ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET
SOCIETATEA MAGHIARĂ DE CULTURĂ DIN TRANSILVANIA
HUNGARIAN CULTURAL SOCIETY OF TRANSYLVANIA

RO–400183 Kolozsvár, Lázár u. 30., Kolozs m.
RO–400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj
Telefon/fax: +40 264 434110,  emke.oe@gmail.com

Címlap

K… mint összekötő

Forrás: 
Szabadság, 2012. január 26.
GyMAE Facebook like: 
GyMAE Facebook like
Aktuális banner: 
Aktuális banner
GyMAE sajtóvisszhang: 
GyMAE sajtóvisszhang

(Fény/képek beszéde – hatalma)

 
Kántor Lajos
A szó hatalmáról szoktunk beszélni, főképpen az írott szóra gondolva. Mostanában inkább a beszédek mindent vinni akaró szerepére figyelhetünk – a politikában ez így természetes. Ha csak három B betűs fővárost említünk: Bukarestet, Budapestet és Brüsszelt (utóbbit akár S-sel helyettesítve, mármint Strasbourggal); ha akár az utcát, akár hivatalos tanácskozásokat, akár tévés kerekasztal-beszélgetéseket hallgatva próbálunk véleményt alkotni magunknak a kis- és nagyvilágról – ugyanarra a következtetésre jutunk. Szó, szó, szó… A valóság valahol mögöttük rejtőzik. Néha utólag, az események lezajlása után hallgatva-nézve vissza a szónokokat, vitatkozókat, a hangsúlyok, hangváltások, gesztusok leleplezők is lehetnek.
 
Én a képek beszédében hiszek, egyre inkább. Jókor exponált állóképek történelmi jelentőségűek lehetnek – háborúban és békében (békének mutatkozó háborúskodásban). Csak két ismert név a nemzetközileg elismert fotósok közül, a fotográfia-történetből: Robert Capa, a magyar származású amerikai haditudósító és Brassai, Párizs fényképésze, Picasso barátja. Lehet találgatni az okát, hogy ebben az új (viszonylag új) művészeti ágban miért annyi a világszerte számon tartott magyar – a tény tagadhatatlan. Mondják, így van ez a kortársak között is. Nem oly rég Korniss Péter munkáit dicsérhettük a Bánffy-palotában. Most ugyanott a jóval előbb, szintén Kolozsvárt született, a jubileumi 200-hoz érkezett Szathmári Pap Károly előtt tisztelgett a szakma és a nagyközönség.
 
Fotósok napja, hetei
 
Rangban mind a helyszínt, mind az ünnepi jelleget tekintve a Szathmári Pap bicentenáriumhoz kapcsolt első nemzetközi fotószalon kívánkozik az élre. Akkora fényképanyag és olyan színvonalú gyűlt össze főképp Európából és Ázsiából, hogy erről érdemben beszámolni nyilván szaklapok feladata. Ami feltűnt: a romániai magyar fotósok nagy száma, ezen túl pedig a díjakban való tekintélyes részesedésük. És a ritka alkalom, hogy (a Művészeti Múzeumban egyébként rossz szokássá vált, már-már kivárhatatlanul sok és hosszúra nyúló megnyitó beszéd közt) a román mellett magyar nyelvű méltatások – Kelemen Hunor művelődési miniszteré és Tóth Istváné, a Romániai Fotóművészek Szövetségének elnökéé – nem a „megengedett”, „udvarias” egy mondatot képviselték. És ha már a megnyitóknál tartunk, ide tartozik a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervező Egyetem fotó-tanára, Dorel Găină dicsérete. Ő az, aki (szabadkozva a tört magyarságáért) különböző tárlatokon – akár a Minerva egyre jelentősebb, elegáns előadótermében, akár a Korunk Stúdiógalériában – két nyelven szól a kiállítóról, a kiállított alkotásokról.
 
De hát nem a beszéd, hanem a kép, a fénykép ennek a jegyzetnek a tárgya. Az elmúlt hetekben valósággal egymásra torlódtak tegnapi és mai fényképészeinknek a tárlatai, különböző helyszíneken. A Minerva Rohonyi Iván sajtófotóit vállalta fel, színes változatban. A magyar színház emeleti csarnokában egy fiatal amerikai, Nelson Fitch felvételei engedtek betekintést a kulisszák mögé, a műszak munkáját örökítve meg. Talán nem elfogultság, ha én mégis a Kabán József emlékkiállításról szólok részletesebben. (A hűséges társ, a szakmában is társ Kabán Jolán nem csupán az előkészítést vállalta magára, hanem természetfotóival is jelen volt a Györkös Mányi Albert emlékházban.) Kabán József végigjárta az utat, amely a technikainak mondható feladatoktól a kolozsvári, az erdélyi művészeti élet eseményeinek, kiváló alkotóinak megörökítéséig, illetve a művészfotóig vezetett – és egy fontos életmű kialakulását tette lehetővé. Kabán már nem „feladatot” végzett el, időről időre, hanem szinte az alkotás részévé vált, igaz baráttá, aki festők, szobrászok, grafikusok műtermében volt otthon (a legbeszédesebb példa az Incze Ferencről készített, páratlan sorozata), s a színház világától sem volt idegen. Portréi jövő korokba elvezető dokumentumok, egyúttal pedig művészi teljesítmények – Kolozsvár közelmúltjáról a leghitelesebben vallanak.
 
Stúdiógaléria
 
A Rákóczi út 52. mostanában a fiatalok kedveltté vált kiállító helyiségeként hallat magáról. Szabó Andrásnak – ő maga is e fiatal gárda tehetséges grafikusa – sikerült Kolozsvárra hoznia, itt bemutatnia eddig számunkra ismeretlen vagy érdemtelenül kevéssé ismert ifjú művészeket. A fénykép itt is méltó helyet vívott ki magának (Dorel Găină jelenléte a tárlatmegnyitókon rangot ad!). A nagybányai Hajdu Tamás például kétszer is elhozta a Korunk Stúdiógalériába új munkáit; ő nem sajtófotókat készít, hanem csak úgy a környezetében fotózik, ebből a passzióból épül a „keleti tömb” hétköznapi világának hiteles képe. Érdemes megjegyezni, hogy Hajdu Tamás (civilben állatorvos) úgy mond (mutat) reális, nem túl vigasztaló képet városáról, a blokkvilágról, hogy közben nem veszíti el humorát.
 
Itt, a Rákóczi 52.-ben lehetett látni a budapesti Somogyi Réka selyemre festett képeit. És a látogatók belelapozhattak egy figyelemre méltó könyvbe, a festőművésznő alkotásainak kitűnő reprodukcióiba és azokat kísérő szellemes szövegeibe. Játékosságát, a gyermeki és felnőtt szemlélet sajátos keverékét mutatta a tárlat és a szép kiállítású kötet. Innen idézhetjük a szerző ars poeticáját: „…meg kell határozni a helyet, ahol épp vagyok. Sokszor egy verssor segít vagy egy-egy felirat az utcán, és ebből indul a kép.” S egy jellemző kapcsolás, ezúttal a film világával; A torinói ló (Tarr Béla sokszoros díjnyertes alkotása) indította el egyik képét, amit Somogyi Réka így kommentál: „A film után napokig csak feketére festettem egy vásznat, majd ugrottam egy hátraszaltót…”
 
Könyv és kép
 
Erről az összekapcsolódásról lehetne talán a legtöbbet beszélni vagy inkább felmutatni (erről kívánt reprókban is szólni Könyv, grafika, könyvművészet Erdélyben című könyvünk, a KOMP-PRESS és az IDEA jó együttműködésében). Most egy speciális terület, az ex libris méltó, újabb jelentkezését akarjuk jelezni, Takács Gábor kitartó munkájának látványos eredményét. A 2011 nyarán sorra került kolozsvári nemzetközi ex libris kiállítást követően Takácsnak sikerült egy ugyancsak igényes saját kötetet is megjelentetnie a vásárhelyi Mentornál. A szöveg az övé – három nyelven, magyarul, románul és angolul –, a képek ismét nemzetköziek (köztük persze magyarok), valóban magas művészetet, jó művészeket képviselnek, a világ minden tájáról. A kép hatalmáról szólnak, mindenki számára érthető nyelven. Manipuláció kizárva…




Támogatóink

Médiapartnerek

Erdélyi Magyar Televizió

Ajánljuk


© 2009, EMKE, Belépés