ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET
SOCIETATEA MAGHIARĂ DE CULTURĂ DIN TRANSILVANIA
HUNGARIAN CULTURAL SOCIETY OF TRANSYLVANIA

RO–400183 Kolozsvár, Lázár u. 30., Kolozs m.
RO–400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj
Telefon/fax: +40 264 434110,  emke.oe@gmail.com

Címlap

Kolozsvár, 1885: „ezer meg ezer emberből álló élő sorfal”

Forrás: 
Szabadság, 2015. április 15.
GyMAE Facebook like: 
GyMAE Facebook like
Aktuális banner: 
Aktuális banner
GyMAE sajtóvisszhang: 
GyMAE sajtóvisszhang
 
A dualizmus korának legnagyobb magyar egyesületéhez, az EMKE-hez Erdély s részben Magyarország társadalma is kapcsolódott valamilyen szállal, a cselédektől a főurakig, politikusoktól művészekig és értelmiségiekig, tisztviselőktől iparosokig, óvodásoktól egyetemi tanárokig. Erős társadalmi mozgósító ereje volt, sikeres kulturális és gazdasági „akcióival”, intézményépítéssel, segéllyel befogta az elkülönülő kulturális és társadalmi csoportokat – magyarázta Bartha Katalin Ágnes, a Szabédi Emlékház vezetője pénteken a Társadalmi szerepvállalás és részvétel a 19. század végén: az EMKE indulása című jubileumi kiállítás megnyitóján a Györkös-házban.
 

Május 15-ig látható a tárlat a Györkös-házban - ROHONYI D. IVÁN FELVÉTELEI
Május 15-ig látható a tárlat a Györkös-házban - ROHONYI D. IVÁN FELVÉTELEI

 

Az egyesület szerepvállalásának vonatkozásában kitért a nép- és cselédkönyvtárak, kisdedóvók, iskolák, olvasókörök, daloskörök, műkedvelő csoportosulások létesítésére és ösztönzésére, különböző társadalmi események szervezésére – színháztól irodalomig, klasszikus koncerttől az erőművészetig és nemzeti ünnepekig –, ipari kiállítások lebonyolítására és a mindennapi fogyasztói kultúra befolyásolására. A különböző tevékenységekben való részvételt az egyesület szervezeti felépítése biztosította Erdélyben és részben Magyarországon: átfogó fiókválasztmányaival, számos szervezet működtetésével „tudták elérni, hogy céljaikat lokálisan is képviselték, Szilágysomlyótól Andrásfalváig, Budapesttől Triesztig, Kolozsvártól Petrozsényig és Bukarestig”.

 

Kun Kocsárd faragta fogsága idején

Írásos és képi dokumentumok, tárgyak fényében a múlt

Ebbe a sokrétű vállalkozásba nyújt betekintést a Bartha Katalin Ágnes összeállította kiállítás, korabeli írásos és képi dokumentumok, tárgyak révén megelevenítve az EMKE kezdeti időszakát, mobilizáló erejét, társadalmi támogatottságát. A molinókat nézegetve egyre inkább megbizonyosodhatunk arról, hogy az 1885-ös alakulástól a század végéig számos politikus, művész, művelődés- és művészetpártoló sorakozott fel az egyesület mögé, illetve azonosult az EMKE célkitűzéseivel az Európa-szerte uralkodó egységesítő-nemzetiesítő program korabeli szellemében. Igazolják ezt a korai filléres adományok és Kun Kocsárd gróf fejedelmi alapítványának dokumentumai, korabeli rangos és kevésbé ismert előadóművészek, műalkotások és művek EMKE-s kapcsolódásai, az egyesületi működést lehetővé tevő szereplők tevékenységi dokumentumai. Emellett az EMKE-nek az erdélyi oktatásügyben és gazdaságban betöltött korabeli szerepébe is bepillanthatunk.

Bartha Katalin Ágnes elárulta: párhuzamosan több közgyűjteményben kutatott, főként a Román Országos Levéltár Kolozs megyei fiókjában, ahol több évnyi várakozás után végre engedélyt kaptak az EMKE 1892-ig tartó időszakát felölelő anyag vizsgálatára. További munkára sarkallta aztán ez az impozáns olvasnivaló: fotótárakat, családi gyűjteményeket, az EMKE gazdag kiadói termését, periodikákat tekintett át, hogy az írásos dokumentumokat képileg is kiegészítse, ezáltal érdekesebbé, „fogyaszthatóbbá” tegye a nagyközönség számára.

 

EMKE-népkönyvtári szekrény felső része Istvánházáról

Felmerült, hogy korlátozott térben egyáltalán milyen mélységig lehet megmutatni bizonyos témát, életutat. A kutatás során például kíváncsi lettem, mi indíthatta arra a 86 éves grófot, Kun Kocsárdot, hogy gyakorlatilag teljes vagyonát az EMKE-re hagyja. Számos érdekesség derült ki vele kapcsolatban, az eddigi portrékból hiányzó dolgok. Ezeket most nem lehetett megmutatni, akkor egészen más kiállítást kellett volna szervezni – részletezte Bartha Katalin Ágnes, aki Algyógyon és Szászvárosban is megfordult ennek kapcsán az elmúlt időszakban.
 

Úrasztali pohár, kenyérosztó tányér, népkönyvtári szekrény

Az algyógyi református egyházközség kölcsönözte a kiállítás idejére azt a rózsafából faragott úrasztali poharat és kenyérosztó tányért, amelyet Kun Kocsárd gróf komáromi fogságában faragott 1855-ben. Időskori fotón és Gyárfás Jenő portrén (ma a kolozsvári Művészeti Múzeum tulajdona) néz ránk Kun gróf azon a molinón, ahol a föld- birtokos, művelődéspolitikus, egykori országgyűlési képviselő jelentős EMKE-hagyatéka, s az abból kinövő algyógyi földműves iskola kontextusába pillanthatunk be. A kolozsvári Kiss Anna már korábban az egyesületnek ajándékozta azt az EMKE-étterem feliratú tányért, amely Nagyenyeden készült a XX. század elején - ez is látható ezúttal. Vetési László szórványügyi szakértő közreműködésével egy Istvánházáról származó EMKE-népkönyvtári szekrény felső része is szemlélhető, végigkövethető továbbá a bürkösi fiókkör alakulásának története és az EMKE-s segéllyel alapított magyarkályáni óvoda és iskola múltja is a helyi református egyházközségek dokumentum- és fotókölcsönzéseinek köszönhetően.

Alakuló közgyűlés 130 évvel ezelőtt: „sokan sírásra fakadnak”

Az 1910-ben megjelent EMKE- kötetből (Sándor József: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése) kiderül, milyen hangulat jellemezte a várost 1885. augusztus 31-én, amikor az alakuló közgyűlést tartották: „Oly nagy az érkező vendégek száma, hogy Kolozsvár összes bérkocsija és magánfogata nem elég a vasúttól az érkezők beszállítására. Kornis Viktor gróf, szentbenedeki nagybirtokos az urak és hölgyek élére állva, elől a Salamon orsz. hírű zenekarával és lovas bandériummal, ezer meg ezer emberből álló élő sorfal között, kik örömkönnyel a szemükben és lelkesedéssel együtt éneklik a Hymnusz-t, Szózat-ot és Rákóczi-indul-ót, gyalog jőnek be a lobogó tengerben úszó mai Ferencz József-úton és Wesselényi utcán (akkor Nagy-utcán és Belhíd-utcán) s a Mátyás király-téri (akkor főtéri) városháza elé vonulva, a vezető gróf úgy üdvözli az erkélyen álló polgármestert, aki onnan megindulva válaszol. Az érkezők után az önkéntes tűzoltók választják el a két sorban levő kocsikat, melyek elseje már a város közepén van, míg az utolsók még a vasúttól indulnak be. A nap jelentőségétől áthatva sokan sírásra fakadnak.”

Figyelemre méltók a korai gyűjtések, adományok is: látható többek között a 120 borszéki fürdővendég által aláírt gyűjtőív első oldala, a csíksomlyói gyerekek színi előadásainak 10 forintos jövedelmét és az egyiptomi magyarok küldeményét igazoló okirat. Több molinó az előadóművészetek, irodalom és az EMKE kapcsolatát, oktatás és gazdaságtörténet alakulását mutatja be, iparkiállítások, közgyűlések és más események, találkozók szervezését, lebonyolítását idézve.

Bartha Katalin Ágnes köszönetet mondott a kiállítás szervezésében közreműködőknek - Széman Péter EMKE-elnök, Flóra Ágnes történész-levéltáros és mások mellett Demeter Vincze András, a tárlat vizuális tervezője és jelezte, hogy még két rendezvénnyel készülnek idén: reményeik szerint nyáron EMKE-arcképcsarnok nyílik a főtéri Művészeti Múzeumban, októberben tudományos konferenciát tartanak. Folytatják az EMKE egykori intézményei, létesítményei után fennmaradt tárgyak kutatását, gyűjtését is.

EMKE-s keményítő, gyertya, szappan

Gaal György irodalomtörténész elismerően szólt a kiállításról, ám sajnálattal állapította meg, hogy a vártnál jóval kevesebb tárgy gyűlt össze, bár annak idején sok EMKE-feliratú eszközt gyártottak, forgalmaztak: cigarettát, gyufát, naptárt, szivarkapapírt, vásznat, de még keményítőt, levélpapírt, gyertyát, szappant, tintát és kékítőt is - ezen iparcikkek gyártásai a kiállítás felvállalt időszakán túl, a 20. századra nyúlnak át. Emellett kávézók, szállodák is kaphattak EMKE-védjegyet, s egy időben annyira fogalommá vált az egyesület rövidítése, hogy az első magyar betűszóként jegyezték fel a nyelvészek. - Az első világháború táján az EMKE nemcsak az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet jelentette, hanem mindenféle közművelődési egyesületnek a közös neve volt - mondta.

Az irodalomtörténész részletesen ismertette az EMKE indulásának körülményeit: akárcsak mifelénk, az akkori Magyarország más vidékein is főként a szórványban élő magyarok támogatása, segítése érdekében jöttek létre közművelődési egyesületek. - Erdélyben az 1880-as évek közepén néhány egyetemi tanár és arisztokrata ismerte fel azt a nagy problémát, hogy vannak vidékek, ahol a magyarság rohamosan fogy, asszimilálódik. Egyértelmű volt, hogy valamit tenni kell, olyasmit, ami egyesületi szinten megvalósítható - magyarázta Gaal György. A kezdeményező, Haller Károly egyetemi tanár, jogász professzor, Kolozsvár polgármesterének szerepe mellett Sándor József főtitkár érdemeire is kitért - odaadó munkájának köszönhető, hogy az 1885 áprilisában megalakult egyesület olajozottan működött és gyorsan fejlődött. Az első tíz év volt a leghatásosabb az egyesület életében, állapította meg a méltató, ekkor érkeztek ugyanis a legnagyobb adományok, egyik­másik főúr vagy gazdag földbirtokos hatalmas összegű adományokkal járult hozzá az EMKE működtetéséhez.

A pénteki tárlatmegnyitón a Magyarfenesi Vegyeskar a korabeli EMKE-daloskörök két népszerű kórusművét adta elő, Oláh Boglárka pedig Salamon [F.] János: Éljen a király! - E.M.K.E. induló című zongoraművét játszotta.

Az EMKE-tárlat május 15-ig, hétköznap 13-17 óra között látogatható a Györkös-házban (Majális/Republicii utca 5. szám). A tárlatot vándoroltatni fogják, hogy Erdély és Magyarország kisebb-nagyobb településein egyaránt halljanak, tudjanak az EMKE-ről.

 

Ferencz Zsolt, Szabadság, 2015. április 15.





Támogatóink

Médiapartnerek

Erdélyi Magyar Televizió

Ajánljuk


© 2009, EMKE, Belépés