Balla Zsófia versei Györkös Mányi Albert képei alá

Györkös Mányi Albert képei alá

 

Kergető

Gurulnak a hegy felett –
álmélkodnak az emberek
ennyi vöröset és ennyi sárgát
ennyi holdat és ennyi fáklyát
és ennyi elmaradt hársfát
és ennyi csend és ennyi éjjel
ahol egymást ölő fény kell

Kecskék

Öblös völgyek kerengő dombok
közt holdszarvú kecskék
kódorognak
valahonnan nagy meleg árad
orruk tejcsöppeket álmodik
a zörgő esők helyébe

Piros ökrök

Piros ökrök meleg háta
szénaszál kicsi nyalintás
a szénára kenődött valami
a piros ökrökből
ahogy ballagnak a szívünkben

Tánc

Éjszakában fehér rongyok
a holdban összepréselt korongok
foszlányok ahogy a szél közéjük lobban
virágok egy ringó tóban
libatánc
 

Jég alatt

A halak eltévedtek a jég alatt
vízben idegek
hidegek
szemük kiáltásuk
horgon
mindegy hogy állok vagy toporgok
meleg kályhához igyekeznek a halak

ide merészkedsz hogy kifogjalak?

Hegyi halászok

Látta a hold is kicsit
meg a víz végén a malom
s látták embernyi fák
sok hosszú néma fogadalom
hogy sötétségből fénybe csaltak
szemem sugarába zavartak
szólongatták vizes fényem
ahogy bújtam ugrottam féltem

s azután valahogy eltaláltak
villaszúrással épp a hátam
szemem őrzi a fényüket
bámultában

 

 

*A versek Balla Zsófia Apokrif ének című verseskötetében jelentek meg (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971)