Kolozsváron négy napra ismét a könyvek kerülnek a középpontba: csütörtökön megnyílt a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb erdélyi seregszemléje. A szervezők és felszólalók ünnepi hangulatban, de egyben komoly társadalmi és kulturális kérdéseket érintve köszöntötték az egybegyűlteket, és hívták közös gondolkodásra a könyvek és szavak barátait.
A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét célja idén is változatlan: találkozást teremteni kortárs magyar irodalommal, szerzőkkel, olvasókkal és mindazokkal, akik közösségi élményként tekintenek az irodalomra.
Oláh Emese, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere a csütörtöki megnyitón elhangzott ünnepi beszédében kiemelte: HIRDETÉS a könyvekben benne van a jelenünk és a jövőnk is.
„Egy város, amely könyveket ünnepel, egyben önmagát is ünnepli. Történelmét, gondolkodását, nyitottságát és sokszínűségét” – hangsúlyozta. A könyvhét emlékeztet arra is, hogy az olvasás nem magányos, hanem közösségi aktus: egy könyv lehet személyes élmény, de a róla szóló beszélgetés már kapcsolódás. „Ahol könyvet olvasnak, ott kérdeznek. Ahol kérdeznek, ott gondolkodnak. Ahol gondolkodnak, ott fejlődés van” – szögezte le.
A megnyitó következő felszólalója, Markó Béla költő, író beszédében felidézte, hogy milyen szabályokat tanult gyermekkorában: a kenyeret nem szabad eldobni, a fecskét nem szabad bántani, édesanyánkat szeretni kell és a könyvet nem szabad eltépni. Kifejtette, hogy bár gyerekkora óta sok minden megváltozott, a könyvhöz való viszonya nem.
„Mégsem hajítanék szemétre könyvet ma sem, ez számomra legalább annyira elképzelhetetlen, mint egyetérteni a halálbüntetéssel” – hangsúlyozta. Beszélt arról is, hogy a könyv mára sokféle szerepet kaphat – papírnehezék, dizájnelem vagy épp támaszték egy billegő asztal alá –, de szerinte továbbra is az olvasás joga a legfontosabb.
„A könyv nemcsak tárgy, hanem jog. Az olvasás joga. És ezt a jogot már az is korlátozza, ha a könyv nem hozzáférhető” – vélekedett, hozzátéve, hogy a könyv nem múlhat el, mert a könyv az identitás hordozója. A könyv mi magunk vagyunk. Erdélyi magyar könyv nélkül nincsenek erdélyi magyarok” – mondta.
Mile Balázs első beosztott konzul Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának képviseletében arra mutatott rá, hogy a könyv és az olvasás nemcsak az egyén belső életét, hanem a közösség kulturális minőségét is formálja. Áprily Lajos esszéjére utalva kiemelte: az irodalmi szöveg nemcsak művészi termék, hanem közvetítő közeg, amely segít az értékek felismerésében és megtartásában – különösen egy olyan korban, ahol az információ és a mesterséges intelligencia egyszerre túlcsordul és elbizonytalanít.
Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzser, aki a Petőfi Kulturális Ügynökség által hozott Radnóti Miklós-kiállítást mutatta be, beszédében mintegy összefogta az addig elhangzott költők, írók neveit, rámutatott a magyar irodalomtörténet kusza kapcsolataira, barátságok, mentorok és tanítványok szövevényes hálójának a létezésére. Szavai nyomán a magyar irodalom egy nagy térképe rajzolódott ki: Áprily Lajostól Nemes Nagy Ágnesen át Szerb Antalig, Pilinszkyig, Radnótiig.
Kiemelte, hogy a rendezvény keretében megtekinthető, Radnótira fókuszáló tárlat nemcsak a költő életművét mutatja be, hanem azt is, hogyan lehet 35 év alatt egy teljes világot felépíteni.
„Radnóti életének kulcsszava az áldozat. Egy 1940-es naplóbejegyzésében azt írja: ha még dolgom van, nem halhatok meg. Ha elpusztulok, akkor nem volt értelme annak, hogy éltem.”
H. Szabó Gyula, a Romániai Magyar Könyves Céh alelnöke a kulturális tudás visszaszorulását, a tudatlanság térnyerését említette. Szerinte ma egyre többen vélekednek hangosan anélkül, hogy olvasnának, mérlegelnének vagy utánajárnának. „Nincs időnk olvasni, de mindenről van véleményünk – többnyire mások bosszúságára.”
A felszólalók sorát Szántai János, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke zárta, aki keserű humorral szólt az értelmiségi szerep mai nehézségeiről.
„Teljesen mindegy, milyen érveket hozunk – ugyanazért a gondolatért lenáciznak és leliberóznak” – szögezte le, hozzátéve, hogy bár az írók, költők, festők sokszor értelmetlennek érzik munkájukat, a könyvhéthez hasonló események évről évre megmutatják: igenis van igény a gondolatra. Beszélgetnünk kell az olvasókkal – 365 napon át, nemcsak ezen a néhány ünnepi napon” – vélekedett.
A megnyitón adták át a Kolozsvár Társaság által alapított Kolozsvár Büszkesége díjakat is, amelyek olyan személyiségeket ismernek el, akik hosszú távon gazdagították a város magyar kulturális és intézményi életét.
Elsőként Cseke Pétert köszöntötték, akinek több évtizedes munkássága egyszerre épített irodalmi, tudományos és oktatási értékeket.
Győrffy Gábor laudációjában kiemelte: Cseke Péter újságíróként a kommunista cenzúra idején is a valóság feltárására törekedett, majd kutatóként az erdélyi magyar irodalom és művelődés kevéssé ismert fejezeteit tette elérhetővé. Munkái közül több évtizedekig nem jelenhetett meg, műveit indexre tette a hatalom.
Az 1990-es évektől kezdve a kolozsvári magyar újságíróképzés megalapítója és formálója volt, több generációnyi fiatal oktatójává vált. A Me.dok folyóirat elindítása, valamint a szakmai mester- és doktori képzések kidolgozása is nevéhez köthető. Laudációjában elhangzott: „egy rendhagyó, ugyanakkor mégis jellegzetes, elkötelezett erdélyi értelmiségi magatartás az övé”, aki koncepciózus gondolkodással és állhatatos következetességgel építette a közösségi tudást.
Másodikként Széman Pétert méltatták, akinek pályája nemcsak az orvostudományban, hanem a közösségépítés és művelődés terén is példaértékű.
Tóth Guttman Emese a díjazott laudálása során felidézte, hogy a tüdőgyógyász szakorvosként kezdte Zilahon, majd kórházigazgatóként és közéleti szereplőként évtizedekig formálta a helyi magyar kulturális hálózatokat. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnökeként meghatározó szerepe volt abban, hogy az EMKE intézményesen is megerősödjön a Kárpát-medencében. Emellett zenei és művészeti események szervezője, közösségi rendezvények állandó résztvevője és támogatója.
A laudátor külön kiemelte, hogy Széman Péter számára az orvosi eskü nemcsak a gyógyításról szólt, hanem az értelmi és szellemi egészség szolgálatáról is. „Múlt, jelen és jövő úgy forrt össze nála, hogy az egyéntől a közösségig mindenki tanulhat belőle valamit” – hangzott el a méltatásban.
A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét vasárnapig várja a látogatókat a kiadók standjaival, izgalmas beszélgetésekkel, Radnóti Miklós-kiállítással, dedikálásokkal, gyerekkönyves programokkal és esti koncertekkel. A könyvek, úgy tűnik, idén sem csak a polcokon vannak jelen – hanem a beszélgetésekben, kérdésekben és találkozásokban is.
Tóth Gördi Iringó, Krónika, 2025. június 26.