Németh Júlia: Tíz éve hunyt el Györkös Mányi Albert

Szabadság, 2003. július 3.

Györkös Mányi Albert a kolozsvári Zeneművészeti Főiskola egykori tanára, feleségének, néhai Jakab Ilona festőművésznek az ösztönzésére viszonylag későn, negyvenévesen próbálkozott meg a művészi mondanivaló képi megjelenítésével, hogy aztán a színek és formák teljes mértékben hatalmukba kerítsék. Először szülőfalujában, Tordaszentlászlón mutatta be festői próbálkozása eredményeit, később pedig Kolozsváron, Bukarestben, Marosvásárhelyen, majd az országhatárokon túl, Budapesten, Kecskeméten és Kölnben is megnyíltak előtte a kiállítótermek.

Munkássága különleges színfoltot jelent Kolozsvár festészeti életében. A naiv festőkre emlékeztető sajátos fogalmazásmódja, formailag rendkívül tömör megjelenítései, egyéni színvilága, amely szintén fölöttébb szűkszavú, sajátos hangulatot kölcsönöz képeinek. Elsősorban a kékre és fehérre épít, önkéntelenül is egyfajta tisztaságot sugallva ezáltal. De olykor vörösre vagy sárgára vált át, talán az életét örökkön végigkísérő belső feszültségeinek festői megjelenítéseként is. Tordaszentlászló és általában az erdélyi falu sajátos világa elevenedik meg alkotásain, olyan művészi átlényegítésben, amely csak azoknak adatott meg, akik ezt a környezetet belülről ismerik, magukénak vallják. Balladás üzeneteket fogalmaz — jellemezte 1985-ös budapesti kiállítását a neves művészettörténész, Németh Lajos.

A művész állandó kiállításán nem vagy ritkábban szereplő alkotásaiból nyílik tárlat július 5-én, szombaton 11 órakor a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Bevezetőt mond Kántor Lajos. A tárlatmegnyitó után Tordaszentlászlón a kegyelet virágait helyezik a művész sírjára.

Németh Júlia, Szabadság, 2003. július 3.