltotta. Tudom a k&ouml;zhelyszerű igazs&aacute;got: k&eacute;pei tov&aacute;bb &eacute;lnek. A k&eacute;pek megmaradnak, &eacute;s csak a h&iacute;r első d&ouml;bbenet&eacute;ben sz&uuml;letik a csal&oacute;dott keserűs&eacute;g: mit &eacute;rnek most m&aacute;r festőj&uuml;k n&eacute;lk&uuml;l? Mit &eacute;rnek a meg nem sz&uuml;letett &eacute;s meg sem sz&uuml;lethető k&eacute;pek n&eacute;lk&uuml;l?</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Szob&aacute;nk fal&aacute;n leheletfinoman csipk&eacute;zett t&eacute;li k&eacute;pe f&uuml;gg, az &aacute;ttetsző feh&eacute;rek m&ouml;g&uuml;l elősejlenek cs&uacute;csos, magastetejű h&aacute;zai &ndash; m&aacute;skor megmelegszem e k&ouml;d&ouml;sen gomolyg&oacute; sz&eacute;ps&eacute;gtől a par&aacute;nyi ablakokon kibuk&oacute; s&aacute;rga f&eacute;nytől, most mintha hidegen vil&aacute;g&iacute;tan&aacute;nak a feh&eacute;rek, ak&aacute;rha h&oacute;f&ouml;rgeteges kavarg&aacute;sba akarna dermedni minden.<br />\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Kiss J&aacute;nos, Szabads&aacute;g, 1993. m&aacute;jus 29.</p>\n<hr />\n<p class=\"rtejustify\">\n <br />\n <span style=\"font-size:14px;\"><span><strong>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; L&aacute;szl&oacute;ffy Csaba: Semmi p&aacute;nik</strong></span></span></p>\n<p>\n <em>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ki&aacute;lt&aacute;s Gy. M. A. ut&aacute;n</em></p>\n<p>\n &nbsp;</p>\n<p>\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Menni csak magunkban lehet<br />\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; fejvesztettek vagy vesztesek</p>\n<p>\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; aki &aacute;lm&aacute;n&aacute;l nehezebb<br />\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; kit &aacute;lma p&oacute;r&aacute;zon vezet</p>\n<p>\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; akit nem v&aacute;r nagy szakad&eacute;k<br />\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; agy&aacute;ba has&iacute;t csak az &eacute;k</p>\n<p>\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; k&eacute;t &aacute;lom k&ouml;zt egy ittval&oacute;<br />\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; s egy t&uacute;ls&oacute; madzagot fal&oacute;</p>\n<p>\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; k&iacute;s&eacute;rt&eacute;s &ndash; &ouml;nmagunk előtt<br />\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; lehetetlenből lehetőt</p>\n<p>\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; hazud&oacute; haz&aacute;rd gondolat &ndash;<br />\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; arcodba csap&oacute; bogarak:</p>\n<p>\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; sek&eacute;ly h&iacute;r s&uacute;lytalan szavak &ndash; &ndash; &ndash;<br />\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; vil&aacute;ggal telve hamarabb</p>\n<p>\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; megut&aacute;lod a p&oacute;zait<br />\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (tud&aacute;sn&aacute;l van-e pr&oacute;zaibb?)</p>\n<p>\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; v&eacute;n rokoly&aacute;n a gy&ouml;ngyszemek<br />\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; v&eacute;rr&ouml;g&ouml;k &uuml;tik &aacute;t ered</p>\n<p>\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a k&eacute;z &eacute;l csak (az is remeg)<br />\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; c&eacute;lba tal&aacute;lni h&aacute;ny remek-</p>\n<p>\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; művel lehet? K&aacute;lv&aacute;ria<br />\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; hegy&eacute;n t&uacute;l (hurok)gl&oacute;ria</p>\n<p>\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; mint egy r&ouml;vid ecsetvon&aacute;s<br />\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; megh&uacute;zod &ndash; &eacute;s &ouml;r&ouml;k var&aacute;zs</p>\n<p>\n <em>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1993. m&aacute;jus 28.</em></p>\n<hr />\n<p class=\"rtecenter\">\n <br />\n <strong><span style=\"font-size: 14px;\">(Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;sa Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n)</span></strong><br />\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n j&uacute;nius 27-&eacute;n &uuml;nnep&eacute;lyesen felavatt&aacute;k a falu n&eacute;vad&oacute;j&aacute;nak, Szent L&aacute;szl&oacute;nak a szobr&aacute;t, S&aacute;ntha Csaba szov&aacute;tai szobr&aacute;szműv&eacute;sz alkot&aacute;s&aacute;t. Ekkor tartott&aacute;k a Szent L&aacute;szl&oacute; napi k&oacute;rustal&aacute;lkoz&oacute;t, azonk&iacute;v&uuml;l megny&iacute;lt Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;sa, ahol Keszthelyi Gyula korm&aacute;nyfőtan&aacute;csos olvasta fel Entz G&eacute;za &aacute;llamtitk&aacute;rnak, a Hat&aacute;ron T&uacute;li Magyarok Hivatala eln&ouml;k&eacute;nek a hetven&eacute;ves festőműv&eacute;szhez int&eacute;zett level&eacute;t.<br />\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Rom&aacute;niai Magyar Sz&oacute;, 1992. j&uacute;lius 1.</p>\n<hr />\n<p class=\"rtecenter\">\n <br />\n <span style=\"font-size:14px;\"><strong>Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert, az erd&eacute;lyi Chagall</strong></span></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <br />\n A huszonkettedik, a Korunk Gal&eacute;ri&aacute;ban rendezett ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;s&aacute;nak megnyit&aacute;sa előtti napon: m&aacute;rcius 21-&eacute;n Kolozsv&aacute;ron, a Maj&aacute;lis utcai, festm&eacute;nyekkel, metszetekkel tele műterem-lak&aacute;s&aacute;n fogadott, k&eacute;rdezem Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert festőműv&eacute;szt eszm&eacute;l&eacute;s&eacute;ről, indul&aacute;s&aacute;r&oacute;l &eacute;s p&aacute;ly&aacute;j&aacute;nak alakul&aacute;s&aacute;r&oacute;l:</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; &Eacute;desany&aacute;m mes&eacute;lte, hogy &uacute;gy k&eacute;t &eacute;s f&eacute;l &eacute;ves lehettem, amikor a Kiserdő alatti sz&uuml;lői h&aacute;z utcaajt&oacute;j&aacute;nak k&uuml;sz&ouml;b&eacute;n &uuml;lve, a Sz&aacute;rcsa nagyb&aacute;csi lova galoppban j&ouml;tt haza a legelőről. &Eacute;desany&aacute;m ezt a torn&aacute;cr&oacute;l l&aacute;tva, k&eacute;ts&eacute;gbeesve sikoltott fel. A l&oacute; azonban, amikor a kiskapuhoz &eacute;rt, ahol &eacute;n vesz&eacute;lyt nem is sejtve j&aacute;tszadoztam, sz&eacute;tvetett l&aacute;bakkal hirtelen meg&aacute;llt, majd an&eacute;lk&uuml;l, hogy hozz&aacute;m &eacute;rt volna, &aacute;tl&eacute;pett rajtam. Ez a h&aacute;z Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n az Alszegen m&eacute;g ma is &aacute;ll, s mintha egy kis sziget lenne, a Nagy utc&aacute;b&oacute;l a P&eacute;ter-Csere h&iacute;don lehet &aacute;tmenni hozz&aacute;. Itt sz&uuml;lettem 1922. j&uacute;lius 18-&aacute;n.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Elemi iskol&aacute;imat sz&uuml;lőfalumban, Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n v&eacute;geztem: a n&eacute;gy elemi oszt&aacute;lyt a Reform&aacute;tus Elemi N&eacute;piskol&aacute;ban, az V&ndash;VII. oszt&aacute;lyt pedig az &aacute;llamiban fejeztem be. Tov&aacute;bbi tanulm&aacute;nyaimat Kolozsv&aacute;ron folytattam.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &Eacute;letem &uacute;tja nagyon g&ouml;r&ouml;ngy&ouml;s, tele van t&ouml;visekkel.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Zenei p&aacute;ly&aacute;ra k&eacute;sz&uuml;ltem. 1954-ben v&eacute;geztem Kolozsv&aacute;ron a Zeneműv&eacute;szeti Főiskol&aacute;t, s kinevez&eacute;semet is Kolozsv&aacute;rra kaptam a Műv&eacute;szeti L&iacute;ceumba, mint klarin&eacute;t szakos tan&aacute;r.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Csod&aacute;latos a zene! Nagyon szerettem tan&iacute;tani a gyermekeket. De &aacute;ldom a sorsot, hogy el&eacute;m t&aacute;rta a fest&eacute;szetet.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n 1963-t&oacute;l veszek r&eacute;szt ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;sokon az orsz&aacute;gban &eacute;s k&uuml;lf&ouml;ld&ouml;n egyar&aacute;nt. Eddig huszonegy egy&eacute;ni t&aacute;rlatom volt: Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n, Kolozsv&aacute;ron, Bukarestben, Marosv&aacute;s&aacute;rhelyen, Szatm&aacute;ron, Budapesten, Kecskem&eacute;ten, K&ouml;lnben stb. helyeken &aacute;ll&iacute;tottam ki festm&eacute;nyeimet.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Tagja vagyok az Orsz&aacute;gos K&eacute;pzőműv&eacute;szeti Alapnak, &eacute;s a Helsinki Kalevala T&aacute;rsas&aacute;gt&oacute;l 1985-ben eml&eacute;k&eacute;rmet kaptam.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Tanulm&aacute;ny&uacute;ton az orsz&aacute;gon k&iacute;v&uuml;l Magyarorsz&aacute;gon, Franciaorsz&aacute;gban, N&eacute;metorsz&aacute;gban, a Benelux &aacute;llamokban j&aacute;rtam.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <em>&ndash; Milyen hat&aacute;ssal volt &eacute;letedre &eacute;s p&aacute;ly&aacute;dra Kalotaszeg?</em></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n M&aacute;r t&ouml;bben mondt&aacute;k &eacute;s &iacute;rt&aacute;k r&oacute;lam, hogy erd&eacute;lyi Chagall vagyok, de nem ut&aacute;nz&aacute;sk&eacute;ppen, hanem hogy a sz&uuml;lőfalum s sz&uuml;lőf&ouml;ldem t&aacute;jait &eacute;s &eacute;lm&eacute;nyeimet mindenhova magammal viszem &eacute;s k&eacute;peimen e jellegzetes mot&iacute;vumok jelentkeznek: mese, ballada sz&uuml;rrealista felfog&aacute;sban, ak&aacute;rcsak a fentnevezett festő eset&eacute;ben az orosz Vityebszk, amelynek &eacute;lm&eacute;nyeit &eacute;s eml&eacute;keit egy &eacute;leten &aacute;t mag&aacute;val vitte &eacute;s feleleven&iacute;tette.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <em>&ndash; Milyen kapcsolatban vagy ma Kalotaszeggel?</em></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Szoros kapcsolatban vagyok most is sz&uuml;lőfalummal. De sajnos az idő m&uacute;lik, &ouml;regsz&uuml;nk, s ez&eacute;rt a fiataloknak kell tov&aacute;bbfolytatniuk azt, amit mi megkezdt&uuml;nk: ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;sok, koncertek &eacute;s m&aacute;s kultur&aacute;lis rendezv&eacute;nyek megteremt&eacute;s&eacute;t. Te ezt j&oacute;l tudod, hiszen sok esetben &ouml;sszedolgoztunk, eddig is. Kalotaszeg csod&aacute;latos, sokat &iacute;g&eacute;r a műv&eacute;szetnek: festőknek, &iacute;r&oacute;knak &eacute;s m&aacute;soknak egyar&aacute;nt. A n&eacute;p szok&aacute;sai nemesek, &ouml;lt&ouml;z&eacute;ke fens&eacute;ges, t&aacute;jai &eacute;s templomai felejthetetlenek.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Sz&uuml;lőfalum templom&aacute;n k&iacute;v&uuml;l eddig megfestettem Gyerőmonostor, Kiskapus reform&aacute;tus templom&aacute;t &eacute;s Magyarfenes mindk&eacute;t templom&aacute;t. Igyekszem tov&aacute;bb folytatni e t&eacute;m&aacute;kat.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n <em>&ndash; Mi a v&eacute;lem&eacute;nyed a mai Kalotaszegről? Hogyan lehetne fellend&iacute;teni, meg&uacute;j&iacute;tani (mai) n&eacute;pműv&eacute;szet&eacute;t?</em></p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Nagyon neh&eacute;z ebben a zűrzavaros 20. sz&aacute;zadban meg&uacute;jhodni. De v&eacute;lem&eacute;nyem szerint nagyon becs&uuml;letes, szorgos, műv&eacute;szetkedvelő &eacute;s b&eacute;k&eacute;t akar&oacute; emberek laknak Kalotaszegen. Meg kell tal&aacute;lni a modern vil&aacute;gban is minden t&eacute;ren azt a nemes, j&oacute;s&aacute;gos, dolgos &eacute;s hagyom&aacute;nyos &eacute;rtelm&eacute;t az &eacute;letnek, ami megfelel a magas műv&eacute;szi, művelts&eacute;gi munka &eacute;rtelm&eacute;nek &eacute;s az igazi embers&eacute;gnek. A mi &ouml;regjeink egyszerűs&iacute;tett&eacute;k &eacute;let&uuml;ket. Kem&eacute;nyen dolgoztak, sz&iacute;vből &uuml;nnepeltek, egyszerűen, sz&eacute;pen &ouml;lt&ouml;ztek &eacute;s emberi magatart&aacute;sukra igen sokat adtak! Mindezeket az atomkorszakban is meg lehet tal&aacute;lni. Nem kell f&eacute;lni, &eacute;retts&eacute;gi diplom&aacute;val is lehet kasz&aacute;lni vagy kap&aacute;lni, menni &eacute;s adott esetben felvenni a r&eacute;gi sz&eacute;p kalotaszegi &ouml;lt&ouml;z&eacute;ket, s k&oacute;rusban &eacute;nekelni a templomban vagy m&aacute;s faluban, v&aacute;rosban, ak&aacute;r k&uuml;lf&ouml;ld&ouml;n is.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Tov&aacute;bbra is rendszeresen kell szervezni a ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;sokat a falvakban, legyen ez k&eacute;pzőműv&eacute;szeti, műszaki vagy b&aacute;rmilyen jellegű ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;s. A gyerekeket k&uuml;l&ouml;nb&ouml;ző hangszeres zen&eacute;re kell tan&iacute;tani vagy tan&iacute;ttatni a n&eacute;pműv&eacute;szeti iskol&aacute;k kihelyezett oszt&aacute;lyai vagy tanfolyamai keret&eacute;ben a falvakon. T&ouml;bb mint val&oacute;sz&iacute;nű, hogy a f&ouml;ldművel&eacute;s &eacute;s a k&eacute;zműipar fellend&uuml;l&eacute;s&eacute;vel a faluhoz val&oacute; ragaszkod&aacute;s is felgyorsul, ami kellemesebb&eacute; v&aacute;lik, mint a zs&uacute;folt nagyv&aacute;rosi &eacute;let. Az elcs&uacute;f&iacute;tott n&eacute;pműv&eacute;szetek (varr&aacute;s, sz&ouml;v&eacute;s &eacute;s a t&uacute;lzottan felcicom&aacute;zott n&eacute;pviselet), mint kereskedelemnek, nincs nagy j&ouml;vője. Vissza kell t&eacute;rni a tiszta n&eacute;pi hagyom&aacute;nyokhoz, mert az emberek kezdenek r&aacute;j&ouml;nni, hogy adott esetben elt&eacute;rnek a hagyom&aacute;nyokt&oacute;l.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n A faluturizmusnak is nagy szerepe van a modern vil&aacute;gban, amely előmozd&iacute;thatja mind az anyagi, mind pedig a szellemi kult&uacute;r&aacute;t falvainkban. S a tiszta forr&aacute;sb&oacute;l t&aacute;pl&aacute;lkoz&oacute; n&eacute;phagyom&aacute;nyt illetve n&eacute;pműv&eacute;szetet a kornak megfelelően helybeli gal&eacute;ri&aacute;kban lehetne propag&aacute;lni, term&eacute;keit &aacute;rus&iacute;tani, &eacute;rt&eacute;kes&iacute;teni kult&uacute;r&aacute;lt form&aacute;ban.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n De nem megval&oacute;s&iacute;thatatlan &aacute;lom a n&eacute;prajzi, fest&eacute;szeti, illetve műv&eacute;szeti m&uacute;zeumok l&eacute;trehoz&aacute;sa &eacute;s fenntart&aacute;sa sem Kalotaszeg falvaiban.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n A fiatalok pedig b&iacute;zzanak &eacute;s akarjanak sz&eacute;pet s j&oacute;t cselekedni, sokat dolgozni, sokat tanulni, &eacute;s tudjanak sz&eacute;pen sz&oacute;rakozni!</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Boldizs&aacute;r Zeyk Imre, Kalotaszeg, 1991. &aacute;prilis - m&aacute;jus (II. &eacute;vf., 8-9. sz.)</p>\n<hr />\n<p>\n <span style=\"font-size:14px;\"><span><strong>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;<br />\n &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Balla Zs&oacute;fia: Hegyi hal&aacute;szok</strong></span></span></p>\n<p>\n <em><span style=\"font-size:11px;\"><strong>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; </strong>Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert k&eacute;pei al&aacute;</span></em></p>\n<p>\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rteindent4\">\n <strong>Kergető</strong></p>\n<p class=\"rteindent4\">\n Gurulnak a hegy felett &ndash;<br />\n &aacute;lm&eacute;lkodnak az emberek<br />\n ennyi v&ouml;r&ouml;set &eacute;s ennyi s&aacute;rg&aacute;t<br />\n ennyi holdat &eacute;s ennyi f&aacute;kly&aacute;t<br />\n &eacute;s ennyi elmaradt h&aacute;rsf&aacute;t<br />\n &eacute;s ennyi csend &eacute;s ennyi &eacute;jjel<br />\n ahol egym&aacute;st &ouml;lő f&eacute;ny kell</p>\n<p class=\"rteindent4\">\n <br />\n <strong>Kecsk&eacute;k</strong></p>\n<p class=\"rteindent4\">\n &Ouml;bl&ouml;s v&ouml;lgyek kerengő dombok<br />\n k&ouml;zt holdszarv&uacute; kecsk&eacute;k<br />\n k&oacute;dorognak<br />\n valahonnan nagy meleg &aacute;rad<br />\n orruk tejcs&ouml;ppeket &aacute;lmodik<br />\n a z&ouml;rgő esők hely&eacute;be</p>\n<p class=\"rteindent4\">\n <br />\n <strong>Piros &ouml;kr&ouml;k</strong></p>\n<p class=\"rteindent4\">\n Piros &ouml;kr&ouml;k meleg h&aacute;ta<br />\n sz&eacute;nasz&aacute;l kicsi nyalint&aacute;s<br />\n a sz&eacute;n&aacute;ra kenőd&ouml;tt valami<br />\n a piros &ouml;kr&ouml;kből<br />\n ahogy ballagnak a sz&iacute;v&uuml;nkben</p>\n<p class=\"rteindent4\">\n <br />\n <strong>T&aacute;nc</strong></p>\n<p class=\"rteindent4\">\n &Eacute;jszak&aacute;ban feh&eacute;r rongyok<br />\n a holdban &ouml;sszepr&eacute;selt korongok<br />\n foszl&aacute;nyok ahogy a sz&eacute;l k&ouml;z&eacute;j&uuml;k lobban<br />\n vir&aacute;gok egy ring&oacute; t&oacute;ban<br />\n libat&aacute;nc<br />\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rteindent4\">\n <strong>J&eacute;g alatt</strong></p>\n<p class=\"rteindent4\">\n A halak elt&eacute;vedtek a j&eacute;g alatt<br />\n v&iacute;zben idegek<br />\n hidegek<br />\n szem&uuml;k ki&aacute;lt&aacute;suk<br />\n horgon<br />\n mindegy hogy &aacute;llok vagy toporgok<br />\n meleg k&aacute;lyh&aacute;hoz igyekeznek a halak</p>\n<p class=\"rteindent4\">\n ide mer&eacute;szkedsz hogy kifogjalak?</p>\n<p class=\"rteindent4\">\n <br />\n <strong>Hegyi hal&aacute;szok</strong></p>\n<p class=\"rteindent4\">\n L&aacute;tta a hold is kicsit<br />\n meg a v&iacute;z v&eacute;g&eacute;n a malom<br />\n s l&aacute;tt&aacute;k embernyi f&aacute;k<br />\n sok hossz&uacute; n&eacute;ma fogadalom<br />\n hogy s&ouml;t&eacute;ts&eacute;gből f&eacute;nybe csaltak<br />\n szemem sugar&aacute;ba zavartak<br />\n sz&oacute;longatt&aacute;k vizes f&eacute;nyem<br />\n ahogy b&uacute;jtam ugrottam f&eacute;ltem</p>\n<p class=\"rteindent4\">\n s azut&aacute;n valahogy eltal&aacute;ltak<br />\n villasz&uacute;r&aacute;ssal &eacute;pp a h&aacute;tam<br />\n szemem őrzi a f&eacute;ny&uuml;ket<br />\n b&aacute;mult&aacute;ban</p>\n<p class=\"rteindent4\">\n &nbsp;</p>\n<p>\n &nbsp;</p>\n<p>\n *A versek Balla Zs&oacute;fia <em>Apokrif &eacute;nek</em> c&iacute;mű versesk&ouml;tet&eacute;ben jelentek meg (Kriterion K&ouml;nyvkiad&oacute;, Bukarest, 1971)</p>\n<hr />\n<p class=\"rtecenter\">\n <span style=\"font-size:14px;\"><strong>Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;sa &ndash; Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n</strong></span><br />\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Alig egy h&oacute;napja adtunk h&iacute;rt Bal&aacute;zs P&eacute;ter magyarfenesi ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;s&aacute;r&oacute;l &eacute;s most hasonl&oacute; kezdem&eacute;nyez&eacute;ssel &ouml;rvendeztet meg ez a vid&eacute;k. Ez alkalommal Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n ny&iacute;lt ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;s. A falu sz&uuml;l&ouml;tte: Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert, mintegy h&uacute;sz k&eacute;p&eacute;t vitte haza &eacute;s &aacute;ll&iacute;totta ki az &oacute;voda helyis&eacute;g&eacute;ben. Az esem&eacute;ny jelentős&eacute;g&eacute;t az is al&aacute;h&uacute;zza, hogy erre a ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;sra a helyi Dalk&ouml;r tev&eacute;kenys&eacute;g&eacute;nek 80. &eacute;vfordul&oacute;j&aacute;n ker&uuml;lt sor. De az is &eacute;rdekess&eacute; &eacute;s izgalmass&aacute; teszi, hogy a műv&eacute;sznek ez az első egy&eacute;ni ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;sa. Igaz, mind&ouml;ssze h&eacute;t &eacute;ve fest, viszont az&oacute;ta &ndash; az idei, őszi t&aacute;rlatot kiv&eacute;ve &ndash; minden tartom&aacute;nyi t&aacute;rlaton jelen volt k&eacute;peivel.<br />\n Egy&eacute;ni ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;s &ndash; minden esetben felm&eacute;r&eacute;s is: hova jutott el a műv&eacute;sz? Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert nagy utat tett meg ezalatt a h&eacute;t &eacute;v alatt. Elsősorban kialak&iacute;totta a maga sz&iacute;nekből, mesehangulatb&oacute;l, egyszerű form&aacute;kb&oacute;l gy&uacute;rt vil&aacute;g&aacute;t. Olyan k&eacute;pi nyelvet tal&aacute;lt, &ndash; a naiv műv&eacute;szet formanyelv&eacute;t &ndash;, amelyet egyetlen pillanatig sem b&eacute;kly&oacute;ztak konvenci&oacute;k, nem befoly&aacute;solt&aacute;k &iacute;t&eacute;sz-szempontok, a tiszta, gyermeki tev&eacute;s vezette csak ecsetj&eacute;t; festett az alkot&aacute;s gy&ouml;ny&ouml;rűs&eacute;g&eacute;&eacute;rt. Mindez egyben biztos&iacute;t&eacute;k is arra, hogy faluja meg&eacute;rti k&eacute;peit. Ann&aacute;l is ink&aacute;bb, mert azokat a k&eacute;peit v&aacute;logatta, vitte ki, amelyek a gyermekkor felejthetetlen &eacute;lm&eacute;nyeiből ihletődtek, vagy a falusi &eacute;lethez, m&eacute;g ink&aacute;bb a term&eacute;szethez vannak k&ouml;zel.<br />\n Bal&aacute;zs P&eacute;ter magyarfenesi ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;sa mellett ez a mostani ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;s is arr&oacute;l tan&uacute;skodik, hogy rendk&iacute;v&uuml;l nagy &eacute;rdeklőd&eacute;s van faluhelyen is a hasonl&oacute; kezdem&eacute;nyez&eacute;sek ir&aacute;nt, ami a legkifejezőbb jele, hogy meg&eacute;ri a szervez&eacute;ssel-rendez&eacute;ssel j&aacute;r&oacute; f&aacute;rads&aacute;got.<br />\n Sz&iacute;vesen l&aacute;tn&aacute;nk a műv&eacute;sz egy&eacute;ni ki&aacute;ll&iacute;t&aacute;s&aacute;t Kolozsv&aacute;ron is.</p>\n<p>\n Kiss J&aacute;nos, Műv&eacute;szeti Napl&oacute;, 1969. november 25.</p>\n<hr />\n<p class=\"rtecenter\">\n <br />\n <span style=\"font-size:14px;\"><strong>Sz&iacute;nek</strong></span><br />\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Azt hittem, ez is olyan hobby, mint m&aacute;sokn&aacute;l a b&eacute;lyeggyűjt&eacute;s, nem kell komolyan venni. Az ember mosolyog f&ouml;l&ouml;tte, de megvonja a v&aacute;ll&aacute;t, s &uacute;gy tesz, mintha nagyon &eacute;rdekeln&eacute; a dolog.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &ndash; Tudod, mit csin&aacute;lok? Festek! &ndash; mondta. &ndash; Rohanok haza az iskol&aacute;b&oacute;l, s ahogy kezembe veszem az ecsetet&hellip; Valami csod&aacute;latos!<br />\n A k&ouml;vetkező őszi t&aacute;rlaton azt&aacute;n az egyik k&eacute;p előtt hirtelen meg&aacute;lltam; a c&iacute;m alatt a zeneműv&eacute;szeti l&iacute;ceum klarin&eacute;t-tan&aacute;r&aacute;nak a nev&eacute;t olvastam: Gy&ouml;rk&ouml;s M&aacute;nyi Albert.<br />\n Ez &ouml;t &eacute;ve t&ouml;rt&eacute;nt, de az&oacute;ta minden t&aacute;rlaton szerepelt egy-k&eacute;t k&eacute;ppel. Ha ez a t&eacute;ny nem is mond sokat, de az, hogy idők&ouml;zben t&ouml;bb mint &ouml;tsz&aacute;z k&eacute;pet festett, lerad&iacute;rozn&aacute; b&aacute;rki arc&aacute;r&oacute;l a k&eacute;tkedő mosolyt. Olajfestm&eacute;nyek, grafik&aacute;k (meglepő hangulat&uacute; gipsz-metszetek), &ouml;tv&ouml;smunk&aacute;k vallanak mindenn&eacute;l besz&eacute;desebben &ndash; a mosolyg&oacute;s, hallgatag műv&eacute;sz helyett &ndash; műv&eacute;szetről, fantasztikus akaraterőről, szorgalomr&oacute;l, kiapadhatatlan mondanival&oacute;r&oacute;l s egy megtal&aacute;lt &eacute;letc&eacute;lr&oacute;l.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n A sz&iacute;nek hol szegődnek az ember nyom&aacute;ba, mikor &uuml;t meg a sz&eacute;ps&eacute;g első &aacute;mulata?<br />\n &hellip;&Aacute;ll a teny&eacute;rnyi vir&aacute;goskertben a maga &uuml;ltette vir&aacute;gok k&ouml;z&ouml;tt, s a szegfűk, menyecskekontyok sz&iacute;nesen szipork&aacute;zva ny&uacute;jt&oacute;znak a ny&aacute;ri f&eacute;nybe; szirmaikon m&eacute;g nem sz&aacute;radt fel a harmat. Mell&eacute;ben fesz&uuml;l &eacute;s kavarog az &eacute;rz&eacute;s, egy t&ouml;mbben akar kit&ouml;rni belőle: sz&aacute;rnyal&aacute;s &eacute;s kit&aacute;rulkoz&aacute;s, &aacute;mulat &eacute;s d&ouml;bbenet, lefojtott boldogs&aacute;g, amelynek nincs neve, de kik&iacute;v&aacute;nkozik, teret k&eacute;r mag&aacute;nak. Azt&aacute;n fordul, de a belső lend&uuml;let mintha elsz&aacute;llt volna a mozdulat nyom&aacute;n: keze sut&aacute;n, erőtlen&uuml;l cs&uuml;ng az oldal&aacute;n. A havas l&aacute;tszik messze, k&eacute;k p&aacute;r&aacute;ba burkol&oacute;zva, kint a kapu előtt port szit&aacute;l a szellő, a h&aacute;z fedel&eacute;n sz&aacute;rny al&aacute; dugott fejjel toll&aacute;szkodik egy proszk&aacute;j, s az udvar por&aacute;ban f&eacute;loldalra dőlve f&uuml;r&ouml;dnek a ty&uacute;kok. Egyed&uuml;l van, eg&eacute;szen egyed&uuml;l. Az &Eacute;des &eacute;s a falub&oacute;l mindenki kint van a mezőn. Tordaszentl&aacute;szl&oacute; pilledten hallgat a ny&aacute;ri reggelben. Kinek mutassa h&aacute;t meg azt a sz&eacute;ps&eacute;get, ami itt fekszik előtte? Mit &eacute;r a felfedezett sz&eacute;ps&eacute;g, ha nem mutathatod meg senkinek?!<br />\n Azt&aacute;n t&eacute;pni kezdi a vir&aacute;gokat&hellip;<br />\n A tan&iacute;t&oacute;nő hitetlenkedve, &aacute;mulva veszi &aacute;t a csokrot, nem szokott hozz&aacute;, hogy vak&aacute;ci&oacute; alatt is vir&aacute;ggal kedveskedjenek tan&iacute;tv&aacute;nyai.<br />\n Azon a ny&aacute;ron mindennap vitt egy-egy csokorral&hellip;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &hellip;A kőművesek az eb&eacute;dsz&uuml;netben elny&uacute;lnak a bokrok alatti &aacute;rny&eacute;kban. A szivar m&eacute;g a sz&aacute;juk sark&aacute;ban f&uuml;st&ouml;l&ouml;g, de a szem&uuml;kre h&uacute;zott kalap alatt m&aacute;r le-lecsuk&oacute;dik a szem&uuml;k.<br />\n Ő ott &aacute;ll fent az &aacute;ll&aacute;son, az ablak f&ouml;l&ouml;tt, s a gipsz-figur&aacute;kat simogatja merengve. Ujjaiban &eacute;rzi a domborulatokat, a bem&eacute;lyed&eacute;sek simas&aacute;g&aacute;t, s &uacute;gy tűnik, mintha bizsergő &eacute;let &aacute;ramlana, s &eacute;rint&eacute;s&eacute;től megmozduln&aacute;nak a gipszfigur&aacute;k&hellip;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &hellip;A z&ouml;m&ouml;k kőműves merengve &uuml;l a padban. A t&ouml;bbi mag&aacute;ntanul&oacute; a folyos&oacute;n hangoskodik. Ő csak &uuml;l egy pontra szegezett tekintettel, t&ouml;prengőn. A tan&aacute;rnő &ndash; nem megy ki ő sem sz&uuml;neten &ndash; napok &oacute;ta figyeli. Lenyűg&ouml;ző a kamaszb&oacute;l &aacute;raml&oacute; komolys&aacute;g, tiszteletet parancsol&oacute;. Csak sok&aacute;ra veszi &eacute;szre a mellette meg&aacute;ll&oacute; tan&aacute;rnőt, de akkor kapja a fej&eacute;t, arc&aacute;t el&ouml;nti a l&aacute;ng, mintha ki tudja, min kapt&aacute;k volna rajta.<br />\n &ndash; Maga verseket &iacute;r, ugye? &ndash; mosolyog a nő.<br />\n &ndash; Nem, nem &ndash; dadogja.<br />\n &ndash; Nem szokott &iacute;rni?<br />\n &ndash; Nem.<br />\n A tan&aacute;rnő messzire n&eacute;z, s maga sem tudja milyen l&aacute;tnoki erő van a szavaiban:<br />\n &ndash; Pedig mag&aacute;b&oacute;l egyszer kib&uacute;jik valami! Valami&hellip; &Iacute;r&oacute; vagy&hellip; Valami.<br />\n Most, ahogy erre visszaeml&eacute;kszik, arc&aacute;n tűnőd&eacute;s, s kis nosztalgia:<br />\n &ndash; Ha akkor a fest&eacute;st mondja&hellip; Tal&aacute;n&hellip; Nem kellett volna olyan sokat keresnem&hellip;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &hellip;Zeneműv&eacute;szeti főiskola. A lobog&oacute;-szemű hallgat&oacute; m&aacute;moros-boldogan pr&oacute;b&aacute;lgatja hangszer&eacute;t. &Uacute;gy &eacute;rzi: a hangokat kereste mindig, felold&oacute;dik, elk&aacute;bul a hangok gazdags&aacute;g&aacute;t&oacute;l, s v&eacute;gtelen lehetős&eacute;gek t&aacute;rulkoznak ki előtte. Vasszorgalommal veti mag&aacute;t a munk&aacute;ba.<br />\n (Egyik k&eacute;p&eacute;n: meleg, visszafogott sz&nbsp;&nbsp;&nbsp; &iacute;nekkel, hűs&eacute;ges t&aacute;rsa, a klarin&eacute;t s egy Mozart-partit&uacute;ra. K&uuml;l&ouml;n&ouml;s, szomork&aacute;s csend&eacute;let. Jelk&eacute;p? R&oacute;la &aacute;rulkodik&hellip;<br />\n Azt mondja: nem Mozart ilyen borong&oacute;s. &Eacute;n vagyok szomor&uacute;, ha arra gondolok, hogy meghib&aacute;sodott karom miatt m&aacute;r sohasem j&aacute;tszhatok ig&eacute;nyesebb technik&aacute;j&uacute; Mozart-darabot&hellip;)</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &hellip; Menyasszonya m&ouml;g&ouml;tt &uuml;l a műteremben. Izmaiban mintha &aacute;ram keringene: alig tudja visszatartani mag&aacute;t, s &uacute;gy &eacute;rzi, nagydobk&eacute;nt zakatol a sz&iacute;ve. A sz&iacute;nek muzsik&aacute;lnak a v&aacute;sznon, a legszebb &ouml;sszhang van benne, m&aacute;gnes vonzza, tasz&iacute;tja, &eacute;get a sz&eacute;k, gyomr&aacute;ban remeg a fesz&uuml;lts&eacute;g, s ujjaiban megmagyar&aacute;zhatatlan erők&eacute;nt zsibong az &eacute;rz&eacute;s: kikapni az ecsetet a l&aacute;ny kez&eacute;ből, kikeverni a sz&iacute;nt, s megkeresni a hely&eacute;t a v&aacute;sznon! Csod&aacute;latos lehet!<br />\n &Uuml;l a műterem sark&aacute;ban, s mintha m&aacute;gikus erők szabaduln&aacute;nak fel benne, alig tud mozdulatlan maradni. Csak a hangja lesz elevenebb, mes&eacute;l, mes&eacute;l gyermekkor&aacute;r&oacute;l izz&oacute; hangon, s v&iacute;zi&oacute;k&eacute;nt a v&aacute;szon keret&eacute;be foglalva l&aacute;tja is, &uacute;jra &eacute;li, s szeme tele lesz az akkori sejtelmes sz&iacute;nekkel. K&uuml;l&ouml;n&ouml;s: minden sz&iacute;nekre bomlik, &uacute;gy sejlik fel, s l&eacute;p be a műterem v&aacute;szon-eml&eacute;k-kapuj&aacute;n&hellip; Zuhognak r&aacute; a sz&iacute;nek.</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n &hellip;Ny&aacute;r van. Otthon, Tordaszentl&aacute;szl&oacute;n.<br />\n Feles&eacute;ge befejezte a munk&aacute;t. M&eacute;g maradt fest&eacute;k a palett&aacute;n. J&aacute;t&eacute;kos f&eacute;ny az asszony szem&eacute;n:<br />\n &ndash; Nem akarsz te is valamit festeni?<br />\n A r&eacute;m&uuml;let vagy az &ouml;r&ouml;m veszi el a hangj&aacute;t, nem tudja.<br />\n F&eacute;l &oacute;ra sem telik el, k&eacute;sz a csend&eacute;let.<br />\n &Aacute;llnak d&ouml;bbenten a csoda előtt&hellip;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n A szavak most benn&uuml;nk nem kapj&aacute;k meg hang-&uacute;tjukat. &Uuml;l&uuml;nk a műterem-lak&aacute;sban sz&oacute;tlann&aacute; illetődve, s rendre minden tele lesz v&aacute;sznakkal, kartonokkal, k&uuml;l&ouml;n&ouml;s, sejtelmesen-mes&eacute;s, eml&eacute;k-var&aacute;zsos hangulatot &aacute;raszt&oacute; k&eacute;pekkel. Halk derűvel mutogatja. Nem fűz hozz&aacute;juk komment&aacute;rt, nem magyar&aacute;z, hagyja, hogy a szeml&eacute;lő minden befoly&aacute;s n&eacute;lk&uuml;l form&aacute;lhassa meg a v&eacute;lem&eacute;ny&eacute;t. Csak a k&eacute;p c&iacute;m&eacute;t mondja, de a felvillan&oacute; pillant&aacute;sokb&oacute;l biztos szemmel olvassa ki a hat&aacute;st.<br />\n &Ouml;t &eacute;ve fest. &Ouml;t &eacute;ve mind&ouml;ssze, de a kezd&eacute;s bizonytalans&aacute;g&aacute;nak nyűge nem &eacute;rződik k&eacute;pein. Ink&aacute;bb egy kutat&oacute;, a maga &uacute;tj&aacute;t j&aacute;r&oacute;, hallatlan energi&aacute;val dolgoz&oacute; műv&eacute;szről &aacute;rulkodnak. Olyan műv&eacute;szről, aki nagyon messziről indult, s szesz&eacute;lyes kanyarok tark&iacute;tott&aacute;k az &uacute;tj&aacute;t, de sohasem b&eacute;kly&oacute;zt&aacute;k konvenci&oacute;k, nem fertőzt&eacute;k elő&iacute;t&eacute;letek, alkot az alkot&aacute;s tiszta gy&ouml;ny&ouml;rűs&eacute;g&eacute;&eacute;rt, s a keze al&oacute;l egyre meglepőbb sz&eacute;ps&eacute;gek fakadnak.<br />\n &nbsp;</p>\n<p class=\"rtejustify\">\n Kiss J&aacute;nos, Korunk, 1967, 2. sz.</p>\n', created = 1513422564, expire = 1513508964, headers = '', serialized = 0 WHERE cid = '2:884020a434719f7d87b2309fd214e532' in /home/emkero/public_html/includes/cache.inc on line 109.
  • user warning: Table './emkero_emke/cache_filter' is marked as crashed and should be repaired query: SELECT data, created, headers, expire, serialized FROM cache_filter WHERE cid = '2:b7c446dd40de424ad46bb4a20b91e839' in /home/emkero/public_html/includes/cache.inc on line 26.
  • user warning: Table './emkero_emke/cache_filter' is marked as crashed and should be repaired query: UPDATE cache_filter SET data = '<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://emke.ro/node/2948\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/967\" style=\"width: 163px; height: 177px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://emke.ro/nemzeti-jelentőségű-intézmények\"><img alt=\"Nemzeti jelentőségű Intézmények\" src=\"/webfm_send/288\" style=\"width: 80px; height: 80px; border-width: 0px; border-style: solid;\" title=\"Nemzeti jelentőségű Intézmények\" /></a> <a href=\"http://emke.ro/kárpát-medencei-közművelődési-kerekasztalról\"><img alt=\"Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal\" src=\"/webfm_send/327\" style=\"height: 80px; width: 80px; border-width: 0px; border-style: solid;\" title=\"Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://emke.ro/kőváry-lászló-honismereti-kör\"><img alt=\"Kőváry László Honismereti Kör\" src=\"/webfm_send/331\" style=\"width: 163px; height: 48px; border-width: 0px; border-style: solid;\" title=\"Kőváry László Honismereti Kör\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://emke.ro/szabedi_toto\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/943\" style=\"width: 163px; height: 68px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"/webfm_send/965\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/966\" style=\"width: 163px; height: 115px;\" /></a></p>\n', created = 1513422564, expire = 1513508964, headers = '', serialized = 0 WHERE cid = '2:b7c446dd40de424ad46bb4a20b91e839' in /home/emkero/public_html/includes/cache.inc on line 109.
  • user warning: Table './emkero_emke/cache_filter' is marked as crashed and should be repaired query: SELECT data, created, headers, expire, serialized FROM cache_filter WHERE cid = '2:870d2671cffaa9b3b4a2dd57bdae8005' in /home/emkero/public_html/includes/cache.inc on line 26.
  • user warning: Table './emkero_emke/cache_filter' is marked as crashed and should be repaired query: UPDATE cache_filter SET data = '<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://www.communitas.ro/\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/1130\" style=\"width: 200px; height: 97px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://szulofold.hu/\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/1129\" style=\"width: 200px; height: 45px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://www.nefmi.gov.hu/main.php\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/246\" style=\"width: 80px; height: 80px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://www.sapientia.ro/hu/felveteli/alapkepzes/kolozsvar/filmmuveszet-fotomuveszet-media-szak\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/717\" style=\"width: 80px; height: 40px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://www.borsarock.com/\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/735\" style=\"width: 80px; height: 33px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://www.daisler.ro\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/650\" style=\"width: 80px; height: 26px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://gastroyal.ro/\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/1002\" style=\"width: 80px; height: 42px;\" /></a></p>\n', created = 1513422564, expire = 1513508964, headers = '', serialized = 0 WHERE cid = '2:870d2671cffaa9b3b4a2dd57bdae8005' in /home/emkero/public_html/includes/cache.inc on line 109.
  • user warning: Table './emkero_emke/cache_filter' is marked as crashed and should be repaired query: SELECT data, created, headers, expire, serialized FROM cache_filter WHERE cid = '2:1b89ac62a4191dff62f63df388aa7116' in /home/emkero/public_html/includes/cache.inc on line 26.
  • user warning: Table './emkero_emke/cache_filter' is marked as crashed and should be repaired query: UPDATE cache_filter SET data = '<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://agnusradio.ro\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/734\" style=\"width: 80px; height: 41px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://dunatv.hu\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/740\" style=\"width: 80px; height: 100px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://erdely.ma\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/737\" style=\"width: 80px; height: 52px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://erdely.tv\" target=\"_blank\"><img alt=\"Erdélyi Magyar Televizió\" src=\"http://emke.ro/webfm_send/334\" style=\"width: 80px; height: 40px; border-width: 0px; border-style: solid;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://www.erdelyinaplo.ro/\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/733\" style=\"width: 80px; height: 20px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://esemeny.ro/\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/1123\" style=\"width: 80px; height: 63px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"https://eszm.ro/\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/1122\" style=\"width: 80px; height: 31px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://kolozsvariradio.ro\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/1035\" style=\"width: 80px; height: 29px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://kronika.ro\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"http://emke.ro/webfm_send/254\" style=\"width: 80px; height: 30px; border-width: 0px; border-style: solid;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://www.muvelodes.ro\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/1097\" style=\"width: 80px; height: 49px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://paprikaradio.ro\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/739\" style=\"width: 80px; height: 58px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://szabadsag.ro\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"http://emke.ro/webfm_send/249\" style=\"width: 80px; height: 30px; border-width: 0px; border-style: solid;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://idogep.transindex.ro/\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"../../../../../../webfm_send/250\" style=\"width: 80px; height: 36px; border-width: 0px; border-style: solid;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://cluj.tvr.ro/emisiuni/observator-transilvan--erd--lyi-figyel---_4954.html\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/651\" style=\"width: 80px; height: 42px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://maszol.ro\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/1000\" style=\"width: 80px; height: 80px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://igentessek.ro/\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/1036\" style=\"width: 80px; height: 56px;\" /></a></p>\n', created = 1513422564, expire = 1513508964, headers = '', serialized = 0 WHERE cid = '2:1b89ac62a4191dff62f63df388aa7116' in /home/emkero/public_html/includes/cache.inc on line 109.
  • user warning: Table './emkero_emke/cache_filter' is marked as crashed and should be repaired query: SELECT data, created, headers, expire, serialized FROM cache_filter WHERE cid = '2:3d2513b4b40b0e8fea6e46a47f5b7026' in /home/emkero/public_html/includes/cache.inc on line 26.
  • user warning: Table './emkero_emke/cache_filter' is marked as crashed and should be repaired query: UPDATE cache_filter SET data = '<p class=\"rtecenter\">\n <a href=\"http://egyszervolt.hu\" target=\"_blank\"><img alt=\"\" src=\"/webfm_send/265\" style=\"width: 80px; height: 45px;\" /></a></p>\n<p class=\"rtecenter\">\n <img alt=\"\" src=\"/webfm_send/332\" style=\"width: 4px; height: 1px; border-width: 0px; border-style: solid;\" /></p>\n', created = 1513422564, expire = 1513508964, headers = '', serialized = 0 WHERE cid = '2:3d2513b4b40b0e8fea6e46a47f5b7026' in /home/emkero/public_html/includes/cache.inc on line 109.
  • user warning: Table './emkero_emke/cache_filter' is marked as crashed and should be repaired query: SELECT data, created, headers, expire, serialized FROM cache_filter WHERE cid = '2:f04256c186733cd5c49860b4136ce347' in /home/emkero/public_html/includes/cache.inc on line 26.
  • user warning: Table './emkero_emke/cache_filter' is marked as crashed and should be repaired query: UPDATE cache_filter SET data = '<p>\n RO&ndash;400183 Kolozsv&aacute;r, L&aacute;z&aacute;r u. 30., Kolozs m.<br />\n RO&ndash;400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj<br />\n Telefon/fax: +40 264 434110,&nbsp; <a href=\"mailto:emke.oe@gmail.com\">emke.oe@gmail.com</a></p>\n', created = 1513422564, expire = 1513508964, headers = '', serialized = 0 WHERE cid = '2:f04256c186733cd5c49860b4136ce347' in /home/emkero/public_html/includes/cache.inc on line 109.
  • user warning: Table './emkero_emke/cache_filter' is marked as crashed and should be repaired query: SELECT data, created, headers, expire, serialized FROM cache_filter WHERE cid = '1:7331eae57c4ba1fbb44793868d031b62' in /home/emkero/public_html/includes/cache.inc on line 26.
  • user warning: Table './emkero_emke/cache_filter' is marked as crashed and should be repaired query: UPDATE cache_filter SET data = '<p>&copy; 2009, EMKE, <a href=\"user\">Bel&eacute;p&eacute;s</a></p>\n', created = 1513422564, expire = 1513508964, headers = '', serialized = 0 WHERE cid = '1:7331eae57c4ba1fbb44793868d031b62' in /home/emkero/public_html/includes/cache.inc on line 109.

Boldizsár Zeyk Imre:

A Györkös Mányi Albert emlékház kolozsvári létrejöttének előzményei
 

Györkös Mányi Alberttel kora gyermekkorom óta kapcsolatban álltam, hiszen szomszédos kertjeinket mindössze a kis Aranyos-patak választotta el, s ez mai is így van.

Ő Tordaszentlászlón a Kis utcában, az anyai nagyszülők telkén vált serdülővé, én pedig a Nagy utcai családi telken születtem és éltem, illetve élek, leszámítva azt a tíz esztendőt, amely alatt kolozsvári diákéveimet töltöttem, vagy, mint fiatal tanár, két mezőségi faluban: Búzában és Kolozson tanítottam. Én serdülő korom óta a Dalkörben énekeltem, ő pedig bátyjával, Gyurival a Fúvószenekarnak voltak a tagjai, s így naponta a kertjükben klarinétoztak. Aztán a II. Bécsi Döntés után, sokan, másokkal együtt, az Észak- és Dél-Erdély határán átszökve, Kolozsváron telepedtek le, s így csak édesanyjuk, Bandi Kriska néni, neves varróasszony maradt itthon Dél-Erdélyben.

Később, 1944 után újra találkozhattunk, s mikorra festővé érett, kétszer is kiállítást szerveztünk képeiből Szőke Zoltán református lelkipásztorral Tordaszentlászlón, így népszerűsítve munkáját és személyiségét falusfeleink körében. Ha Kolozsváron jártam, akkor én, ha pedig ő jött Tordaszentlászlóra, akkor ő keresett meg engem. Ebből a felújult kapcsolatból jöhettek létre Tordaszentlászlón a kolozsvári Művészeti Népiskola kihelyezett klarinét-hegedű-zongora osztályai, valamint iskolánk általa irányított Linómetsző Köre.

Ilyen kapcsolatok után, találkozásaink alkalmával többször is felvetette előttem, hogy szeretné képeit-festményeit szülőfalujára, azaz Tordaszentlászlóra hagyományozni. Ezt a szándékát, főleg Gy. Szabó Béla halála után, egymás közötti beszélgetésünk során többször is megismételte. Elgondolása az volt, hogy a falu: Tordaszentlászló, a templommal szembeni, a volt Pap utcai Református Elemi Népiskola nagy termét, amely képeinek kiállítása színhelyéül már szolgált, építtesse át gótikus kápolnává, hogy képei-festményei halála után külsőleg is méltó otthonra találjanak Tordaszentlászlón. Erre azonban az 1989-es események előtt nem kerülhetett sor, hiszen hajdani református iskolatermünk állami tulajdonban, az óvoda használatban volt. Persze ennek a gondolatnak a megvalósítása érdekében, tudomásom szerint, Györkös nem lépett kapcsolatba az akkori hivatalban levő községi szervekkel. A gondolat újbóli felvetésére felesége halála után került sor. Ugyanis megrettent attól a helyzettől, amelybe felesége, Jakab Ilona festőművész a halála előtti kórházi kezelés során került. Erről, az akkori korházi viszonyokról beszélgetve, ismét felvetette képeinek jövőbeli sorsát. Ekkor merült fel bennem az a gondolat és egyben javaslat is, miszerint: ha Gy. Szabó Béla képei halála után a Bolyai utca 7. szám alatti emeleti lakásában maradhattak, miért ne maradhatnának az ő (Gy. M. A.) képei is a saját műteremlakásában, amely Györkös Mányi Albert Galériaként működhetne éppen Kolozsvár központjában, a Majális utca 5. szám alatti házában. S hogy ki lehetne méltó gondozója s tulajdonosa ennek? Éppen a nemrég újraalakult Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az EMKE.

Az előbbi beszélgetésünk és javaslattételem után, bár még találkoztunk és beszélgettünk együtt a lakásán, többé nem hozta szóba képeinek további, halála utáni sorsát, s így nem tűnt fel nekem, hogy ő meghalni készül, minthogy arról sem beszélt, hogy végrendeletet írt volna. Ellenben Tordaszentlászlón mindenki tudta, hogy még felesége életében elkészíttette süllyesztett kriptaszerű nyughelyét szülei sírja mellett a tordaszentlászlói temetőben, mely fölé gótikus ablakformájú, pattintott feketegránitból egyszerű sírkövet is állíttatott idős Kerekes Mihály szentlászlói kőfaragó mesterrel, melynek felirata csak ennyi:

GYÖRKÖS MÁNYI ALBERT
1922 –      

s később került rá, már halála után, halálának évszáma: 1993.

Tehát ilyen előzmények után írhatta meg az 1993. május 13-i keltezésű végrendeletét, amelyben műteremlakását és festményeit, a lakásban lévő javakkal együtt az EMKE-re testálta. S hogy tanácsomra jól döntött, a tények igazolják. Hiszen a Györkös Mányi Albert Emlékház gyakori említése a médiában a magyar közművelődési események kapcsán, biztosítják neve, életműve és adományozó szeretetének fennmaradását és megőrzését egyaránt.
 

Tordaszentlászló, 2010. október 8.



Cseke Gábor: A "múzeumképes" (Györkös Mányi Albert)
 

Tragikus, furcsa sorsok egyike a tordaszentlászlói Györkös Mányi Alberté. Kívülről, professzionális képzés nélkül - műkedvelőként - érkezett a képzőművészet világába, életében elkönyvelték naív festőnek, néhány elkötelezett kritikusát leszámítva (Kántor Lajos járt ebben az élen, aki monográfiát is írt róla és elismertetését következetesen támogatta), most, halála után mégsem róla szól a fáma, nem művészetével, sajátos festészeti látásmódjával és stílusával foglalkoznak leggyakrabban az interneten, hanem az általa az erdélyi magyarságra hagyományozott lakás és műterem - amelyből a mai Györkös Mányi Albert Emlékház kinőtte magát - rendezvényeinek műsorával.

A drága, angyali jó Berci, aki annyira szerette a feléje áradó jóindulatot, arra gondolhatott, hogy ez a hagyományozó gesztusa majd megengeszteli az utókort, leszereli az előítéleteket és megtartja őt a művészet kollektív emlékezetében. Holott a neve így elsősorban inkább védjegy és cégér, mint a művészre utaló mementó...

De hogyan is szól az egész történet?

Az első híradást, tudtommal, én írtam róla, még azon melegében, hogy tordaszentlászlói barátai - Bazsó Zsiga, Kiss János - lelkendezve fölvittek hozzá akkori, főtéri műtermébe. A szűk baráti társasággal heurisztikus pillanatokat éltünk át...

 

Györkös Mányi Albert két képe alá
(Ifjúmunkás, 1967. január 5.)

"Téli műterem, kellemes hőfokú lakás - gazdag szobácska. A természet szűken mért 3x4-es mesés világba tágul, nincs tenyérnyi kihasználatlan tér a falon: képek, képek, képek, öt kemény esztendő termése; felbuzgó, későn lelt borvízforrás buggyanásához hasonló adakozás, akarat, erő...

Öt éve "született", fiatal festő képeit nézegetem. Nem tudok róluk sokat szólni - ők szólnak hozzám, s ebben a pillanatban azt kívánnám, bárcsak szólhatna mindannyiunkhoz a kolozsvári Györkös Mányi Albert ötéves emberi üzenete, aki - mint csodálkozó inasa, Tordaszentlászlóról csöppent változó, induló világunkba, s inaskodáson, éji magántanuláson, virágok szeretetén, munkáséleten, zenetanárságon át jutott el az elsimuló, tárulkozó vizek végtelenjére: a festészethez.

Véletlen?

Felesége képzőművész. A festék, az ecset, a színek harsogása, földi eredete családi életének meghittségéhez tartoztak. Egyik nap festék marad a palettán, tréfára fordul a szó:
- Nem festenél valamit?
- De...
S fél óra múlva kész az első kép. Sutaságaival, egyenetlenségeivel is elsöprő rádöbbenés a valódi életcélra: azóta fest, több mint háromszáz (!) kép áll a háta mögött (egy hónapig hetente futottam fel hozzá ezt vagy azt tisztázni munkáival kapcsolatban - s mindig új, friss csillogású vásznakat rakott állványta), öt tartományi tárlaton vett részt, s akik régóta ismerik, azt mondják - éveket fiatalodott. Évei száma talán a biológiai beteljesedést jelzi. Színekben, formákban gondolkozó lelke azonban hamvas, mintha most vágna neki a világnak.

Eddigi munkáiból gazdag egyéni tárlat állhatna össze."

*

Ezután következett a valódi felfedezés: Kántor Lajos is felkereste a műtermet, s attól a perctől kezdve volt már gyakorlati, értő támasza is Bercinek. Rendszeres, alapos romániai és külföldi önképzéssel a festészet belvilágában is egyre otthonosabb, befogadják a tartományi-megyei tárlatokra, 1969 után pedig egyre gyakrabban rendezhet egyéni kiállítást. Munkásságának velejét remekül adatolja Murádin Jenő szócikke az Artportal-on.

*

1993. május 27-én Györkös Mányi Albert távozik az élők sorából. Élete utolsó évtizede tragikus fordulatot jelent mind magánéleti, mind szakmai vonatkozásban. Dolgozik, de nem érzi igazán, hogy a társadalom valóságosan is elfogadja felajánlkozását. Amíg Kolozsváron éltem, sokszor összejöttünk. A baráti biztatásra mindig szükség volt. Ahogy ezek kikoptak, elmaradtak, elbizonytalanodott. Bukaresti életem alatt egyszer keresett fel - tárlata nyílott a fővárosi Petőfi Házban -, nekem ajándékozott képei alatt üldögélt a nappaliban, elégedetten a pillanattal, az emlékek megelevenedésével, tobzódó színekben látta a világot, de már a magába zárkózott, távolságtartó Bercit láttam magammal szemben. Szorongó szívvel írtam róla a nekrológot, amely így Balla Zsófia két remek versdedikációjával emelkedett a művészi kegyelet megérdemelt szintjére.
 

Ellopott színek
(RMSZ, 1993. július 3-4.)

"Györkös Mányi Albert szokatlan életutat járt be. Amilyen rendhagyóan nyugtalanító volt a halála, ugyanolyan volt sorsának is az alakulása.

Az 1922-ben született tordaszentlászlói gyermek magánúton végezte középiskoláit, majd zenekonzervatóriumban szerzett oklevelet: fuvola szakos tanár lett. Tizenkét évi háborítatlan pedagógusmunka következett. Felesége, Jakab Ilona festőnő a múzsa, a példakép szerepében egy idő után félig komolyan, félig tréfásan a paletta mellé csalja. "Berci" ámulva élvezi a festegetést.

1963-ban, alig egy évvel a kíváncsi kaland kezdete után már tartományi tárlaton szerepel. Harminc évnyi kemény munka következett: siker, barátok, a jövevényt befogadó pályatársak, érdeklődő műkritikusok, publicitás, díjak. S egyre többször az otthagyott, a visszahívó szülőfalu...

S ugyanakkor az egyéni sors kudarcai: élettársa egyre kétségbeesettebb rivalizálása, válásuk, majd az asszony súlyos betegsége, pusztulása... Az öregkori magány, s végül a meghasonlás. A búcsútalan búcsú...

...Számos kiállítással a háta mögött, egy hetvenes évek végi interjúban így vallott képeiről:

- Nagyrészt saját tulajdonomban vannak. Mint már említettem, ragaszkodom hozzájuk... Néhány kitűnő művészek műtermében talőálhatók. Számomra legnagyobb ösztönzés talán az volt, hogy általam nagyra becsült képzőművészek képet, szobrot cserélnek velem. Szerkesztők, gyűjtők falán van néhány kompozícióm. A múzeumokban még nem kaptam helyet, nem tudom, mikorra érek "múzeumképessé". Azt mondják, ehhez meg kell halni. Hát erre nem vagyok hajlandó, ennyit nem ér meg az ügy, inkább festek. Minél többet. Ötvenöt éves vagyok. Még van időm s kedvem is a munkához...

Györkös Mányi Albert mára egycsapásra "múzeumképessé" lett. Úgy látszik, hirtelen megcsappant a kedve, esetleg ellopták eddigi összes színeit? Vagy az idejét tudta egyre szűkösebbnek? Hadd ne találgassuk. ismerkedjünk meg inkább, ha tehetjük, csodálatos képvilágával."


Balla Zsófia versei Györkös Mányi Albert képei alá:


Kergető

Gurulnak a hegyek felett -
Álmélkodnak az emberek
ennyi vöröset és ennyi sárhát
ennyi holdat és ennyi fáklyát
és ennyi elmaradt hársfát -
És ennyi csend és ennyi éjjel
ahol egymást ölelő fény kell


Jég alatt

A halak eltévedtek a jég alatt
vízben idegek
hidegek
szemük kiáltásuk
horgon
mindegy hogy állok vagy topogok:
meleg kályhához igyekeznek a halak.
Idemerészkedsz, hogy kifogjalak?

*

Tíz évvel az életből való távozása után Aniszi Kálmán így méltatja festészetének jelentőségét a Hitelben (Egy jelentős erdélyi festő. Györkös Mányi Albert, 2004 április):

"Több mint érdekes, festészetének lényegéhez tartozik, hogy ami bekerül a képek mezejébe – lett légyen szó zsúpfedeles apró házakról, monumentális vagy kisebb templomokról, portrékról vagy egész alakos figurákról –, majd minden gótikusan megnyújtott. Még a kolozsvári Fő téri templom előtt álló tömbszerű női kórus is alárendelődik ennek a törvénynek. Amíg a kórusok vagy az összefogódzkodva táncoló lányok tömbszerűsége a hagyományőrző közösségek kohéziós erejét, kikezdhetetlenségét sugallja, addig a képek gótikusan megnyújtott szerkesztésmódja minden bizonnyal egy tisztultabb világba való elvágyódás vizuális érzékeltetésére szolgál, az adott és a kellő, a valóságos és az eszményi dinamikus-dialektikus egységére utal. Ugyanezt az ideát, művészi törekvést, ha nem éppen ars poeticát juttatják kifejezésre a tájba komponált stilizált fák is. Minden létező egyazon irányba hangolt, a képmező valamennyi “lakója” felfelé törekszik, minthogyha egy láthatatlan, hatalmas erő vonzaná ellenállhatatlanul őket egy igazságosabb és méltányosabb közösségi élet felé.

Györkös Mányi Albert munkáin a rajznak alárendelt szerepe van. A figurák megrajzolásában a szerző a részletektől szándékosan eltekint, a kontúrok elmosódottak, mindenhol nyugalom, béke honol, egy morálisan feddhetetlen társadalmi létállapot felé terelve a befogadó fantáziáját.

A rajznál hasonlíthatatlanul fontosabb szerepet szánt a színeknek. Majdnem azt mondtam: a színnek. Hisz csupán néhányat használ. És mind között a fehér az uralkodó. Olyan fehéret, mint őnála, még nem lát(hat)tunk senkinél. Ahogy van tizianvörös – ugyanúgy beszélhetnénk – mutatis mutandis – Györkös Mányi-féle fehérről is. Ami persze sohasem tiszta fehér: a behavazott táj inkább kékesfehéren irizál. A fehérnek ez a hol alig kivehető, hol jól látható keveredése a kékkel, illetve áttűnése a hideg kékbe, térszerűvé mélyíti a síkot, sajátos hangulatot kölcsönözve a képeknek. A színek mesteri használatával a művész mintegy kiemel bennünket a fizikailag és morálisan elidegenedett mindennapokból, és átvezet egy tisztultabb univerzumba."

Itt látható egy kis tárlat varázslatos, immár mindenképpen "múzeumképes" munkáiból...

 

Illusztráció: Györkös Mányi Albert egy évvel halála előtt, tordaszentlászlói gyűjteményes tárlatának megnyitóján (1992). Fotó: Csomafáy Ferenc

 

http://urszu2.blogspot.com, 2009. április 1.


 

Buzás Pál: Művészet és közösség. Beszélgetés Kós Katival
 

Kós Katit – Kós Károly unokáját, Kós András szobrászművész leányát – serdülő kora óta ismerem. Hallottam hangversenyen hegedülni, láttam iskolapadban ülni, majd a kolozsvári Zenelíceum abszolvensei között ballagni.

Változatos életpályája kezdetén középiskolai végzettséggel Tordaszentlászlón vállal hegedűtanári állást. Férjhez megy, átköltözik Barótra, ahol nemsokára átveszi a Városi Művelődési Ház irányítását. A brassói Transilvania Egyetem Zenei Fakultása lehetőséget ad arra, hogy zenei tanulmányait – érett fejjel Bartótról ingázva, gyermekeivel szinte egyidőben – felsőfokú szinten, befejezze.

Húsz év után visszatér szülővárosába, Kolozsvárra. Szerencsecsillaga nem hagyja el, mert számára vonzó állást talál a kincses városban, ahol tudását, tapasztalatait hasznosíthatja. Kalotaszeg neves festőjének, Györkös Mányi Albertnek a képei között dolgozhat, a zenetanár-festőművész műteremlakásában, az EMKE által létrehozott emlékházban.

Betértem az Emlékházba, egyrészt a Györkös Mányi-festményekben újolag gyönyörködni, másrészt Kós Katival elbeszélgetni.

– Édesapád szobrászművészi alkotómunkája feltételezem hozzájárult emberi kialakulásodhoz...

– Talán inkább szakmai kialakulásomhoz – arra gondolok, hogy apámtól örökölhettem a művészi alkotásra és a tanításra való hajlamot. Emberré válásomhoz szüleim egyformán hozzájárultak azzal a példamutatással, ahogyan családi és közösségi életüket élték, munkájukat végezték: becsülettel, elkötelezettséggel, felelősségtudattal, gondoskodással, pozitív hozzáállással, és nem utolsó sorban sok-sok szeretettel.

– Milyen benyomásokkal búcsúztál a Zeneközépiskolától, zene- és általános műveltségi tanáraidtól?

– Én azok közé a diákok közé tartoztam, akik szerettek iskolába járni. Elemista koromban a tanulás sem okozott különösebb gondot, maximális jeggyel végzetem minden évet; Kós-nagyapám meg is jegyezte egy alkalommal – úgy harmadik osztályos lehettem –, hogy az ellenőrzőim szépek, de elég unalmasak...

Nagyon meghatározó volt számomra Protopopescu Éva tanítónőnk pedagógiai és emberi magatartása, aki – azt gondolom – kiváló indítást biztosított tanítványai számára. Mai napig öröm látni azt a szeretetet és boldogságot, amely belőle árad, amikor volt tanítványaival találkozhat, beszélgethet.

Györkös Mányi Albert: Falusi Madonna (1985. olaj vászonra)

Hasonlóképpen határozta meg szakmai fejlődésemet hegedűtanárom, Zsurka Péter, aki kivételesen jó alapokat plántált tanítványaiba, és akitől megtanultam/megtapasztaltam azt, hogy a hangszertanulás folyamatában mennyire fontos a minél tökéletesebb alapozás. Ezt az elvet követtem én is hegedűtanárként, úgy érzem, eredményesen.

A szolmizáció, zenediktálás és zeneelmélet alapjait Szabó Margit tanárnő – Gitta néni – öntötte belénk, szigorú és alapos módon, az ő óráin olyan képességekre és tudásra tettünk szert, amelyek biztosították számunkra a további fejlődést ezen a téren.

Majd következtek a gimnáziumi évek, a sok tanár. Mindannyiuktól volt amit tanulnunk. De természetesen voltak közöttük olyanok, akik felejthetetlenek maradtak számomra és meghatározták további életutamat: például Guttman Mihály – mindannyiunk Misi bácsija –, akinek irányításával volt szerencsém kamarazenélni, és az általa vezényelt zenekarban hegedülni; vagy Jakóné Barabás Margit történelem és földrajz szakos tanárnő, aki egyben osztályfőnöknőnk is volt a felső tagozaton. Nagyon szerettem az osztályközösséget is, kedveltem osztálytársaimat, akikkel mai napig tartom a kapcsolatot.

– Beszélj kalota-szegeleti, tordaszentlászlói hegedűtanári tevékenységedről.

– Így utólag elemezve: nagyon érdekes a sors. Ugyanis Györkös Mányi Albert, a zeneiskola akkori klarinéttanára keresett meg a hegedű szakra való sikertelen felvételi vizsgáim után, hogy vállalnám el szülőfaluja, Tordaszentlászló hegedülni vágyó gyerekeinek tanítását. Előbb vonakodtam ettől az ajánlattól, mivel semmi vonzódást nem éreztem akkoriban a tanítás iránt, csakis hegedűsként tudtam magam elképzelni; azonban kitartó biztatására végül is elvállaltam. Egy év múlva már Tordaszentlászlón és Magyarfenesen összesen tizenkét kisebb-nagyobb gyermeket tanítottam, a kolozsvári Művészeti Népiskolához tartozva. Ezzel Györkös tanár úr – szüleim segítségével – az ölembe pottyantotta az első munkahelyem. Ennek köszönhetem azt a felismerést, hogy bizony van mit keresnem a tanári pályán, és hogy nagyon szeretem ezt a munkát. Bizonyította ezt az a sok csodálatos élmény, amely azalatt a negyed évszázad alatt ért, amely során végül is szinte folyamatosan foglalkoztam hegedűtanítással – Tordaszentlászlón, Magyarfenesen, majd Baróton és Vargyason. Csodálatos érzés, amikor a volt tanítványaim időnként megkeresnek, csak azért, „hogy hallják a tanárnéni hangját”. Egyik-másik közülük – hivatásként választva a zenélést – szép eredményeket ért el, mint például a Magyarfenesről indult Barazsuly Erzsébet vagy Kiss Pista Levente...

– Nem sokat tudunk a baróti művelődési életről. A helybeli Művelődési Ház vezetőjeként mik voltak a feladataid?

– Barótra való költözésemet követően felfedeztem még egy hobbimat: a művelődésszervezést, amely a későbbiekben hivatásommá vált. Fiatal feleségként és anyaként, a 89-es változás adta lehetőségeket kihasználva, 1990 májusában, néhány egyformán gondolkodó, a közművelődési életet fontosnak tartó emberrel – bízva a jövő lehetőségeiben – létrehoztuk a Gaál Mózes Közművelődési Egyesületet, amely keretében aztán 15 évet tevékenykedtem, és megtanulhattam, megtapasztalhattam, hogy mit jelent civilként dolgozni. Az egyesület vezetőségi tagjaként, majd alelnökeként számtalan előadás és rendezvény tervezője, szervezője és lebonyolítója voltam kollegáimmal együtt, akikkel igazi csapatot alkotva nagyon szép eredményeket értünk el, kivíván a hazai és magyarországi közművelődési szakemberek elismerését. 1991-ben pedig a sors elém tárta azt a lehetőséget, hogy megpályázhassam a helyi Városi Művelődési Ház megüresedett igazgatói állását, amelyet sikerrel meg is tettem. A két évvel azelőtt nyugdíjba vonult igazgatónő, Kaptza Mária által több éven át sikeresen vezetett intézményt átvéve, az ottani munkát és programszervezést az új idők szelleme szerint kellett átalakítanom – tulajdonképpen feladatommá vált egy teljesen új fajta művelődési élet, új intézmény létrehozása, tágabb munkaközösség kialakítása, a változás hozta új lehetőségek keretében. A szakemberek, a közönség és a vendégművészek visszajelzése alapján, munkatársaimmal együtt sikerült egy olyan intézményt létrehozni, ahova szívesen tértek be kicsik-nagyok a különféle programokra, rendezvényekre, és ahova örömmel jöttek a vendégtársulatok is, dicsérve a vendéglátást és a közönséget.

Tizenöt éven át dolgoztam hát művelődés- és közösségszervezőként, olyan munkatársakkal, akikkel öröm volt együtt dolgozni, együtt alkotni. És közben együtteseket alapítottunk, a Kájoni Consortot, a Kelekótyát, az Erdővidék Néptáncegyüttest, meg muzsikáltam, tanítottam is. És utólag megállapítottam, hogy a sors olyan kegyes volt hozzám, hogy a mindenkori hivatalos munkám egyben a hobbim is volt. És ebbe beleszámíthatom azt a másfél éves időszakot is, amikor orvosi írnokként dolgoztam a baróti járóbeteg rendelőben, és a papírmunka mellett egyszerűbb asszisztensnői feladatokat is elláttam (vérnyomásmérés, kötözés stb.) – ugyanis mindig szívügyemnek éreztem a rászorultakon segíteni.

– Sikeresek voltak a Kájoni Consort régizene együttes fellépései, mely együttesnek te is tagja voltál...

Kós Kati. László Miklós felvétele

– Igen, mégpedig alapító tagja. Nem sokkal Barótra költözésünk után, 1988 folyamán, volt férjemmel, Demeter Jánossal sikerült toboroznunk olyan embereket, akik zenei tanulmányokkal vagy egyszerűen csak zenei tehetséggel rendelkeztek. 1988 decemberében kezdtük el a próbákat, tizenkét Baróton élő, különböző foglalkozású és életkorú, azonban a muzsikálást egyformán kedvelő lelkes emberrel. A mindennapok szürkeségének és a már csaknem kilátástalan jelen és jövő elviseléséhez a reneszánsz zenét választottuk menedéknek. Repertoárunkat 14–17. századi zeneszerzők hangszeres és vokális, világi és egyházi műveiből válogattuk. A névadó Kájoni János által gyűjtött és lejegyzett, valamint más korabeli erdélyi zeneszerzők művein kívül természetesen más tájak szerzőinek műveit is megszólaltattuk, ilyenképpen barangolva be hallgatóinkkal együtt Európát, a zene által. Számtalan sikeres koncertünk volt itthon és Magyarországon, de lehetőségünk adódott muzsikálni a bécsi Stefansdomban is. A muzsikálás-éneklés mellett ugyanakkor nagyrészt én láttam el az együttes menedzselési feladatait is. Az együttest a baróti iskola fogadta be, állandó helyszínt biztosítva működésének. Kolozsvárra való visszaköltözésemkor nagyon nehéz volt megválnom a Kájoni Consorttól. Hiányoznak az egykori próbák, közös muzsikálások, kiszállások, koncertek, és nem utolsó sorban a zenésztársak. Az együttes azonban továbbra is sikerrel működik, és idén nyáron nem csak jelképesen, de a valóságban is bebarangolta Európát, csodálatos élményekkel térve haza.

Hasonlóképpen nehezen váltam meg másik lelki gyermekemtől, a Kelekótya Együttestől is, amelyet 2001-ben alakítottuk a Művelődési Ház keretében, azzal a céllal, hogy – az elsősorban magyar nyelvű gyermekirodalom gyöngyszemeinek alapján készült feldolgozásokkal repertoárunkban – koncertekkel látogassunk meg gyermekközösségeket, főként olyan vidékeken, ahová a helyi anyagi források hiánya miatt e közkedvelt dalok, de elsősorban szerzőik-előadóik – mint például Sebő Ferenc, Dévai Nagy Kamilla, Halász Judit, Vitai Ildikó, illetve a Kaláka, 100 Folk Celsius és Bojtorján együttesek –, élőben nem juthatnak el. Koncertjeinkkel egyaránt sikert arattunk úgy a gyermek, mint a felnőtt hallgatóság körében. Felejthetetlen élményként maradtak meg számomra azok a koncertjeink, amelyek alkalmával a gyermekek rácsudálkoztak a különböző húros, fúvós, ütős és ritmus hangszereinkre, megismerhették ezeket közelről, esetenként ki is próbálhatták egyiket-másikat, valamint együtt énekelhették velünk (és mi velük) a már általuk ismert dalokat. Ezek az élmények és tapasztalatok azonban itt sem hagytak nyugodni: lelkes társakra lelve tervezzük már egy hasonló együttes létrehozását Kolozsváron is.

– Hogyan oldottad meg a baróti teendőid mellett az ingázásokat, folyamatos zenei továbbképzésedet a brassói egyetemen?

– Nem volt könnyű. Lévén, hogy Brassóban csak nappali tagozaton lehetséges zenei tanulmányokat végezni, folyamatosan jelen kellett lennem a kurzusokon, szemináriumokon. Az első két év programja viszonylag lazább volt, így emellett sikerült – naponta ingázva – elvégeznem a Művelődési Házbeli teendőimet is, átszervezve a programomat. Sőt, folytattam mindkét együttesben való tevékenységemet is. Ezenkívül 2003–2005 között hegedűltem a sepsiszentgyörgyi Georgius Kamarazenekarban is. (Így utólag azon töprengek, hogy honnan volt energiám minderre? Mai napig is csodálkozom saját magamon...) Másod év vége felé kezdtem érezni, hogy ez így nem megy tovább; valamit fel kell adnom. És akkor úgy döntöttem, hogy lemondok a Művelődési Ház vezetéséről és visszatérek a tanításhoz; amúgy is azt tapasztaltam, hogy a művelődésszervezői munkám egyre inkább eltolódik az adminisztrációs munka felé, és ennek nem örültem. A Baróttól 9 km-re fekvő nagyközségben, Vargyason próbálkoztam, szerencsével: a helyi iskola igazgatónőjének, Gödri Oláh Annának lelkes segítségével sikerült annyi érdeklődő gyereket toboroznunk, hogy 2004 őszétől teljes hegedűosztályt indítottam, amelynek keretében a hegedűórákon kívül zeneelméletet és zenetörténetet is tanítottam. Az osztály a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola kihelyezett tagozataként működött és működik a mai napig, lelkes támogatását élvezve annak igazgatójától, aki nem más, mint a sokunk számára ismert és közkedvelt, kiváló tenor énekes és karvezető, Szilágyi Zsolt. Két évet dolgoztam itt, további csodálatos élményekkel... Innen is nagyon nehéz szívvel váltam meg... De hát mindannyian tudjuk: valamit valamiért...

– Újból itthon Kolozsváron; milyen célkitűzésekkel vetted át a felújított Györkös Mányi Albert Emlékház vezetését? Mik a további terveid a kalotaszegi festő emlékházával, hiszen nálatok családi hagyomány a kapcsolattartás Kalotaszeggel?

– Kolozsvárra való visszatérésem után, 2007 októberében, a sors felajánlotta, hogy átvegyem a Györkös Mányi Albert Emlékház programmenedzselését. Örömmel fogadtam az EMKE veztősége által felkínált lehetőséget. Érdekes a sors: ha úgy vesszük, húsz év Kolozsvártól való távollét utáni visszatérésemkor Györkös Mányi Albert ismét munkahelyet ajánl fel számomra: az EMKÉ-re bízott hagyatéka további gondozását, valamint a műteremlakásában 1993-ban létrehozott emlékház és kis művelődési központ keretében viszonylag rendszeresen megrendezett előadások, koncertek, kiállítások további rendszeres megszervezését és lebonyolítását. Az idén tavaszra belsőleg terjesen megújult Emlékházban feladatommá vált az intézmény tevékenységének a mai igények szerinti újragondolása és alakítása, a programok rendszeresítése, új ötletek megvalósítása... Ezen a téren természetesen kamatoztatni szeretném a már említett tevékenységeim során szerzett – pozitív és negatív – tapasztalatokat. Ezzel a szakmai múlttal vágtam hát neki az új feladatnak. Szeretném, ha a Györkös Mányi Albert Emlékházat egy olyan kulturális, vagy inkább közösségi központtá sikerülne alakítanunk, amelybe gyermekektől idősekig szívesen jár majd el mindenki a programokra; ugyanakkor mások által elképzelt rendezvényeknek is szívesen helyet biztosítunk. Természetesen az elsődleges szempont Györkös Mányi Albert hagyatékának megfelelő megőrzése és a köztudatba való minél erőteljesebb bevitele. Ehhez természetesen az szükséges, hogy minél többen megforduljanak az emlékházban és belelássanak Györkös Mányi Albert szellemi örökségébe. A hagyaték átvétele után, a végrendelet értelmében 1993-ban emlékházzá avatott műteremlakásban ezért kezdett kulturális programokat (koncerteket, ismeretterjesztő előadásokat, könyvbemutatókat stb.) szervezni az EMKE. És úgy tűnik, nagyon jó ráérzessél, hiszen azóta sok száz ember fordult meg az emlékházban, megízlelve ezt az örökséget.

Nos, megpróbáltam továbbgondolni ezt a helyzetet, amikor is megfogalmazódott bennem egy sor elképzelés az emlékház további működtetéséről.

Eltöprengtem azon: mit is szeretett volna látni Györkös Mányi Albert a házában? Elbeszélgettem több olyan emberrel, aki ismerte őt. Ezekből a beszélgetésekből kiderült számomra, hogy szerette az embereket, örömmel fogadta őket lakásában, ahol megmutatta nekik a képeit, szívesen hallgatta meg a véleményüket, tanácsaikat. Egyszóval: lakásában gyakran látott vendégül kultúraszerető embereket, akik kellemes perceket-órákat tölthettek el társaságában.

Megfogalmazódott hát bennem az emlékház szerintem két legfontosabb célja: a hagyaték, ezen belül a közel kétszáz festménynek a minél jobb állapotban való megőrzése és minél több embernek való bemutatása, valamint egy olyan kulturális/közösségi központtá való alakítása, ahol az emberek jól érzik magukat és szívesen betérnek ide előadásokra, koncertekre, klubprogramokra – vagy csak úgy.

Ennek a célnak az eléréséhez nagymértékben hozzájárult az a tény, hogy az EMKÉ-nek sikerült felújítania a műteremlakást, és most már a mai igényeknek sokkal inkább megfelelő környezetben tudjuk fogadni az érdeklődőket. Szükség lenne még további infrastrukturális fejlesztésre. Remélem, mindezt sikerül megvalósítanunk pályázati úton és támogatások révén.

Számos szakemberrel, művésszel, civil szervezettel sikerült kapcsolatot teremtenem, akikkel különböző programokat, előadásokat egyeztettünk. A felújítás óta számos rendezvényre sor került már, örömünkre gyakran telt házzal. További terveim közt különböző ismeretterjesztő előadások, kiállítások, könyvbemutatók, kamarakoncertek, gyermekprogramok, klubtevékenységek megszervezése szerepel.

A zeneiskola diákjai, de elismert művészek is örömmel játszanak az emlékházba került kiváló Steinway zongorán, amelyen valamikor Szvjatoszláv Richter is koncertezett.

Augusztus folyamán egy fuvola mesterkurzusnak is helyt adtunk, amelynek keretében a kurzus mesteroktatója, Bálint János fuvolaművész, Gábor József kiváló zongorakíséretével felejthetetlen koncerttel lepték meg a teltházas közönséget.

Október elsejétől ismét sűrű és – reményeink szerint – változatos programot ajánlunk, amelyre szeretettel várjuk majd az érdeklődőket.

Köszönöm a beszélgetést!

 

Művelődés, 2008. október



Aniszi Kálmán: Egy jelentős erdélyi festő (Györkös Mányi Albert)

 

Tíz éve távozott el közülünk. Barátai szerint nem erre a világra való volt: irtózott az erőszakosságtól, a tudálékosságtól, a magánytól; nagy ívben elkerülte a kaméleonokat, de szívből örült az igaz barátoknak. Naponta bejárt hol a Korunk, hol az Utunk szerkesztőségébe feltöltekezni aznapra vagy legalább néhány órára. Kedves hangja, szelíd mosolya felejthetetlen. Sugárzott belőle az őszinteség és a jóság. Az önfeláldozásig önzetlen volt.

Amíg elkészült egy-egy képpel, "műítész" barátait többször is meghívta "műterem-látogatásra". Tudni akarta mások véleményét, érezni a hatást, amit a (készülő) művel való ismételt találkozás kivált a nézőből. Rendszerint több munkát tett ki egyszerre szemlére. A legújabb mellé néhány régebbit is – ez volt az ő ismételt önmegméretése. Volt benne valami, ami a legtöbbünkből hiányzik: a gyermek romlatlansága, makulátlansága. Kár, hogy idő előtt elment. Ámde életműve így sem maradt torzó.

Festményei: egy poétalélek művészi lenyomatai: a rideg jelen emberi(bb) alternatíváinak képi ábrázolásai. Jellemnagyságra vall, hogy műteremlakását és otthon őrzött műveit az újraalakult Erdélyi Közművelődési Egyesület (EMKE) révén az erdélyi magyarságra, arra a közösségre hagyta örökül, amelyből maga is vétetett.

A tíz év előtti távozása alkalmából rendezett kolozsvári kiállításon a művész munkásságát méltató Kántor Lajos irodalomtörténész találóan jegyezte meg, hogy Györkös Mányi Albert utóéletében sok minden megvalósult abból, amit életében elképzelt, remélt. Híveinek tábora nőttön-nő, munkái közkinccsé váltak, egykori műteremlakása emlékház lett, baráti együttlétek és közös emlékezések színhelyévé rangosodott. Györkös Mányi Albertet immár a jelentős erdélyi magyar festők között tartja számon a szakma, a művészettörténet.

Pedig nem volt könnyű élete. Kenyerének felét már megette, amikor feleségének, néhai Jakab Ilona festőművésznek az ösztönzésére ecsethez nyúlt, és egy ültében megfestette élete első képét, egy azóta elkallódott virágcsendéletet. Csoda történt! Attól kezdve megszállottan festett mindaddig, ameddig a Kérlelhetetlen ki nem ütötte kezéből az ecsetet.

Eredetileg zenész volt. Úgy tért át a festészetre, hogy nem fordított hátat a muzsikának. Nem azért váltott pályát, mert nem voltak sikerélményei, hanem mert a festészet volt a személyiségének legmegfelelőbb kifejezési közege (László Ferenc). Egyébként a művészetek így vagy úgy mind összefüggnek, hisz az alkotás nem más, mint a művész világhoz való viszonyának saját formanyelven történő megvallása. Sőt, nemcsak összefüggnek, a művészetek kölcsönösen hatnak is egymásra. Néhai Miklóssy Gábor, a kiváló kolozsvári festőművész mesélte volt, hogy egy századelői párizsi világkiállításon, miután végignézte az ezerszámra felhalmozott képzőművészeti anyagot, behívták egy kisebb terembe, ahol csak öt festő munkái voltak láthatók, mely munkákat mint legjobbakat választottak ki. Kiderült, hogy mind az öt alkotó a festés mellett muzsikált is. A zene áldásos hatása Berci (így nevezték barátai) képein is érezhető.

Györkös Mányi Albert önerőből emelkedett irigylésre méltó magasságokba a választott pályán. A megszállottságig menő elhivatottságot érzett a festészet szentsége iránt. Egy mániákus szenvedélyével festette Tordaszentlászlót és környékét, gyermekkorának színhelyeit. A Kalotaszeg környékiek lassan az idők ködébe vesző életvitelének jellegzetes mozzanatait örökítette meg helyenként a szürreális világára emlékeztető, különös atmoszférájú képein. Györkös Mányi Albert gyermekkori emlékeinek naiv ábrázolójaként kezdte, és itt-ott Chagall-lal rokon vonásokat mutató, expresszív hatású, jelentős festőként fejezte be művészi pályafutását. Tanult ember volt, kiváló értelmiségi. Ennélfogva máshogyan szemlélte és másmilyennek ítélte meg a világot, mint a klasszikus értelemben vett naiv festők. Első képein még a konkrét egyedi dominanciája észlelhető, későbbi munkáin viszont jól látni a mind hatékonyabban átértékelő belső metamorfózist: festészetének témaköre bővül, színvilága gazdagodik, mondanivalója mélyül, egyetemesül.

Több mint érdekes, festészetének lényegéhez tartozik, hogy ami bekerül a képek mezejébe – lett légyen szó zsúpfedeles apró házakról, monumentális vagy kisebb templomokról, portrékról vagy egész alakos figurákról –, majd minden gótikusan megnyújtott. Még a kolozsvári Fő téri templom előtt álló tömbszerű női kórus is alárendelődik ennek a törvénynek. Amíg a kórusok vagy az összefogódzkodva táncoló lányok tömbszerűsége a hagyományőrző közösségek kohéziós erejét, kikezdhetetlenségét sugallja, addig a képek gótikusan megnyújtott szerkesztésmódja minden bizonnyal egy tisztultabb világba való elvágyódás vizuális érzékeltetésére szolgál, az adott és a kellő, a valóságos és az eszményi dinamikus-dialektikus egységére utal. Ugyanezt az ideát, művészi törekvést, ha nem éppen ars poeticát juttatják kifejezésre a tájba komponált stilizált fák is. Minden létező egyazon irányba hangolt, a képmező valamennyi “lakója” felfelé törekszik, minthogyha egy láthatatlan, hatalmas erő vonzaná ellenállhatatlanul őket egy igazságosabb és méltányosabb közösségi élet felé.

Györkös Mányi Albert munkáin a rajznak alárendelt szerepe van. A figurák megrajzolásában a szerző a részletektől szándékosan eltekint, a kontúrok elmosódottak, mindenhol nyugalom, béke honol, egy morálisan feddhetetlen társadalmi létállapot felé terelve a befogadó fantáziáját.

A rajznál hasonlíthatatlanul fontosabb szerepet szánt a színeknek. Majdnem azt mondtam: a színnek. Hisz csupán néhányat használ. És mind között a fehér az uralkodó. Olyan fehéret, mint őnála, még nem lát(hat)tunk senkinél. Ahogy van tizianvörös – ugyanúgy beszélhetnénk – mutatis mutandis – Györkös Mányi-féle fehérről is. Ami persze sohasem tiszta fehér: a behavazott táj inkább kékesfehéren irizál. A fehérnek ez a hol alig kivehető, hol jól látható keveredése a kékkel, illetve áttűnése a hideg kékbe, térszerűvé mélyíti a síkot, sajátos hangulatot kölcsönözve a képeknek. A színek mesteri használatával a művész mintegy kiemel bennünket a fizikailag és morálisan elidegenedett mindennapokból, és átvezet egy tisztultabb univerzumba. Ahol közvetlenebbek és őszintébbek az emberi kapcsolatok, természetesebb az élet. Györkös Mányi Albert kései Rousseau-ként kiáltja felénk: "Kóros önzésetekkel a vesztetekbe rohantok! Térjetek vissza a természet(es)hez!"

Eleinte azt hihetnénk, puszta véletlen, hogy itt is, amott is felragyog vagy átködlik a nap és a hold az ábrázolt világ dolgai fölött, között. Később azonban észrevesszük, ez korántsem véletlen. Györkös egy belső hangnak engedelmeskedve ábrázolja majd mindegyik munkáján a két nagy égitestet és a Megfeszítettet. Ezek a “kellékek”, “járulékok” ugyanis tovább fokozzák a képek amúgy is hangsúlyos spiritualitását, amit a gótikus szerkesztés eleve meghatározott. Spirituálist mondok, és nem szakrálist. Mert nincs szó itt másról, mint arról az alkotói hitről, hogy az egyensúlyából kibillentett világ épp az általa ajánlott úton-módon, vagyis az emberiest is magában foglaló természet(es)hez való visszatérés révén találhat elvesztett előbbeni önmagára. Extra naturaem non est vita!

Szervesen illeszkedik ebbe a világszemléletbe Györkös nagyszerű Kalevala-sorozata. No és persze a csodálatos virágcsendéletek, amelyek magas művésziségükkel valósággal lenyűgözik a nézőt. Ha semmi mást nem festett volna, mint virágcsendélet-remekeit, Györkös Mányi Albert nevét már ezért is megőrizte volna a hálás utókor.


Hitel, 2004. augusztus


Emlékezés Györkös Mányi Albertre


Szombat délelőtt, a festő halálának tizedik évfordulója alkalmából, emlékkiállítás nyílt a Györkös Mányi Albert Emlékházban.

Előbb az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület részéről Dáné Tibor Kálmán főtitkár ismételten köszönetet mondott Györkös Mányi Albert nagylelkű felajánlásának, aki még életében az EMKÉ-re hagyta életművét. Kevés ilyen példával lehet találkozni a civil szervezetek világában.

Kántor Lajos szerint az eltelt tíz év alatt sok minden megvalósult mindabból, amit Györkös Mányi Albert remélt beteljesedni. Egykori lakását és műtermét életében is sokan látogatták, de ez most már kolozsvári kulturális találkozóhellyé alakult. Képeit szerte a világban ismerik, tavaly például a Tűzoltózenekar című munkája volt látható az ENSZ-műteremben. Györkös Mányi Albertet jelentős kolozsvári festőművészként tartják számon, de életműve Budapesten is elismerésnek örvend. A Kolozsvári Társaság egyik célkitűzése rehabilitálni a város környéki magyar kulturális hagyományokat, és ennek a festő szülőfaluja, Tordaszentlászló is a része. A most megnyílt tárlaton nincs tematikai megkötöttség, inkább a reprezentativitás a cél. Közismert, hogy Györkös Mányi Albert eredetileg zenésznek készült, egy időben kiváló zenetanárként is működött, amíg, váratlanul, nem kezdett elhivatottságot érezni a képzőművészet iránt. Naiv festőként indult, de később lassan több szállal is kezdett változni, kapcsolódni a valósabb világhoz. Sok műve tordaszentlászlói vagy kolozsvári ihletettségű. Valamikor érdekes lenne kiállítani naiv stílusú grafikáit is, amelyeket ő annak idején „ólommetszeteknek” nevezett. Az emlékházban egyelőre a Kalevala-sorozatból, a mesemotívumokból, tájképeiből, virágcsendéleteiből kaphatunk meggyőző ízelítőt.

„Tíz év alatt beérett az örökség” – jelentette ki megnyitó beszédében Kántor Lajos. A tárlatavatás után az EMKE kuratóriumának tagjai, a festő tisztelői Szentlászlón megkoszorúzták Györkös Mányi Albert sírját.
 

Ördög I. Béla, Szabadság, 2003. július 7.



Tíz éve hunyt el Györkös Mányi Albert


Györkös Mányi Albert a kolozsvári Zeneművészeti Főiskola egykori tanára, feleségének, néhai Jakab Ilona festőművésznek az ösztönzésére viszonylag későn, negyvenévesen próbálkozott meg a művészi mondanivaló képi megjelenítésével, hogy aztán a színek és formák teljes mértékben hatalmukba kerítsék. Először szülőfalujában, Tordaszentlászlón mutatta be festői próbálkozása eredményeit, később pedig Kolozsváron, Bukarestben, Marosvásárhelyen, majd az országhatárokon túl, Budapesten, Kecskeméten és Kölnben is megnyíltak előtte a kiállítótermek.

Munkássága különleges színfoltot jelent Kolozsvár festészeti életében. A naiv festőkre emlékeztető sajátos fogalmazásmódja, formailag rendkívül tömör megjelenítései, egyéni színvilága, amely szintén fölöttébb szűkszavú, sajátos hangulatot kölcsönöz képeinek. Elsősorban a kékre és fehérre épít, önkéntelenül is egyfajta tisztaságot sugallva ezáltal. De olykor vörösre vagy sárgára vált át, talán az életét örökkön végigkísérő belső feszültségeinek festői megjelenítéseként is. Tordaszentlászló és általában az erdélyi falu sajátos világa elevenedik meg alkotásain, olyan művészi átlényegítésben, amely csak azoknak adatott meg, akik ezt a környezetet belülről ismerik, magukénak vallják. Balladás üzeneteket fogalmaz — jellemezte 1985-ös budapesti kiállítását a neves művészettörténész, Németh Lajos.

A művész állandó kiállításán nem vagy ritkábban szereplő alkotásaiból nyílik tárlat július 5-én, szombaton 11 órakor a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Bevezetőt mond Kántor Lajos. A tárlatmegnyitó után Tordaszentlászlón a kegyelet virágait helyezik a művész sírjára.

Németh Júlia, Szabadság, 2003. július 3.



Gá­bor Dé­nes: Györ­kös Má­nyi Al­bert – két mú­zsa el­kö­te­le­zett­je

Jú­li­us 18-án lett vol­na 77 éves, és im­már he­ted­fél éve nyug­szik szü­lő­fa­lu­já­nak, a Ko­lozs­vár­tól DNy-ra, torony­iránt alig 12–13 km-re, az or­szág­úton 20 km-re fek­vő ka­lo­ta­sze­gi nagy­köz­ség, Tordaszentlászló árnyas-virá­gos-fás te­me­tő­jé­ben. Ön­ként vá­lasz­tot­ta örök nyug­he­lyül a for­rón sze­re­tett szü­lő­föl­di han­to­kat, amint ön­ként távo­zott az élt­ből is – a hal­ha­tat­lan­ság­ba – 1993. má­jus 27-én.

Györ­kös Má­nyi Al­bert ta­nult szak­má­ja sze­rint – ha if­jú­ko­ri be­te­ges­ke­dé­sei mi­att nagy ke­rü­lők­kel, meg­szakításokkal is ju­tott hoz­zá –, ze­ne­ta­nár volt, klarinét ­szakos. Ok­le­ve­lét a G. Dima Ze­ne­mű­vé­sze­ti Fő­is­ko­lán 1954-ben sze­rez­te meg, és ak­kor­tól igé­nyes szakmaszere­tettel igye­ke­zett di­ák­ja­it eme sok gya­kor­lást, ko­nok kitar­tást igény­lő hang­szer mű­vé­szi meg­szó­lal­ta­tá­sá­nak mű­helytitkaiba be­ve­zet­ni. Kez­det­ben ta­lán ma­ga sem sejtet­te, hogy lel­ké­ben szunnya­do­zik egy má­sik mű­vész is. En­nek csak nyolc év­vel ké­sőbb éb­redt tu­da­tá­ra, ami­kor 1962-ben há­zas­sá­got kö­tött Ja­kab Ilo­na festő­művésznő­vel, aki mel­let vul­ká­ni erő­vel tört fel be­lő­le a veleszüle­tett kép­ző­mű­vé­sze­ti te­het­ség is. Egy év­vel ké­sőbb már ki­ál­lít­ják a pi­ros bi­va­lyos szal­más­sze­ke­ret (ma is ott lát­ha­tó az Em­lék­ház észa­ki kő­fa­lán), a ko­lozs­vá­ri tarto­mányi tár­la­ton.

Et­től kezd­ve a kla­ri­nét­ta­nár – anél­kül, hogy ze­ne­pe­da­gó­gu­si te­vé­keny­sé­gét el­ha­nya­gol­ná – tel­jes len­dü­let­tel, ha­tal­mas ener­gi­á­val ve­ti be­le ma­gát a festőmű­vészeti al­ko­tó­mun­ká­ba. Sa­já­tos, sen­ki­vel össze nem té­veszthető szín- és kép­vi­lá­gát, né­ha meg­hök­ken­tő gra­fi­kai meg­je­le­ní­té­si for­má­kat ala­kít ki ma­gá­nak. Ja­kab Ilo­na mel­lett a tech­ni­kai is­me­re­tek jó­for­mán ész­re­vét­le­nül ra­gad­nak rá, de mes­te­ri fo­kon. Té­mái, a ki­vi­te­le­zés for­mái, szí­nei sok­szor meghökkentők, de pa­rázs­lik-iz­zik be­lő­lük a ben­ső tűz, a me­ta­fo­ri­kus köz­lés­vágy. Van­nak vissza-vissza­té­rő té­mái is: a szé­ki lá­nyok kó­ru­sá­nak pl. több vál­to­za­ta is is­me­re­tes. Egyik – bo­csá­na­tos elfogult­sággal hadd je­gyez­zem meg: ta­lán a leg­jobb – ép­pen e so­rok író­já­nak bir­to­ká­ban. De min­den egyes ké­pe önál­ló, szu­ve­rén mű­al­ko­tás. Port­réi (Sza­bó T. At­ti­la nyel­vész­pro­fesszor, Szil­ágyi Do­mo­kos, 1983-as Ön­arc­ké­pe, a há­rom év­vel ké­sőbb fes­tett Szé­ki Ma­don­na, vagy az ugyan­csak ez idő tájt ké­szült Pár­tás lány stb. ) egy­től egyig a mű­faj ma­gas­is­ko­lá­ját je­len­tik.

Tordaszentlászlói gyer­mek­ko­rá­nak táj­él­mé­nyei vissza-vissza­té­rő perszeverenciával ter­mé­ke­nyí­tik meg fő­leg té­li ké­pe­it. Hogy azu­tán ezek a mély­lé­lek­ta­ni hatá­sok iga­zán al­ko­tó mó­don a fin­nek hu­szon­két­ezer so­ros nem­ze­ti epo­szá­nak, a Ka­le­va­lá­nak ké­pi tük­röz­te­té­sé­re al­ko­tott ti­zen­öt ké­pé­ben csú­cso­sod­ja­nak ki, ame­lyet 1985-ben a Filo-galériában mu­tat­tak be át­ü­tő si­ker­rel. Pe­dig ezek a fest­mé­nyek tu­laj­don­kép­pen nem az eposz mar­gó­já­ra ké­szí­tett il­luszt­rá­ci­ók, ha­nem egy nagy né­pi re­mek­mű kon­ge­ni­á­lis ké­pi in­terp­re­tá­ci­ói. Így lát­ta és ítél­te meg az Utunk 1985. már­ci­us 29-i szá­má­ban megje­lent mű­bí­rá­la­tá­ban G. Cs. is, aki a kö­vet­ke­ző­ket ír­ja: „Györ­kös Má­nyi Al­bert fes­tő­egyé­ni­sé­ge össz­hang­ban van az­zal a na­iv vi­lág­ké­pet su­gár­zó, a jót, iga­zat, szé­pet tű­zön-ví­zen győ­ze­lem­re vi­vő lét­el­mé­le­ti és er­köl­csi rend­szerrel, amely a Ka­le­va­lát jel­lem­zi, és ez egy­szer­re biz­tosítja szá­má­ra az ön­ki­fe­je­zés és a hű­ség le­he­tő­sé­gét.”

Ez év ok­tó­ber 2-án jó fél­száz, fő­leg egészség­ügyben dol­go­zó bu­da­pes­ti ki­rán­du­ló jött el Ko­lozs­vár­ra Zaharia Etel­ka ve­ze­té­sé­vel, hogy meg­is­mer­ked­jen az Em­lék­ház­ban Györ­kös Má­nyi Al­bert Kucs­más fe­de­lű ki­csi há­za­i­val, li­lás-fe­hér­ben tob­zó­dó Ab­la­kos és nagy­bő­gős cí­mű ké­pé­vel, vagy a zöl­des-kék­ben pompá­zó Szar­va­sok­ká vált fi­úk­kal, és a töb­bi, gondolatéb­resztő kép­pel. A mű­él­ve­zet be­te­tő­zé­se volt az­tán Bu­zás Pál mes­te­ri zon­go­ra­já­té­ka, aki Bar­tók-fel­dol­go­zá­sok­kal ör­ven­dez­tet­te meg az őt több­szö­rö­sen vissza­tap­so­ló, ér­tő kö­zön­sé­get.

So­kak vé­le­mé­nyét fo­gal­maz­ta meg az egyik részt­ve­vő: „Ilyen él­mé­nye­kért ér­de­mes pár száz kilomé­tert utaz­ni.”

Kalotaszeg, 1999. no­vem­ber.



Tücsök és bogár

(…)

Györkös-Mányi Alberthez addig jártunk képet nézni („Azok ott a feleségem munkái – tisztázta), amíg összejött egy kép ára, és megvehettünk egyet. Aztán többnyire az utcán beszélgettünk, ha találkoztunk, és egyszer eljött megnézni, „hol lóg a képe".

– Kérem, doktor úr, jöjjön el hozzánk, beteg a férjem! – szólt be egyik nap telefonon a felesége.

– De hiszen én gyermekorvos vagyok!

– Nem tesz semmit, a férjem Önben bízik...

Akkoriban még szűkebb volt a mai emlékház és sötétebb.

A Mester meggyógyult, és a barátság szorosabbra fonódott. Nehezen viselte el az egyedüllétet, mikor magára maradt.

– Nézzen be hozzám, mikor ideje engedi, lássa, miket festek mostanában. És van valami, amit magának szeretnék adni.

Húztam, halasztottam a dolgot (pont erre nem értél rá?, hányta szememre feleségem) és mikor végre elhatároztam magam a látogatásra, megállított – egy gyászjelentés.

(…)

Dániel Károly, Szabadság, 1998. január 19.



(Györkös Mányi Albert hagyatéka)


1990 óta Kolozsváron egyetlen olyan eset volt, hogy magánszemély a közösségre hagyta vagyonát, ingatlanát: Györkös Mányi Albertről van szó, a festőről, aki évekkel ezelőtt tragikus körülmények között hunyt el. A festő tragikus halálának egyrészt az értetlenség volt az oka, hogy hosszú évtizedekig e különös, a naivitást és népies formakultúrát ötvöző festményeket nem értékelték kellőképpen. E festmények egy része megtekinthető a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Az emlékház kuratóriuma dönt az itt rendezendő kiállításokról, kulturális eseményekről, könyvbemutatókról, költői estekről. Balogh Éva, az emlékház gondnoka elmondta, hogy sok kiállítás volt már és több előadóest. Ősszel koncertsorozatot is rendeznek.
 

Romániai Magyar Szó, 1996. október 1.


 

Kántor Lajos: Györkös Mányi Albert – és az ember rendje
Részlet egy megjelenés előtt álló monográfiából


A nagytehetségű erdélyi festőművészhez, Györkös Mányi Alberthez, fiatalkori betegségét leszámítva, kegyes volt a sors: olyan közegben élhetett, ahol – előbb a szentlászlói református család és a faluközösség, majd festőnő felesége s a zenéhez és a képzőművészethez közelállók révén – egy kialakult erkölcsi és esztétikai értékrendhez igazodhatott, hogy aztán maga is értékőrzővé, elsődleges értékek teremtőjévé váljék. Új otthona, a város, a műemlékekben gazdag, fejlett irodalmi-művészeti-tudományos élettel rendelkező Kolozsvár friss élményeket nyújtott a festő számára is. Munkahelye, a művészeti középiskola, az egykori ferences rendházban, többszörösen is ezt a levegőt árasztotta. Nem csoda hát, ha az időközben festőművésszé érett Györkös a történelmi műemlék épületekben s a világi és egyházi muzsika otthonaiban második ihletforrására talált.

Tordaszentlászlói képein a kucsmás házak mellett már feltűntek a református templom körvonalai (Tűzoltózenekar). A kórusok többsége ugyancsak műemlékekhez kapcsolódik, így a Széki lányok is. De ez előtt festi meg Györkös a Ferencesek templomát (1971), a kolozsvári barokknak ezt az általa naponta, iskolába menet látott emlékét (amelynek eredeti gótikus szépségét csak újabban tárta elő a gondos restaurálás). Tetszetős, festői utcarészlet egy járókelővel – aligha kell mélyebb jelentését keresnünk. A szóbanforgó épületegyüttes jóval később ihleti bensőséges táblakép alkotására: a Kicsengetés (1982) szerencsésen kapcsolja össze a ferences rendház udvar felőli nemes arcát az iskolai világgal, egy fára felfüggesztett harang előtérbe hozásával. Bőbeszédűség nélkül örökíti meg rajta Györkös több évtizedes tanári emlékeit, szeretettel, nosztalgiával, tanár-önmagát is búcsúztatva.

Szintén a kolozsvári belvárosban, de pár utcával odébb találja meg Györkös Mányi a hozzá közelebb álló, őt évtizedeken át foglalkoztató témát: a Farkas utca híres, gótikus műemlék templomában. Bach-muzsika – ezt a címet választotta a festő az „Opus Nr.1.”-hez és a kép, a cím ismerete nélkül is ezt sugallja: a Farkas utcát lezáró monumentális épület homlokzatának ismert háromszögét hatalmas fehér orgonasípok veszik körül, kissé díszletszerűen; az orgonasípok fölötti kevés, de erőteljes barna (benne fekete sávokkal) a műemlék-homlokzat világosabb barnájával és az eléje hajló fekete fákkal harmonizál. Életrajzi emlékezésében festőnk magyarázattal szolgál a kompozícióra: „Vagy amikor bekerültem Kolozsvárra, és nem fértem be a Farkas utcai templomba, mikor orgonakoncert volt. Megálltam a templom falánál, és ott hallgattam végig a koncertet. Ugyanakkor a műteremben megfestettem a festményt. Persze, az orgonasípokat a fedelen kívül helyeztem el”. Ebben a leírásban a „persze” inkább a kívülrekedt emberre látszik utalni, a kép azonban a zene (a Bach-muzsika) monumentalitását sugallja, amely a szép arányairól híres épületnél is fenségesebbnek bizonyul. Az idézett emlékezés végefelé Györkös visszatér erre a képére, elhagyva az anekdotikus elemet, a megszületés pillanatának esetlegességét, és szól a folytatásról is. Tanulságos lehet idemásolnunk néhány sorát: „Egyik ilyen képről már beszéltem, ahol az orgonát – szimbolikusan – a fedelen kívül helyeztem el, hogy ezzel az orgonahangversenyeket mindig halljam, amikor a képre nézek. De ezenkívül még megfestettem vagy kétszer, de minden esetben másképpen. Az érdekesség az ezeken a képeken, hogy nem a reális valóságában van megfestve, mégis rá lehet ismerni. A legkisebbik kép csak 25x30 cm, de mégis monumentálisnak hat, mivel csak az előteret komponáltam be, de mivel munkám fehérben van, és nem kőszínű a fal, ezt még fokozza a sötét esti ég, ezért hat monumentálisnak. Mintha egy finn modern templom lenne”. E jellemzéshez nem sok hozzátennivalónk lehet. A „sötét esti ég” egyszer a feketébe hajló barna, másszor a kék mélységével nyűgöz le, s nem nélkülözi a meseszerűséget sem. E sorozat teljességéhez hozzátartozik a másodiknak tekintendő gipszmetszet-változat, a Gótika. (Ma sem tartom rossz választásnak, hogy 1972-ben az Utazás a gyökerek körül egyik fejezetében éppen ezt a grafikát adtam példának a „költészetté, zenévé, életfilozófiává lényegülő„ Györkös-féle képi ábrázolásra.) Ugyanennek az ősi műemléknek szokatlan nézetből és új festői hozzáállással készítette el kevésbé látványos, de művészileg az egyik legigényesebb mását; a korábbi festmény-variánsok érdekessége, hogy a híres református templom köveinek színét vékony festékréteggel érzékeltette, helyenként magát a vásznat, a vászon textúráját hagyta érvényesülni; a Műemlék falak (1985) gazdag színkeverékből kapta meg sejtelmes történelmiségét, a kövek patinájának kifejezését, a tető havas-fehérje pedig beragyogja a képet.

Szintén sorozatba állíthatók az egykori kolozsmonostori apátságról, mai nevén a Kálváriáról festett táblaképek. A hetvenes évek elején fedezte föl magának Györkös e témát. Első megközelítésben – a műemlék karakterét leszámítva – úgy láttatta, mint a legtöbb szentlászlói havas tájat: csak a magas tető emelkedik ki a hóvilágból az ég liláskékjébe, amelyen a fehér hold uralkodik. Az épület gótikus formája teljes szépségében pompázik viszont a pár év múltán készült kékesszürke, illetve vörös alapszínű variánsokban. Nem vetül itt (sem) árnyék semmire, az a néhány magasra nőtt, oldalágak nélküli lombtalan, fiatal fa nem zavarja a rálátást, csak sejtelmesebbé, ugyanakkor hitelesebbé (a műviséget, beállítottság érzetét kizáróvá) teszi a képkivágást. A szürke, illetve a vörös ezúttal a meseszerűségtől távolítja a nézőt, szerencsésen: a történelemre irányítja a figyelmet. Legalábbis azokét, akik tudják, mi történt 1437-ben, és mit hozott a kolozsmonostori szerződés. Noha nem pirosan lángol Györkös Kálváriája, vöröse elég fenyegetően komor ahhoz, hogy emlékeztessen.

Emlékeztetni persze, fehérben és kékben is lehet. A Varjúvár (1982) jellegzetes, valóban várszerű, bástyás épülete Györkös transzponálásában tömbhatású, vaskosabb, közelebb kerül az építész ihletőjéhez, a népi architektúrához; közvetlenül melléje-mögéje került ebben a kivágásban egy apró „szentlászlói” házikó is, két kis ablakszemével – vagyis a festő a műemléket sztánai valóságából némiképpen kiemelve szülőfalujabeli emlékekhez hasonította. Az építészeti arányok pontosabb betartására törekedett a (szintén Kós Károly által tervezett) Kakasos templomot (1983) frontálisan láttattó kis méretű vásznán; mint ékszerből ragyognak elő itt a színek: az ajtók melegbarnája ellensúlyozza a nagy felületű homlokzat fehérjét – összekötő elemként pedig a főbejáratot körülvevő terméskő finom okkerje tűnik a figyelmes néző szemébe. A fekete tónusú kék háttér bársonyosan övezi a tornyával, ékbe futó vonalaival magasba törő épületet. A hely szellemét érezte meg szentendrei kirándulásán is (1984), fölfedező sétái azonban elsősorban az itthoni városi tájhoz kötődnek. Nyugodtan beszélhetünk fölfedezésről. Nem mintha a helytörténészek régi nemzedéke, a város sok lakója s az erdélyi művelődéstörténet nem tartaná számon például Bolyai János kolozsvári szülőházát vagy a szellemi életnek egykori és mai bölcsőjeként ismert Farkas utcai iskolaépületet (mely több mint négy évszázadon át a piarista gimnáziumnak adott otthont, ma pedig a Báthory István nevét őrző Líceum működik benne). Mostanáig azonban egyik sem igen vonzotta a festőket – hiszen az óvár, a belváros, sőt, maguk a szóban forgó utcák izgalmasabb témákat kínálnak (akár iskolaépületben is – például a régi Református Kollégium). Györkös Mányi Albert viszont, akit a genius loci nem hagy nyugodni, egy vasrácsos erkély, egy eldugott tornyocska, egy csúcsíves kapu kiemelésével festőivé nemesítette a szürkének ismert épületeket – formában és színben méltóvá varázsolta őket történelmi levegőjű társaikhoz, a falak mögött érvényesült élő szellemhez.

A festő vallomásaira ismerhetünk az utóbbi egy-két évben készült író- és tudósportréin is. (Györkös Mányi már régebben megpróbálkozott íróbarátai, ismerősei kompozícióba foglalt alakjának, az embernek és műnek együttes megfestésével festői pályája kezdetén, ám ezek a képek fogadtatása akkor elkedvetlenítette s a vásznakat át is festette; talán csak a Bajor Andor-kompozíció menekült meg a pusztulástól.) Amikor a festő vallomását emeljük ki elsőként, ezekről az arcképekről szólva, akkor a képmásokban megnyilvánuló személyességet, bensőségességet méltányoljuk, minősítjük különleges esztétikai és etikai értéknek – túl a felismerhető, letagadhatatlan hasonlóságon. A kalotaszegi falu elkötelezettje két költőportréval igazolta 1984-ben, hogy korántsem lehet őt a tájképfestők közé beskatulyázni, sőt, amiképpen a györkösi télnek egyéni varázsa van, úgy tud valami különöset hozzáadni az arcképekhez is – valami pluszt akár a legjobb portrétistáinkhoz viszonyítva. Szilágyi Domokos és Nichita Stanescu éppúgy nem „feladat” volt Györkös számára, hanem személyes emlék, magában hordott téma, mint ahogy az otthoni, tordaszentlászlói tűzoltózenekart, a cimbalmost vagy a Kálváriát nem lehetett nem megfesteni. Mindkettőjükhöz közvetlen, noha rövig ismeretség fűzte, de a barátságot Györkös Mányi Albert tovább érlelte, s a költői életmű lehetővé tette, hogy az alkalmi ismerkedés érdemi megismeréssé mélyüljön. Szilágyi Domokostól tudomásunk szerint nem maradt írásos feljegyzés a Györkös piktúrájával való találkozásról, bár feltételezhetjük, hogy nem volt közömbös a tordaszentlászlói-kolozsvári festő munkái iránt. (Szilágyi Domokos szívesen járt műtermekbe, főként Nagy Albert kolozsvári műtermébe, barátság is alakult közöttük. Györkös és Nagy Albert között pedig, a kétségtelenül lényegi különbségek ellenére, szellemi-lelki rokonság mutatható ki, és erre valószínűleg a költő is ráérzett.) A Bukarestben élt Nichita Stanescu viszont egy, már lebontott kolozsvári megyei kiállítás festészeti anyagát nézegetve választotta ki magának 1980 novemberében a neki legjobban tetsző tájképet, „a mosoly és nem sírás mögé rejtett szomorúság” kifejezését – amelyben magára ismert. Megkerestette a kép alkotóját – egy cédulát küldött át, pár őszintén elragadtatott szóval, Györkös közeli műtermébe –, s e véletlen (?) baráti összeölelkezés folytatást ígért. 1983 tavaszán Györkös Mányi festményt küldött Nichita Stanescunak Bukarestbe, a költő pedig Haiku-szellem címmel a festőművésznek dedikált verset küldött cserébe egy bukaresti román hetilap nyilvánosságának felhasználásával. Szász János fordításában magyarul így hangzik: Este, szemfehérje / a föld fekete / íriszén: / együtt néz az ősztelen lombokkal. / Ó est…

Nichita Stanescu már nem láthatta a viszontválaszt: nem azonosulhat már a festő tekintetével – csak Györkös az övével. A kis méretű portréban kétségtelenül érvényesül némi plakettszerűség. A költő profilját láttatja, amint az örökkévalóság téglavörösébe néz. A duzzadt, sápadt arc, a kékesen ősz nagy haj szinte betölti a képet, a profilt körülölelő vörös azonban a vászon határain túlra tágítja Stanescu (immár életkorban lezárult, de utókorában élő) világát.

Szilágyi Domokos arcképe méretre, sőt, mondhatni színeiben is azonos, legalábbis nagyon hasonló a Stanescu-portréhoz – mégis lényegi különbség van a két kép között. Nichita Stanescunak emléket állított a művész – Szilágyi Domokost viszont úgy festette meg, hogy arcának földi másába az élet és a mű magyarázatát is beleérezhessük. Itt sincs szüksége semmiféle külső, másodlagos elemre, egyedül a költő arca foglalkoztatja. Megmutat ugyan egy nagyon keveset, piros csíkszerűen, a pulóverből, amelyre hanyag aszimmetriával hajlik ki a két (fehéreskék) inggallér – ezzel Szilágyi emberi hétköznapjaiból jelez valamit nagyon finoman, egyúttal pedig azt a valóságtalajt is sugallja, amelyből e páratlanul nagy lírikus életműve kinőtt. Maga a félprofilból, majdnem szemből ábrázolt arc már-már halottian sápadt, a szigorú vonalú száj azonban némaságában is beszél. A szemek messze néznek, és mégis nyilvánvalóan a közelbe tekintenek: a külső és a belső világ találkozik e határozott, de rejtélyes nézésben, a tekintet szigorában, konokságában. Mindent ismerő, de mégsem alkuvó költő ez a Szilágyi Domokos: sem magával, sem mással nem hajlandó megalkudni; nem fogadhatja el az ügyeskedő silányságot, hiszen jól ismeri a tisztesség mértékét. A mérték: az érték. Tulajdonképpen oly egyszerűen „mondja” ezt Györkös, ahogy a pirosat szembesíti a fehérből, kékből, barnából kevert ember-színnel, az arc, a vékonyszálú hajjal határolt magas homlok színével, ahogy kékeslilába oldja a mögöttes teret, a „levegőt”. Egy kevés szimmetriát az arcra is rávisz, belevisz a száj, az orr állásába, ám csak annyit, amennyi nem zavar a kifejezés nemességének, a szellem fennköltségének érzékelésében, viszont megóv a klasszikus szoborszerű tökéletesség, a műviség (beállítottság) hatásától. Akik ismertük Szilágyi Domokost, tudjuk, hogy ilyen volt, ilyen is volt – a fényképezés pillanataitól függetlenítve, valóban ez volt ő. A baráti emlékezeten túl, annál tartósabban – ilyen embernek őrzi meg őt a szilágyidomokosi líra.

A legutóbbi e sorban a nyelvész Szabó T. Attila portréja (1986). A modell bizonyos szempontból könnyebben elérhető volt a festő számára – noha ez a kép sem modell után, hanem emlékezetből készült. Többszöri személyes találkozás nyomán érlelődött a művészben a megörökítendő emberi arc, a nem csupán hírből ismert tudósi tartás. (Györkös felesége, Jakab Ilona a kolozsvári egyetem magyar nyelvészeti tanszékén dolgozott hosszú éveken át rajzolóként, az átlagosnál tehát jóval többet tudhatott és adhatott át e tudásból – az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár létrehozójáról.) A szürkék csak közelről érzékelhető pompája (főképpen a szvetter textúrájában), a hátrahúzva nyakból megdőlt, figyelő fej, az ellenőrzően összeráncolt homlok: csupa jól megválasztott festői fogás a tudós nyelvész jellemzésére, aki életét az anyanyelv történelmi kincseinek összegyűjtésére, rendszerezésére tette föl. A kifejezésnek ez a lényegre összpontosító volta nagyobb művészi értéket hordoz, mint a részletekre, anatómiai arányokra jobban vigyázó, fénykép-hűségű ábrázolás.

A hitelességről, a művelődéstörténeti-irodalomtörténeti téma megközelítésének hűségéről érdemes polémiát kezdeni Györkös Mányi Albert Kalevala-képei kapcsán is. Az 1985-ös Kalevala-év tiszteletére a népköltészet, a mese szeretetét tordaszentlászlói szülőfalujából magával hozó művész tizenöt olajfestményből álló sorozatot alkotott, s ezt több helyen kiállította. A kedvező közönségvisszhang mellett a finn Kalevala Társaság elismerő levelét és plakettjét is kiérdemelte e vállalkozásával. A festmények kritikai fogadtatása ugyancsak kedvező volt. Az Utunkban Gábor Csilla, mint a finnek époszának (nem csupán a magyar fordításban, hanem eredetiben is) ismerője írja: „Györkös Mányi Albert festőegyénisége összhangban van azzal a naiv világképet sugárzó, s jót, igazat, szépet tüzön-vizen győzelemre vivő lételméleti és erkölcsi rendszerrel, amely a Kalevalát jellemzi, és ez egyszerre biztosítja számára az önkifejezés és a hűség lehetőségét”. Murádin Jenő műkritikus, aki az első időkben többször is nagy elismeréssel méltatta Györkös képzőművészeti munkásságát, majd bizonyos fenntartásainak is hangot adott, most elégedettebbnek mutatkozik; cikkének címét (Kalotaszegi Kalevala) viszont így magyarázza: „E festményeknek azonban érzelmileg annyi közük van a Kalevalához, hogy belőle ihletődtek, ám tagadhatatlanul Györkös világa ez – a tőle megszokott képek, hangulatok, mesék. Különösen azok érezhetik így, akik Lönnrot eposzfüzérét a klasszikus illusztrációkból, mondjuk Akseli Gallen-Kallela, a világhírű finn festő sorozatából ismerik”.

Nos, érdemes e szempontot közelebbről megvizsgálnunk, és mielőtt Györkös Mányi Albert Kalevala-képeiről szólnánk, a valóban Európa-szerte mérvadónak tekintett Gallen-Kallela illusztrációira (sajnos, csak színes reprodukciójukra) vetni néhány pillantást. A századfordulón készült Gallen-Kallela-féle Kalevala-képek mindegyike a szecesszió jegyében fogant, de közel annyi joggal az eklektikához is sorolhatók. Van olyan illusztrációja (például A szampó elrablása), amelyen az expresszionizmus lázas mozgalmasságát, dinamizmusát ismerhetjük fel (az Ady-barát Papp Aurél némelyik kompozícióját közeli rokonának mondhatjuk!), másutt a díszítőművészet merevsége (A testvérgyilkos) vagy a posztimpresszionizmus vonalvezetése és színvilága tűnik uralkodónak (Az Aino-monda, Väinämöinen csónakútja). A finn Kalevala nálunk jobb ismerői nyilván szakszerű magyarázatot tudnak adni e sokféleségre (amelyen belül pontosságukkal is meggyőző színes illusztrációkkal, kitűnő táblaképekkel találkozunk), mint egységes sorozatot azonban – ahogy Murádin érzékelteti a több év alatt készült festményeket – képtelenek vagyunk érzékelni a neves finn művész munkáit.

Lehet, sőt, biztos, hogy Györkös Mányi Albert Kalevala-olvasata sajátos – és nem független a kalotaszegi világtól –, ezt azonban aligha róhatjuk fel hibájául. Ellenkezőleg, épp innen meríthette a mese és a költőiség összekapcsolódását, ami aztán festményeinek javát az illusztráció-szint fölé emelte. A Väinämöinent például alig néhány hónap választja el a Téli ünneptől – festői látásmódban azonban ennyi sem; a kolozsvári (szentlászlói) mikulásnak legfeljebb a szakálla kisebb, varázsereje hasonló az északi rokonáéhoz; a kecske, a róka, a hold, a fák – és a színek: a kékek, a fehérek, a pirosak, a lilák mind megtalálhatók a legismertebb Györkös-képeken; s a kép szerkezete is jellegzetes: a középső része világosodik meg, ide süt vakítóan a hold (ősi, energiaszegény időkben is működő reflektor) állítja fénybe az eposz hősét s a kedves állatokat. Egy másik Kalevala-képén a táncoló lovak tűnnek föl, Kuletvo lehetne a szerencsét próbálni induló legkisebb fiú vagy mesterlegény (bármily magasra nőtt is, és erdő-mező bármennyire piros világa veszi is körül). A kovácsnak szintén ismerjük – színben legalábbis – rokonát Györkös Mányi korábbi festményei közt, noha a kompozíció (a két, mondhatni egyenrangú gömb rímeltetésével, centrális elhelyezésével) új kísérletre vall. A Vízanya, a Csuka, a Joukalainen, A szampó elrablása a kékek és szürkék birkózásával, a közülük előbukkanó fehérrel györkösi-motívum, bár ezeken a képeken festőnk szükségszerűen távolodik Tordaszentlászlótól és – gondolom – nyilvánvalóan megérkezik a Kalevala földjére. Ezzel az (átmeneti) „árulással” művészete új dimenziókkal gazdagodik, ember- és tárgyábrázolása – bizonyos primitív jelleg, népi hangulat megőrzése mellett – finomabb és összefogottabb lesz. A viharos tengeren hányódó csónak félköríve, benne a három figurával (A szampó elrablása), a tengert szántó ökör s az ekét tartó ember munkájának stilizált összehangolása (Joukalainen), a lovát vágtára ösztönző Väinämöinen ritmusba hozása a szánt röpítő állattal (Sárga lovacska) – mind megannyi nyeresége, figyelemre méltó teljesítménye a györkösi piktúrának. A Pohjolai asszony, igaz, ihletődhetett volna valamelyik magyar népmeséből is, tény viszont, hogy a fehér és a barna közti skála lehetőségeinek fölfedezése, meghódítása esemény a szóban forgó festői pályán. A Nyírfa egy régebben kezdődött vonal (vonulat?) folytatója, a piros és fehér merész szembesítésével, amelybe itt nagyvonalúan besegít a föld barnája s egy éppen csak feltűnő madár. A Lemminkäinen halála Györkös lila képei közül tűnik ki, a színharmónia egészében szerencsésnek, meggyőzőnek mondható. A „legészakibb” és talán a legköltőibb mégis az Elvarázsolt szarvas című Kalevala-kép: a nagy fehérségben halványkéken tovatűnő, nemes vonalú állat, előtérben egy nagyobb s egy kisebb ágasbokorral, csenevész fával, a láthatáron csíknyi töményebb kékkel – valahol a festészet és a líra határterületén született. Ősi voltában is nagyon modernnek, hozzánk szólónak érezzük – mint ahogy a barlangrajzok s a népi hímzések állatábrázolásai mély húrokat tudnak megpendíteni bennünk, XX. század végi emberekben.

Kalotaszegi Kalevala? Igen is, nem is. Amennyiben igen, az Györkös Mányi Albert festészetének nyereség-rovatába tartozik. Amennyiben nem – az részben szintén nyereség, új területek kipróbálása. A kérdés másik oldalát tekintve, a Kalevala népe hivatott véleményt, ítéletet mondani a hitelességről.

Nagyobb biztonsággal minősíthetjük hitelesnek mind a hagyományőrzés, mind a képzőművészeti transzponálás, újrafogalmazás szempontjából Györkösnek egy korábbi festményét, a Szarvasokká vált fiúkat. Noha nem közvetlenül a Cantata profana, illetve a bartóki zene ihlette, lényegre redukált színvilága, meseszerűségében is konstruktív szerkezete egyszerre sugall valami ősit és modernséget.


Confessio, 1995/4



In memoriam Györkös Mányi Albert

"Meg kell teremtenünk a magunk kultúraművelő intézményeit, meg kell teremteni azokat a kereteket, ahol minőségi kultúrát teremthetünk, s amelyek magvait, csíráit képezik majd az egységes romániai magyar intézményrendszer kialakításának, egyenlőségi jelet téve önszerveződés és önfenntartás között" – hangsúlyozta Kötő József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, az EMKE főjegyzője a Györkös Mányi Albert Emlékház múlt hét végi avatóünnepségén. Mint ismeretes, a tragikus sorsú zenetanár és festőművész Györkös Mányi Albert végrendeletileg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületre hagyományozta kolozsvári Majális utcai (Republicii) lakását, ahol együtt élt és alkotott korábban elhunyt feleségével, Jakab Ilona festőművésszel. A péntek délben tartott avatóünnepségen Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője és Jakobovits Miklós festőművész, a Barabás Miklós Céh elnöke méltatta Györkös Mányi Albertnek az erdélyi magyar képzőművészetben betöltött szerepét. Szóltak arról, hogy az Emlékház, melyben Györkös Mányi végakarata szerint elsősorban az ő munkáit lehet közönség elé tárni, egyben kutatóműhely szerepét is betöltheti. Hiszen a magyar piktúrába beépült újításaival a naiv művészettől a professzionalizmusig eljutott festőművész munkásságában – mutatott rá Kántor Lajos – nagyon sok érdekes esztétikai, művészetpszichológiai és -szociológiai kérdés fejthető fel. Elsőrendű kötelességünk – hangsúlyozta a maga során Jakobovits Miklós –, hogy azok a műalkotások, azok a művészek, akik az elmúlt 40 év alatt mostoha bánásmódban részesültek, egy megvalósítandó Erdélyi Magyar Képzőművészeti Múzeum által az őket megillető rangra és heyre kerüljenek.


m.l., Romániai Magyar Szó, 1994. augusztus 18.



Györkös Mányi Albert emlékezete (1922-1993)
 

Gyászoló család, tisztelt halotti gyülekezet!

Megdöbbenve állunk itt, e nyitott sír előtt, hiszen hírharang sem jelenthette Györkös Mányi Albert, sokak szeretett Berci bácsijának tragikus végét. S mégis tudomásul kell vennünk e szomorú valóságot, hogy ő, az ember és a fáradhatatlan festőművész, nincs már közöttünk. Azonban csak porhüvelyét temetjük, mert itt maradt közöttünk emléke, s az, ami e 72 év után az egyetemes erdélyi kultúra, az erdélyi magyar művelődési életre testálódik.

Hogy mi ez az örökség? Egy korán félárván maradt, tordaszentlászlói fiúgyermek küszködése a létért, az életért, az elismerésért. Az édesanyához és családjához, szülőföldjéhez és népéhez, szülőfalujának legnemesebb hagyományaihoz való ragaszkodás, hangban, zenében, piktúrában egyaránt. Ezért nevezhetik többen őt az erdélyi Chagallnak, mert ahogy ő vallotta: „szülőfalum s szülőföldem tájait és élményeit mindenhova magammal viszem, de nem utánzásképpen". S valóban, Györkös Mányi Albert festészetében a megélt élmények, emlékek és sejtések: a mese, a ballada, a líra kifogyhatatlan tárháza alakult kifogyhatatlan szürrealista témává, amely szinte mindenik képén jelen van, amelyet utánozhatatlan színei: a szentlászlói tájak jellegzetes színharmóniái vagy éppen ellentétei még jobban kiemelnek, hogy így éljen tovább megalkotójuk halála után is.

Falunk s népes korosztálya nevében is kívánunk számára csendes nyugodalmat az itthoni földben, szülei mellett, ahova végakarata szerint elhelyezzük, s amely erényeivel és gyarlóságaival fogadja az embert kebelébe.

E tragikus vég láttán csendüljön újból és újból fülünkbe a zsoltáríró figyelmeztetése, hogy minden emberi ráció ellenére: „nem vagyunk mi magunkéi, de Jézus vére s bére.”

Pihenj csendesen Györkös Mányi Albert! Álmaid felett virrasszon a jó emlékezet!

Isten vele, isten velünk!

Boldizsár Zeyk Imre

Elhangzott Tordaszentlászlón, a festő temetésén 1993. május 29-én.

 

Kalotaszeg, 1993. október (IV. évf., 10. sz.)



Györkös Mányi Albert
(1922-1993)

 

Még föl sem ocsúdhatok a halál brutalitásából, a csalódottság keserű szédületéből, s egyszerre ijesztő bizonyossággal ismerem föl, hogy Györkös Mányi Albert rég készült erre a mindent lezáró gesztusra. Készült rá és következetesen átgondolta, akárha végső ecsetvonást kellene fölvinnie egy már soha be nem fejezhető vászonra. Valójában nem akartam ráfigyelni a jelekre, amelyek pedig minduntalan megmutatták magukat, akármerre kanyarodtak szeszélyesen ugráló párbeszédeink. Akár a búvópatak, mindegyre fölbukkantak és sötét árnyékukkal körülfolyták a műterem képeit. Most már tudom, hogy a rá jellemző konoksággal ő irányította újra és újra az „azutánra” csapongó gondolatainkat. Azt hittem, ő is úgy rendezi, osztályozza, leltározza a dolgait, ahogy az idő súlyától meglegyintettek próbálnak összegezni, mérleget vonni, visszatekinteni, ahogy a fogyó idő szorításában terelődik figyelmük az elkerülhetetlen felé, ahogy tapogatják, körüljárják, barátkoznak az elfogadhatatlan gondolattal, ahogy megpróbálnak mindent előre elrendezni, hogy végül, amikor bekövetkezik, emberhez méltó nyugalommal nézhessenek szembe az ismeretlennel. Nyűgölődéseit, öreges panaszait a korral járó túlzó magára-figyelésnek tulajdonítottam, hagyakozó igyekezete korainak és fölösleges aggályoskodásnak tűnt, inkább a rendületlen szaporasággal megszülető képekre figyeltem, amelyek amúgy is derűvel, erővel és ellenállhatatlan optimizmussal ellentételezték a sorvadó test szaporodó jelzéseit. A képeinek és a képeiért élt, s valahogy elképzelhetetlen volt, hogy eljöhet az a nap, amikor nem áll már többé a festőállvány elé. A halálhír szédületében döbbent, ijedt és haragvó miértek harsognak bennem. És nincsenek elfogadható válaszaim. Aligha hihető ugyanis, hogy a betegségtől, öregségtől, magánytól való félelme erősödött föl olyannyira benne, hogy képes volt miattuk magára hagyni képeit.

A miértek zuhatagában már csak egy bizonyosság van: Györkös Mányi Albert halott;a benne lobogó isteni szikrát, akár egy pislákoló gyertyát, kioltotta. Tudom a közhelyszerű igazságot: képei tovább élnek. A képek megmaradnak, és csak a hír első döbbenetében születik a csalódott keserűség: mit érnek most már festőjük nélkül? Mit érnek a meg nem született és meg sem születhető képek nélkül?

Szobánk falán leheletfinoman csipkézett téli képe függ, az áttetsző fehérek mögül elősejlenek csúcsos, magastetejű házai – máskor megmelegszem e ködösen gomolygó szépségtől a parányi ablakokon kibukó sárga fénytől, most mintha hidegen világítanának a fehérek, akárha hóförgeteges kavargásba akarna dermedni minden.
 

Kiss János, Szabadság, 1993. május 29.



                                         Lászlóffy Csaba: Semmi pánik

                                                                                                              kiáltás Gy. M. A. után

 

                                                       Menni csak magunkban lehet
                                                       fejvesztettek vagy vesztesek

                                                       aki álmánál nehezebb
                                                       kit álma pórázon vezet

                                                       akit nem vár nagy szakadék
                                                       agyába hasít csak az ék

                                                       két álom közt egy ittvaló
                                                       s egy túlsó madzagot faló

                                                       kísértés – önmagunk előtt
                                                       lehetetlenből lehetőt

                                                       hazudó hazárd gondolat –
                                                       arcodba csapó bogarak:

                                                       sekély hír súlytalan szavak – – –
                                                       világgal telve hamarabb

                                                       megutálod a pózait
                                                       (tudásnál van-e prózaibb?)

                                                       vén rokolyán a gyöngyszemek
                                                       vérrögök ütik át ered

                                                       a kéz él csak (az is remeg)
                                                       célba találni hány remek-

                                                       művel lehet? Kálvária
                                                       hegyén túl (hurok)glória

                                                       mint egy rövid ecsetvonás
                                                       meghúzod – és örök varázs

                                                                                                                1993. május 28.



(Györkös Mányi Albert kiállítása Tordaszentlászlón)
 

Tordaszentlászlón június 27-én ünnepélyesen felavatták a falu névadójának, Szent Lászlónak a szobrát, Sántha Csaba szovátai szobrászművész alkotását. Ekkor tartották a Szent László napi kórustalálkozót, azonkívül megnyílt Györkös Mányi Albert kiállítása, ahol Keszthelyi Gyula kormányfőtanácsos olvasta fel Entz Géza államtitkárnak, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnökének a hetvenéves festőművészhez intézett levelét.
 

Romániai Magyar Szó, 1992. július 1.



Györkös Mányi Albert, az erdélyi Chagall


A huszonkettedik, a Korunk Galériában rendezett kiállításának megnyitása előtti napon: március 21-én Kolozsváron, a Majális utcai, festményekkel, metszetekkel tele műterem-lakásán fogadott, kérdezem Györkös Mányi Albert festőművészt eszméléséről, indulásáról és pályájának alakulásáról:

– Édesanyám mesélte, hogy úgy két és fél éves lehettem, amikor a Kiserdő alatti szülői ház utcaajtójának küszöbén ülve, a Szárcsa nagybácsi lova galoppban jött haza a legelőről. Édesanyám ezt a tornácról látva, kétségbeesve sikoltott fel. A ló azonban, amikor a kiskapuhoz ért, ahol én veszélyt nem is sejtve játszadoztam, szétvetett lábakkal hirtelen megállt, majd anélkül, hogy hozzám ért volna, átlépett rajtam. Ez a ház Tordaszentlászlón az Alszegen még ma is áll, s mintha egy kis sziget lenne, a Nagy utcából a Péter-Csere hídon lehet átmenni hozzá. Itt születtem 1922. július 18-án.

Elemi iskoláimat szülőfalumban, Tordaszentlászlón végeztem: a négy elemi osztályt a Református Elemi Népiskolában, az V–VII. osztályt pedig az államiban fejeztem be. További tanulmányaimat Kolozsváron folytattam.

Életem útja nagyon göröngyös, tele van tövisekkel.

Zenei pályára készültem. 1954-ben végeztem Kolozsváron a Zeneművészeti Főiskolát, s kinevezésemet is Kolozsvárra kaptam a Művészeti Líceumba, mint klarinét szakos tanár.

Csodálatos a zene! Nagyon szerettem tanítani a gyermekeket. De áldom a sorsot, hogy elém tárta a festészetet.

1963-tól veszek részt kiállításokon az országban és külföldön egyaránt. Eddig huszonegy egyéni tárlatom volt: Tordaszentlászlón, Kolozsváron, Bukarestben, Marosvásárhelyen, Szatmáron, Budapesten, Kecskeméten, Kölnben stb. helyeken állítottam ki festményeimet.

Tagja vagyok az Országos Képzőművészeti Alapnak, és a Helsinki Kalevala Társaságtól 1985-ben emlékérmet kaptam.

Tanulmányúton az országon kívül Magyarországon, Franciaországban, Németországban, a Benelux államokban jártam.

– Milyen hatással volt életedre és pályádra Kalotaszeg?

Már többen mondták és írták rólam, hogy erdélyi Chagall vagyok, de nem utánzásképpen, hanem hogy a szülőfalum s szülőföldem tájait és élményeimet mindenhova magammal viszem és képeimen e jellegzetes motívumok jelentkeznek: mese, ballada szürrealista felfogásban, akárcsak a fentnevezett festő esetében az orosz Vityebszk, amelynek élményeit és emlékeit egy életen át magával vitte és felelevenítette.

– Milyen kapcsolatban vagy ma Kalotaszeggel?

Szoros kapcsolatban vagyok most is szülőfalummal. De sajnos az idő múlik, öregszünk, s ezért a fiataloknak kell továbbfolytatniuk azt, amit mi megkezdtünk: kiállítások, koncertek és más kulturális rendezvények megteremtését. Te ezt jól tudod, hiszen sok esetben összedolgoztunk, eddig is. Kalotaszeg csodálatos, sokat ígér a művészetnek: festőknek, íróknak és másoknak egyaránt. A nép szokásai nemesek, öltözéke fenséges, tájai és templomai felejthetetlenek.

Szülőfalum templomán kívül eddig megfestettem Gyerőmonostor, Kiskapus református templomát és Magyarfenes mindkét templomát. Igyekszem tovább folytatni e témákat.

– Mi a véleményed a mai Kalotaszegről? Hogyan lehetne fellendíteni, megújítani (mai) népművészetét?

Nagyon nehéz ebben a zűrzavaros 20. században megújhodni. De véleményem szerint nagyon becsületes, szorgos, művészetkedvelő és békét akaró emberek laknak Kalotaszegen. Meg kell találni a modern világban is minden téren azt a nemes, jóságos, dolgos és hagyományos értelmét az életnek, ami megfelel a magas művészi, műveltségi munka értelmének és az igazi emberségnek. A mi öregjeink egyszerűsítették életüket. Keményen dolgoztak, szívből ünnepeltek, egyszerűen, szépen öltöztek és emberi magatartásukra igen sokat adtak! Mindezeket az atomkorszakban is meg lehet találni. Nem kell félni, érettségi diplomával is lehet kaszálni vagy kapálni, menni és adott esetben felvenni a régi szép kalotaszegi öltözéket, s kórusban énekelni a templomban vagy más faluban, városban, akár külföldön is.

Továbbra is rendszeresen kell szervezni a kiállításokat a falvakban, legyen ez képzőművészeti, műszaki vagy bármilyen jellegű kiállítás. A gyerekeket különböző hangszeres zenére kell tanítani vagy taníttatni a népművészeti iskolák kihelyezett osztályai vagy tanfolyamai keretében a falvakon. Több mint valószínű, hogy a földművelés és a kézműipar fellendülésével a faluhoz való ragaszkodás is felgyorsul, ami kellemesebbé válik, mint a zsúfolt nagyvárosi élet. Az elcsúfított népművészetek (varrás, szövés és a túlzottan felcicomázott népviselet), mint kereskedelemnek, nincs nagy jövője. Vissza kell térni a tiszta népi hagyományokhoz, mert az emberek kezdenek rájönni, hogy adott esetben eltérnek a hagyományoktól.

A faluturizmusnak is nagy szerepe van a modern világban, amely előmozdíthatja mind az anyagi, mind pedig a szellemi kultúrát falvainkban. S a tiszta forrásból táplálkozó néphagyományt illetve népművészetet a kornak megfelelően helybeli galériákban lehetne propagálni, termékeit árusítani, értékesíteni kultúrált formában.

De nem megvalósíthatatlan álom a néprajzi, festészeti, illetve művészeti múzeumok létrehozása és fenntartása sem Kalotaszeg falvaiban.

A fiatalok pedig bízzanak és akarjanak szépet s jót cselekedni, sokat dolgozni, sokat tanulni, és tudjanak szépen szórakozni!

 

Boldizsár Zeyk Imre, Kalotaszeg, 1991. április - május (II. évf., 8-9. sz.)


                                       
                                        Balla Zsófia: Hegyi halászok

                                                                                                     Györkös Mányi Albert képei alá

 

Kergető

Gurulnak a hegy felett –
álmélkodnak az emberek
ennyi vöröset és ennyi sárgát
ennyi holdat és ennyi fáklyát
és ennyi elmaradt hársfát
és ennyi csend és ennyi éjjel
ahol egymást ölő fény kell


Kecskék

Öblös völgyek kerengő dombok
közt holdszarvú kecskék
kódorognak
valahonnan nagy meleg árad
orruk tejcsöppeket álmodik
a zörgő esők helyébe


Piros ökrök

Piros ökrök meleg háta
szénaszál kicsi nyalintás
a szénára kenődött valami
a piros ökrökből
ahogy ballagnak a szívünkben


Tánc

Éjszakában fehér rongyok
a holdban összepréselt korongok
foszlányok ahogy a szél közéjük lobban
virágok egy ringó tóban
libatánc
 

Jég alatt

A halak eltévedtek a jég alatt
vízben idegek
hidegek
szemük kiáltásuk
horgon
mindegy hogy állok vagy toporgok
meleg kályhához igyekeznek a halak

ide merészkedsz hogy kifogjalak?


Hegyi halászok

Látta a hold is kicsit
meg a víz végén a malom
s látták embernyi fák
sok hosszú néma fogadalom
hogy sötétségből fénybe csaltak
szemem sugarába zavartak
szólongatták vizes fényem
ahogy bújtam ugrottam féltem

s azután valahogy eltaláltak
villaszúrással épp a hátam
szemem őrzi a fényüket
bámultában

 

 

*A versek Balla Zsófia Apokrif ének című verseskötetében jelentek meg (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971)


Györkös Mányi Albert kiállítása – Tordaszentlászlón
 

Alig egy hónapja adtunk hírt Balázs Péter magyarfenesi kiállításáról és most hasonló kezdeményezéssel örvendeztet meg ez a vidék. Ez alkalommal Tordaszentlászlón nyílt kiállítás. A falu szülötte: Györkös Mányi Albert, mintegy húsz képét vitte haza és állította ki az óvoda helyiségében. Az esemény jelentőségét az is aláhúzza, hogy erre a kiállításra a helyi Dalkör tevékenységének 80. évfordulóján került sor. De az is érdekessé és izgalmassá teszi, hogy a művésznek ez az első egyéni kiállítása. Igaz, mindössze hét éve fest, viszont azóta – az idei, őszi tárlatot kivéve – minden tartományi tárlaton jelen volt képeivel.
Egyéni kiállítás – minden esetben felmérés is: hova jutott el a művész? Györkös Mányi Albert nagy utat tett meg ezalatt a hét év alatt. Elsősorban kialakította a maga színekből, mesehangulatból, egyszerű formákból gyúrt világát. Olyan képi nyelvet talált, – a naiv művészet formanyelvét –, amelyet egyetlen pillanatig sem béklyóztak konvenciók, nem befolyásolták ítész-szempontok, a tiszta, gyermeki tevés vezette csak ecsetjét; festett az alkotás gyönyörűségéért. Mindez egyben biztosíték is arra, hogy faluja megérti képeit. Annál is inkább, mert azokat a képeit válogatta, vitte ki, amelyek a gyermekkor felejthetetlen élményeiből ihletődtek, vagy a falusi élethez, még inkább a természethez vannak közel.
Balázs Péter magyarfenesi kiállítása mellett ez a mostani kiállítás is arról tanúskodik, hogy rendkívül nagy érdeklődés van faluhelyen is a hasonló kezdeményezések iránt, ami a legkifejezőbb jele, hogy megéri a szervezéssel-rendezéssel járó fáradságot.
Szívesen látnánk a művész egyéni kiállítását Kolozsváron is.

Kiss János, Művészeti Napló, 1969. november 25.



Színek
 

Azt hittem, ez is olyan hobby, mint másoknál a bélyeggyűjtés, nem kell komolyan venni. Az ember mosolyog fölötte, de megvonja a vállát, s úgy tesz, mintha nagyon érdekelné a dolog.

– Tudod, mit csinálok? Festek! – mondta. – Rohanok haza az iskolából, s ahogy kezembe veszem az ecsetet… Valami csodálatos!
A következő őszi tárlaton aztán az egyik kép előtt hirtelen megálltam; a cím alatt a zeneművészeti líceum klarinét-tanárának a nevét olvastam: Györkös Mányi Albert.
Ez öt éve történt, de azóta minden tárlaton szerepelt egy-két képpel. Ha ez a tény nem is mond sokat, de az, hogy időközben több mint ötszáz képet festett, leradírozná bárki arcáról a kétkedő mosolyt. Olajfestmények, grafikák (meglepő hangulatú gipsz-metszetek), ötvösmunkák vallanak mindennél beszédesebben – a mosolygós, hallgatag művész helyett – művészetről, fantasztikus akaraterőről, szorgalomról, kiapadhatatlan mondanivalóról s egy megtalált életcélról.

A színek hol szegődnek az ember nyomába, mikor üt meg a szépség első ámulata?
…Áll a tenyérnyi virágoskertben a maga ültette virágok között, s a szegfűk, menyecskekontyok színesen sziporkázva nyújtóznak a nyári fénybe; szirmaikon még nem száradt fel a harmat. Mellében feszül és kavarog az érzés, egy tömbben akar kitörni belőle: szárnyalás és kitárulkozás, ámulat és döbbenet, lefojtott boldogság, amelynek nincs neve, de kikívánkozik, teret kér magának. Aztán fordul, de a belső lendület mintha elszállt volna a mozdulat nyomán: keze sután, erőtlenül csüng az oldalán. A havas látszik messze, kék párába burkolózva, kint a kapu előtt port szitál a szellő, a ház fedelén szárny alá dugott fejjel tollászkodik egy proszkáj, s az udvar porában féloldalra dőlve fürödnek a tyúkok. Egyedül van, egészen egyedül. Az Édes és a faluból mindenki kint van a mezőn. Tordaszentlászló pilledten hallgat a nyári reggelben. Kinek mutassa hát meg azt a szépséget, ami itt fekszik előtte? Mit ér a felfedezett szépség, ha nem mutathatod meg senkinek?!
Aztán tépni kezdi a virágokat…
A tanítónő hitetlenkedve, ámulva veszi át a csokrot, nem szokott hozzá, hogy vakáció alatt is virággal kedveskedjenek tanítványai.
Azon a nyáron mindennap vitt egy-egy csokorral…

…A kőművesek az ebédszünetben elnyúlnak a bokrok alatti árnyékban. A szivar még a szájuk sarkában füstölög, de a szemükre húzott kalap alatt már le-lecsukódik a szemük.
Ő ott áll fent az álláson, az ablak fölött, s a gipsz-figurákat simogatja merengve. Ujjaiban érzi a domborulatokat, a bemélyedések simaságát, s úgy tűnik, mintha bizsergő élet áramlana, s érintésétől megmozdulnának a gipszfigurák…

…A zömök kőműves merengve ül a padban. A többi magántanuló a folyosón hangoskodik. Ő csak ül egy pontra szegezett tekintettel, töprengőn. A tanárnő – nem megy ki ő sem szüneten – napok óta figyeli. Lenyűgöző a kamaszból áramló komolyság, tiszteletet parancsoló. Csak sokára veszi észre a mellette megálló tanárnőt, de akkor kapja a fejét, arcát elönti a láng, mintha ki tudja, min kapták volna rajta.
– Maga verseket ír, ugye? – mosolyog a nő.
– Nem, nem – dadogja.
– Nem szokott írni?
– Nem.
A tanárnő messzire néz, s maga sem tudja milyen látnoki erő van a szavaiban:
– Pedig magából egyszer kibújik valami! Valami… Író vagy… Valami.
Most, ahogy erre visszaemlékszik, arcán tűnődés, s kis nosztalgia:
– Ha akkor a festést mondja… Talán… Nem kellett volna olyan sokat keresnem…

…Zeneművészeti főiskola. A lobogó-szemű hallgató mámoros-boldogan próbálgatja hangszerét. Úgy érzi: a hangokat kereste mindig, feloldódik, elkábul a hangok gazdagságától, s végtelen lehetőségek tárulkoznak ki előtte. Vasszorgalommal veti magát a munkába.
(Egyik képén: meleg, visszafogott sz    ínekkel, hűséges társa, a klarinét s egy Mozart-partitúra. Különös, szomorkás csendélet. Jelkép? Róla árulkodik…
Azt mondja: nem Mozart ilyen borongós. Én vagyok szomorú, ha arra gondolok, hogy meghibásodott karom miatt már sohasem játszhatok igényesebb technikájú Mozart-darabot…)

… Menyasszonya mögött ül a műteremben. Izmaiban mintha áram keringene: alig tudja visszatartani magát, s úgy érzi, nagydobként zakatol a szíve. A színek muzsikálnak a vásznon, a legszebb összhang van benne, mágnes vonzza, taszítja, éget a szék, gyomrában remeg a feszültség, s ujjaiban megmagyarázhatatlan erőként zsibong az érzés: kikapni az ecsetet a lány kezéből, kikeverni a színt, s megkeresni a helyét a vásznon! Csodálatos lehet!
Ül a műterem sarkában, s mintha mágikus erők szabadulnának fel benne, alig tud mozdulatlan maradni. Csak a hangja lesz elevenebb, mesél, mesél gyermekkoráról izzó hangon, s vízióként a vászon keretébe foglalva látja is, újra éli, s szeme tele lesz az akkori sejtelmes színekkel. Különös: minden színekre bomlik, úgy sejlik fel, s lép be a műterem vászon-emlék-kapuján… Zuhognak rá a színek.

…Nyár van. Otthon, Tordaszentlászlón.
Felesége befejezte a munkát. Még maradt festék a palettán. Játékos fény az asszony szemén:
– Nem akarsz te is valamit festeni?
A rémület vagy az öröm veszi el a hangját, nem tudja.
Fél óra sem telik el, kész a csendélet.
Állnak döbbenten a csoda előtt…

A szavak most bennünk nem kapják meg hang-útjukat. Ülünk a műterem-lakásban szótlanná illetődve, s rendre minden tele lesz vásznakkal, kartonokkal, különös, sejtelmesen-mesés, emlék-varázsos hangulatot árasztó képekkel. Halk derűvel mutogatja. Nem fűz hozzájuk kommentárt, nem magyaráz, hagyja, hogy a szemlélő minden befolyás nélkül formálhassa meg a véleményét. Csak a kép címét mondja, de a felvillanó pillantásokból biztos szemmel olvassa ki a hatást.
Öt éve fest. Öt éve mindössze, de a kezdés bizonytalanságának nyűge nem érződik képein. Inkább egy kutató, a maga útját járó, hallatlan energiával dolgozó művészről árulkodnak. Olyan művészről, aki nagyon messziről indult, s szeszélyes kanyarok tarkították az útját, de sohasem béklyózták konvenciók, nem fertőzték előítéletek, alkot az alkotás tiszta gyönyörűségéért, s a keze alól egyre meglepőbb szépségek fakadnak.
 

Kiss János, Korunk, 1967, 2. sz.





Támogatóink

Médiapartnerek

Erdélyi Magyar Televizió

Ajánljuk


© 2009, EMKE, Belépés