„Cum Deo!” — nem lehet más a jelszó

Két év kényszerszünet után, a szatmári béke 311. évfordulójára immáron harmincharmadik alkalommal szerveztek ünnepséget a majtényi síkra, a domahidi vasútállomás melletti emlékműhöz. Itthoniak és magyarországiak együtt emlékeztek a vezérlő fejedelemre.

Csakis Istennel a hazáért és a szabadságért, másképp megpróbálni sem érdemes — hangzott el a majtényi síkon szombat délelőtt. Anno a vezérlő fejedelem és a kuruc szabadságharcosok is jól tudták ezt, ezért hímezték zászlajaikra a sokat idézett „Cum Deo pro Patria et Libertate” jelmondatot. II. Rákóczi Ferenc eszméinek hatására, az ő vezetése alatt tudott talán utoljára egy közös ügy mellett teljes vállszélességgel, együttes erővel kiállni a térség összes nemzete, fogalmazott ünnepi hozzászólásában Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke. „Nagyon fontos, hogy az egykori Rákóczi-birtokokon élők pontosan és hiánytalanul megszámláltassanak, hogy kiderüljön, kik és mennyien élünk még ezen a tájon. Ez a mai feladatunk. Ezt kell tennünk azért, hogy a szabadságharc 400. évfordulóján is a tárogató szavára gyűlhessenek majd össze a megemlékezők itt, a majtényi síkon” — vélekedett a tanácselnök.

Muzsnay Árpád főszervező, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) főtanácsosa köszöntőbeszédében felhívta a figyelmet arra, hogy ez a terület volt a helyszíne a történelem egyik leghihetetlenebb békekötésének, ugyanis nem fegyverletételről, hanem zászlótörésről, a jelképek leszúrásáról volt szó. Amint azt Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja történelmi vitaindítónak, gondolatébresztőnek is beillő megemlékező beszédében kifejtette, a háborús irodalomban példa nélküli, hogy a békekötést követően a regnáló hatalom megengedje a levonuló ellenségnek az azt megelőző harcokban szerzett katonai rangok megtartását. A várak kivételével az összes hadifelszerelést megőrizhették, a katonák hazavihették fegyvereiket.

Muzsnay felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy a mai vészterhes időkben, amikor a közvetlen közelünkben is háború dúl, a békekötés példájának intő jellegűnek kellene lennie. „Jó lenne, ha a most harcban álló felek hazavinnék fegyvereiket, és a közös jövő építésén dolgoznának inkább” — fogalmazott a megemlékezés főszervezője. Gheorghe David, Majtény község polgármestere ünnepi közöntőjében hangsúlyozta, hogy az európai értékek mentén kell ma összefogniuk a térség nemzeteinek, ahogyan annak idején az Rákóczi szabadságeszméi mentén egyszer már sikerült.
Az ünnepi beszédek között kismajtényi, kálmándi, kaplonyi, szatmárnémeti és marosvásárhelyi diákok szavalatait, irodalmi összeállítását és énekműsorát hallhatta az ünneplő tömeg. Továbbá a Kismajtényi Református Egyházközség kórusa az alkalomhoz illő egyházi énekkel színesítette a műsort. Az utóbbi évekhez hasonlóan idén is Nagy Csaba nyíregyházi tárogatóművész játéka idézte meg a kuruc kor hangulatát.

A mostani megemlékezésnek még egy apropója volt, ugyanis 315 esztendeje választották fejedelemmé Marosvásárhelyen II. Rákóczi Ferencet. Ebből az alkalomból az emlékműnél találkoztak a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Teológiai Líceum, valamint a szatmárnémeti Rákóczi Ferenc Általános Iskola képviselői. A két tanintézmény történész igazgatói, Tamási Zsolt, valamint Gnándt Zoltán fontos történelmi adalékokkal szolgáltak a hallgatóságnak. Tamási a vezérlő fejedelem mély vallásosságáról értekezett, valamint arról beszélt, hogy az immár szokássá vált marosvásárhelyi megemlékezésük mellett új hagyományt teremtenek, és ezentúl jelen lesznek a majtényi síkon is. Az iskolák vezetői a helyszínen testvérkapcsolati megállapodást írtak alá. Amint elhangzott, a vásárhelyi tanintézménynek a megszületés volt nagyon nehéz, a szatmárnémetieknek pedig a keresztelőt kellett komoly küzdelmek árán kiharcolniuk.

Az ünnepségen a dobrai műkedvelők csoportja, az Egri Csodaszarvas Néptáncegyüttes, valamint a nagykárolyi Rekettye Kulturális Egyesület tánckara néptáncelőadással lepte meg a közönséget. Sólyom Szabina kismajtényi lelkipásztor záróimájában kifejtette, hogy csakis Istennel a zászlóinkon érdemes bármihez is kezdeni, mert másképp nem sikerülhet elérni a kitűzött célokat. Tudta ezt a nagyságos fejedelem is, aki mindvégig a Teremtőbe vetett hittel küzdött a szabadságért, és ezt zászlóin fennen hirdette.
A megemlékezés koszorúzással zárult, a szatmárnémeti Dsida Jenő és a szilágysomlyói Báthory István cserkészcsapat díszőrsége mellett helyi és megyei közintézmények képviselői rótták le kegyeletüket az emlékműnél.

Végh Balázs, www.frissujsag.ro, 2022. május 2.