Teltház volt pénteken este a lupényi művelődési otthonban a huszonnegyedik Zsil-völgyi Magyar Napok keretén belül szervezett ünnepi gálaműsoron. A házigazda, egyben a helyi magyar közösség „mozgató rugója” Benedekfi Dávid, az RMDSZ helyi elnöke megköszönte a támogatóknak, a partnereknek, a helyi önkormányzatnak, a keceli testvértelepülésről szép számban érkezett vendégeknek, a megjelenteknek, hogy a több, mint 200 férőhelyes terem majdnem kicsi erre az alkalomra. Majd sorban színpadra hívta az elöljárókat, hogy osszák meg gondolataikat az egybegyűltekkel.
A helyi polgármester nevében Iacob Mesaros alpolgármester üdvözölte a lupényi magyar közösséget, Dr. Kőrösi Viktor Dávid a kolozsvári főkonzulátus nevében a kitartó erőt hangsúlyozta és a magyar nemzeti öntudat erősítését emelte ki beszédében. Winkler Gyula európai parlamenti képviselő úr a helyi önkormányzatnak köszönte meg az együttműködést és a helybéli magyaroknak, annak ellenére, hogy sok megoldatlan ügyben kellene eljárni, megígérte, hogy mindenben támogatja törekvéseiket. A rendezvényen jelen volt Markó Attila is, a szórvánnyal megbízott RMDSZ-es parlamenti képviselő. Beszédében gratulált a helybélieknek a szervezésért és a fáradhatatlan munkáért, jó egészségben további szép napokat kívánt és azt is hangsúlyozta, hogy a magyar napok sorában talán a leghosszabb esemény Erdélyben, hisz két hónapig lehet kulturális és közösségi eseményeken részt venni a Zsíl-völgyi településeken.
A beszédeket az EMKE Kiváló Közművelő Hunyad megyei díjnak átadása követte. Antal Amália Lívia tanárnő, közösségi vezető évtizedek óta a helyi magyar jelenlétnek, leggyakrabban a kulisszák mögötti, láthatatlan, de igen fontos teendőket elvégző személy. Benedekfi Dávid megköszönte a kitartó és minőségi munkáját, majd színpadra hívta Serfőző Leventét, az EMKE országos alelnökét, Dél-Erdély Régió vezetőjét, hogy átadja az elismerő kitüntetést. A laudációt Dézsi Attila, volt államtitkár úr készítette és olvasta fel.
Az est kulturális előadását vastapsokkal értékelte a közönség, a kolozsvári Operettissimo együttes magyar dalokkal és operettekkel, humoros jelenetekkel szórakoztatta a közönséget.
Laudáció - ANTAL AMÁLIA LÍDIA
1965. november 28-án, Kolozsváron született, tanulmányait itt, Marosvásárhelyen, majd Bánffyhunyadon végezte, később projektmenedzsmentet tanult. Tanulmányai befejezése után férjhez megy, és férjét követve kerül el a Zsil-völgyébe, hol mind a mai napig él és tevékenykedik. Kétgyermekes édesanya, ki még hat szociálisan hátrányos helyzetű kisgyerek pótanyukája is volt, ami bizonyítja a feltétel nélküli elfogadását és szeretetét a kisebbek iránt.
Közben folytatja tanulmányait, a petrozsényi egyetem szociális karán, majd pszichopedagógiát, speciális pedagógiát és gyógypedagógiát is tanul. Jelenleg tanár a lupényi speciális iskolában.
1990 után bekapcsolódik a helyi magyar közösség életének a megszervezésébe. Kitartó és lelkes munkát végez minden egyes alkalommal. Számos oktatási és kulturális program kezdeményezője és szervezője, melyek közül említendő a Zsil-völgyi Magyar Kulturális Napok, a jeles ünnepeinkhez kapcsolódó rendezvények, nőket és gyerekeket megszólító számos tevékenység, melyekben oroszlánrészt vállal.
Jelenleg az RMDSZ Lupényi Szervezetének alelnöke, az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezetének alelnöke, az RMDSZ Urikány – Lupény – Vulkáni Nőszervezetének elnöke és az RMDSZ Hunyad megyei Nőszervezet alelnöke, ugyanakkor a lupényi Ében Háézer Egyesület ügyvezető igazgatója. Mindezen szerepvállalások tanúsítják, hogy mennyire alapos, lelkes és eredményes az a tevékenység, melyet felvállal. Különösen kiáll a nehézsorsú emberek megsegítése mellett, a kitartó és lelkes.
Célkitűzései közé tartozik a lupényi és a Zsil-völgyi magyarok életét szebbé és jobbá tenni, megosztani közösségi szinten az együttlét örömét, a közösségi életet építeni, és megmaradni mind közösség.
A szórvány közösségépítésének egyik olyan tagja, aki a magyar ügyet, az anyanyelv ápolását, kultúráját és a hagyományok őrzését szívén hordja azon a vidéken, ahol a magyar megmaradásért már nagy küzdelmeket kell folytatni. Ott, ahol bár az anyanyelvhasználat még él, de már az ott lakó családok gyerekeinek az iskola intézménye nem tudja biztosítani az anyanyelvi oktatást minden szinten, ott tevékenykedik és él az az ember, aki időt és energiát nem kímélve áll a helyi közössége szolgálatába.
Saját gondolatával zárom e laudációt, mely tükrözi hitvallását, népéhez, hazájához való ragaszkodását: „Konokul hiszek az itthon maradásban, a szülőföldön való boldogulásban és minden tudásommal és erőmmel ennek a megteremtési lehetőségén dolgozom. Hiszek az emberekben, az emberi jóságban és az ember szépet alkotó tehetségében.”
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Oklevél megtiszteltetés, de ugyanakkor megérdemelt elismerése is az elvégzett munkának, valamint biztatás a következő feladatokhoz.