A. P.: Az élet és a közösség tere

Nem biztos, hogy azok, akik ma ellátogatnak a Majális utcabeli EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházba, tudják, hogy ebben a műteremlakásban húsz évvel ezelőtt öngyilkos lett a ház névadója, a remek festő és klarinéttanár. A magánytól irtózó, beteg és mélyen depressziós művész házából két évtized alatt intim és barátságos közösségi tér lett.

Az emlékház multifunkcionalitása tükrözi Györkös Mányi több művészeti ág iránti nyitottságát. Főszerepben van a zene és a képzőművészet az egyéni és csoportos előadóestek, interaktív zenés programok, illetve a fotós és képzőművészeti tárlatok által, de egyéb foglalkozások is teret kapnak itt: beszélgetősorozatok, gyermekprogramok, könyvbemutatók, egyéni műsorok, tudományos előadások, kerekasztal-beszélgetések és mesterkurzusok is. Ez a ház tehát nyitott tér, ahova nemcsak a művészeti, de az egyéb kulturális események is beférnek – tulajdonképpen bármi, ami valamilyen módon hozzájárul a kolozsvári magyar közösség épüléséhez, művelődéséhez és szórakoztatásához. Mindez pedig mindenféle klisé és máz nélkül történik: a program az idők során szinte természetes módon bővült és színesedett, a házat belakó kolozsváriakkal együttesen.

Az emlékház tevékenységei több szempontból is izgalmasak. Az egyik az alternativitás, vagyis az a tendencia, hogy a különféle művészeteket és tudományokat a hagyományostól eltérő módon tálalják. Ilyenek például a különféle zenés tematikájú beszélgetések, amelyek a klasszikus zenét teszik fogyaszthatóbbá, vagy a beszélgetőestek, ahol kötetlenebb formában kerülnek terítékre a különféle közéleti témák és események. Egy olyan nyilvánosság teremtődik itt, amely elég családias ahhoz, hogy a résztvevők aktívan élvezni és használni tudják azt, de a meghívottak és házigazdák személyének köszönhetően kellően professzionálisak és szakmaiak is. A másik szempont a zenei előadóesteket illeti. Nem túlzás azt mondani, hogy a városhoz kapcsolódó klasszikus zenészek nagy része ebben a házban kezdi előadói karrierjét, de a „nagy” zenészek is szívesen jönnek ide (vissza). Ennek oka pedig nemcsak a kitűnő Steinway-zongora, hanem az emlékház vezetőinek a gondolkodása: azt látni, hogy hisznek a fiatalokban, energiát fektetnek beléjük, teret adnak a számukra.

Így lesz az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékház az élet és a közösség tere, ahol pozitívan töltődik fel Györkös Mányi Albert emlékezete, és ahol mintha csak az ellen folyna harc, hogy ebben a városban soha többet senki ne érezze magát magányosnak vagy elhagyatottnak.


KB – Kolozsvári Beugró, Korunk – Komp-Press, Kolozsvár, 2013