Boldizsár Zeyk Imre: Györkös Mányi Albert, az erdélyi Chagall

Kalotaszeg, 1991. április - május (II. évf., 8-9. sz.)

A huszonkettedik, a Korunk Galériában rendezett kiállításának megnyitása előtti napon: március 21-én Kolozsváron, a Majális utcai, festményekkel, metszetekkel tele műterem-lakásán fogadott, kérdezem Györkös Mányi Albert festőművészt eszméléséről, indulásáról és pályájának alakulásáról:

– Édesanyám mesélte, hogy úgy két és fél éves lehettem, amikor a Kiserdő alatti szülői ház utcaajtójának küszöbén ülve, a Szárcsa nagybácsi lova galoppban jött haza a legelőről. Édesanyám ezt a tornácról látva, kétségbeesve sikoltott fel. A ló azonban, amikor a kiskapuhoz ért, ahol én veszélyt nem is sejtve játszadoztam, szétvetett lábakkal hirtelen megállt, majd anélkül, hogy hozzám ért volna, átlépett rajtam. Ez a ház Tordaszentlászlón az Alszegen még ma is áll, s mintha egy kis sziget lenne, a Nagy utcából a Péter-Csere hídon lehet átmenni hozzá. Itt születtem 1922. július 18-án.

Elemi iskoláimat szülőfalumban, Tordaszentlászlón végeztem: a négy elemi osztályt a Református Elemi Népiskolában, az V–VII. osztályt pedig az államiban fejeztem be. További tanulmányaimat Kolozsváron folytattam.

Életem útja nagyon göröngyös, tele van tövisekkel.

Zenei pályára készültem. 1954-ben végeztem Kolozsváron a Zeneművészeti Főiskolát, s kinevezésemet is Kolozsvárra kaptam a Művészeti Líceumba, mint klarinét szakos tanár.

Csodálatos a zene! Nagyon szerettem tanítani a gyermekeket. De áldom a sorsot, hogy elém tárta a festészetet.

1963-tól veszek részt kiállításokon az országban és külföldön egyaránt. Eddig huszonegy egyéni tárlatom volt: Tordaszentlászlón, Kolozsváron, Bukarestben, Marosvásárhelyen, Szatmáron, Budapesten, Kecskeméten, Kölnben stb. helyeken állítottam ki festményeimet.

Tagja vagyok az Országos Képzőművészeti Alapnak, és a Helsinki Kalevala Társaságtól 1985-ben emlékérmet kaptam.

Tanulmányúton az országon kívül Magyarországon, Franciaországban, Németországban, a Benelux államokban jártam.

– Milyen hatással volt életedre és pályádra Kalotaszeg?

Már többen mondták és írták rólam, hogy erdélyi Chagall vagyok, de nem utánzásképpen, hanem hogy a szülőfalum s szülőföldem tájait és élményeimet mindenhova magammal viszem és képeimen e jellegzetes motívumok jelentkeznek: mese, ballada szürrealista felfogásban, akárcsak a fentnevezett festő esetében az orosz Vityebszk, amelynek élményeit és emlékeit egy életen át magával vitte és felelevenítette.

– Milyen kapcsolatban vagy ma Kalotaszeggel?

Szoros kapcsolatban vagyok most is szülőfalummal. De sajnos az idő múlik, öregszünk, s ezért a fiataloknak kell továbbfolytatniuk azt, amit mi megkezdtünk: kiállítások, koncertek és más kulturális rendezvények megteremtését. Te ezt jól tudod, hiszen sok esetben összedolgoztunk, eddig is. Kalotaszeg csodálatos, sokat ígér a művészetnek: festőknek, íróknak és másoknak egyaránt. A nép szokásai nemesek, öltözéke fenséges, tájai és templomai felejthetetlenek.

Szülőfalum templomán kívül eddig megfestettem Gyerőmonostor, Kiskapus református templomát és Magyarfenes mindkét templomát. Igyekszem tovább folytatni e témákat.

– Mi a véleményed a mai Kalotaszegről? Hogyan lehetne fellendíteni, megújítani (mai) népművészetét?

Nagyon nehéz ebben a zűrzavaros 20. században megújhodni. De véleményem szerint nagyon becsületes, szorgos, művészetkedvelő és békét akaró emberek laknak Kalotaszegen. Meg kell találni a modern világban is minden téren azt a nemes, jóságos, dolgos és hagyományos értelmét az életnek, ami megfelel a magas művészi, műveltségi munka értelmének és az igazi emberségnek. A mi öregjeink egyszerűsítették életüket. Keményen dolgoztak, szívből ünnepeltek, egyszerűen, szépen öltöztek és emberi magatartásukra igen sokat adtak! Mindezeket az atomkorszakban is meg lehet találni. Nem kell félni, érettségi diplomával is lehet kaszálni vagy kapálni, menni és adott esetben felvenni a régi szép kalotaszegi öltözéket, s kórusban énekelni a templomban vagy más faluban, városban, akár külföldön is.

Továbbra is rendszeresen kell szervezni a kiállításokat a falvakban, legyen ez képzőművészeti, műszaki vagy bármilyen jellegű kiállítás. A gyerekeket különböző hangszeres zenére kell tanítani vagy taníttatni a népművészeti iskolák kihelyezett osztályai vagy tanfolyamai keretében a falvakon. Több mint valószínű, hogy a földművelés és a kézműipar fellendülésével a faluhoz való ragaszkodás is felgyorsul, ami kellemesebbé válik, mint a zsúfolt nagyvárosi élet. Az elcsúfított népművészetek (varrás, szövés és a túlzottan felcicomázott népviselet), mint kereskedelemnek, nincs nagy jövője. Vissza kell térni a tiszta népi hagyományokhoz, mert az emberek kezdenek rájönni, hogy adott esetben eltérnek a hagyományoktól.

A faluturizmusnak is nagy szerepe van a modern világban, amely előmozdíthatja mind az anyagi, mind pedig a szellemi kultúrát falvainkban. S a tiszta forrásból táplálkozó néphagyományt illetve népművészetet a kornak megfelelően helybeli galériákban lehetne propagálni, termékeit árusítani, értékesíteni kultúrált formában.

De nem megvalósíthatatlan álom a néprajzi, festészeti, illetve művészeti múzeumok létrehozása és fenntartása sem Kalotaszeg falvaiban.

A fiatalok pedig bízzanak és akarjanak szépet s jót cselekedni, sokat dolgozni, sokat tanulni, és tudjanak szépen szórakozni!

 

Boldizsár Zeyk Imre, Kalotaszeg, 1991. április - május (II. évf., 8-9. sz.)