Cseke Gábor: Milos könyve (naplórészlet)

Andrassew Milosnak, szeretettel

 (amíg bírom szusszal)
***

Augusztus 31. (szombat)

Hónapzáró és hétzáró nap. Az ősz tovább nyomakodott előre. Igen jó festőbarátomat juttatja eszembe, aki jó pár éve már nincs közöttünk. Pár nappal korábban egy gipszmetszetét illesztettem könyvedbe, Milos, egy öreg vízimalomról.


    Györkös Mányi Albert képe

Györkös Mányi Albert magyarfenesi (tordaszentlászlói – szerk. megj.) származású volt, zenei végzettségű, sokáig zenetanár a kolozsvári zeneiskolában. Felesége tehetséges, befutott festőművésznő. Berci - így neveztük egymás között, a barátai, egyik nap kipróbálta, hogyan áll az ecset, a spakli és a festékes paletta a kezében. Felesége műtermében megkísértette a lehetetlent: festeni kezdett. Hiányzott belőle a mesterségbeli tudás, de valami sajátos poézist, gyermeki naivságot vitt a festményeibe. Megkezdődött kettős élete. Délelőtt tanárkodott, délután festegetett. Előbb hetente, majd szinte naponta kerestük föl a műtermében. Mutogatta a képeit. Véleményt kért tőlünk. Bármilyet. Szerette a kritikákat is. Másnap mindig visszatért az elhangzottakra, mutatta a javításait. Derűs, kicsi pocakos ősz ember volt Berci. Olykor bort töltött a poharakba, máskor gyümölccsel kínált. Egyre jobban elhatalmasodott rajta az asztma. A festékek, vegyszerek közelsége is rontott állapotán. Felesége mind jobban féltékenykedett sikereire. A szakma nem igazán akarta befogadni. Lelkes amatőrnek nevezte, nem jutott kiállítóteremhez. Aztán irodalmár barátai törték meg a jeget: az egyik kolozsvári folyóirat szerkesztőségében állították ki a munkáit. Óriási siker. Mind nagyobb visszhangja támadt ún. naiv festészetének. A határokon túlra is eljutott. Feleségével szakított. Külön költöztek. Utolsó éveiben már csak a festészetnek élt. Múzeumot létesített szülőfalujában, ott helyezte el képeinek jó részét.

Ma emlékház őrzi dolgos, művészetteremtő, derűs egyénisége emlékét Kolozsváron: az erdélyi képzőművészet közéleti megnyilvánulásainak örök színhelye.

Berci - két munkáját mellékelem - mosolyog rajtunk odafentről.

Még egy példa arra: igen is, meg kell halni, hogy nagyok legyünk, s mellettünk mások is - egyre többen - jókoráknak látsszanak.

Györkös Mányi Albert képe

Avarral hóval

Hallom a szél már játszadozik
A világgal mint macska az egérrel
Pofozza a vetkőző ágat a száradó ruhát
Hajadat kigyúló arcod
Aztán kivár lélegzetet vesz
A következő nekifutáshoz
Az ősz gyárában nagy a buzgalom
Esőket ködöket kevernek zúzmarával
Fátyolos napsütéssel köhögést oltanak
A könnyező szemek mélyére
Kipróbálják a Nagy Ventillátort
Mely belémfojtja a szót meggörnyeszt
Átokra fakaszt a szél már fújja fújja
Hogy rossz lesz ez a tél
Mi lesz velünk veled
Rendületlenül csak fújja fújja
Ne félj jó anya gyanánt
Avarral hóval
Betemet

Cseke Gábor, Milos könyve / 2002. augusztus 31-i bejegyzés