ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET
SOCIETATEA MAGHIARĂ DE CULTURĂ DIN TRANSILVANIA
HUNGARIAN CULTURAL SOCIETY OF TRANSYLVANIA

RO–400183 Kolozsvár, Lázár u. 30., Kolozs m.
RO–400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj
Telefon/fax: +40 264 434110,  emke.oe@gmail.com

Címlap

Áfonyától teherbe eső szűzleány Györkös Mányi ecsetjén

Forrás: 
maszol.ro, 2015, február 26.
GyMAE Facebook like: 
GyMAE Facebook like
Aktuális banner: 
Aktuális banner
GyMAE sajtóvisszhang: 
GyMAE sajtóvisszhang

A Kalevala Györkös Mányi Albert ecsetjén címmel nyílt kiállítás szerda este a művészről elnevezett emlékházban Kolozsváron. A rendhagyó kiállításon nem csak a Tordaszentlászlón született festőművész sorozatát láthattuk, hanem a magyarra fordított Kalevala ritka kiadásaiba is belelapozhattunk.

Hogy az este még hangulatosabb legyen, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem finn szakos hallgatói a Kalevala alapjául is szolgáló finn népdalokat és népdalfeldolgozásokat adtak elő. A népdalokból egy részlet itt hallgatható meg.

A Györkös Mányi Albert emlékház intézményvezetője, Kós Katalin a kiállítás-megnyitót azzal kezdte, hogy a festőművész Kalevala-sorozatát eddig kétszer láthatta a kolozsvári közönség, mindkét alkalommal 1985-ben állították ki a munkákat. A jelenlegi kiállítás az eredeti 15 helyett csak 13 képet tartalmaz, a tárlat kurátora, Kiss László-András információi szerint feltehetően a szerző elajándékozta a hiányzó két festményt.

Mi fán terem a Kalevala?

Hogy Györkös Mányi Albert sorozatát jobban megértsük, a szervezők fontosnak tartották, hogy a képeket kontextusba helyezzék. Ezért két Kalevala-szakértőt is elhívtak a bemutatóra.

Jankó Szép Yvette fordító, kalevalász, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója adott ízelítőt a Kalevala tartalmából és arról, mit is láthatunk Györkös Mányi Albert festményein. A képek a Kalevala kronológiáját követik, a festmények mellé az alkotó szövegrészletet is mellékelt.

 

Hogy felkeltsük az érdeklődést a képek iránt, csak néhány érdekes részletet emelünk ki Jankó Szép Yvette tolmácsolásában a látottakból: az eposz főhőse, Väinämöinen, aki idősként, szakállal jön a világra, hiszen születése évekig tart; az alvilág sötét folyója, ahonnan az anya gereblyével gyűjti össze fia holttestét; szampó elrablása, amelyről azt sem tudjuk, hogyan néz ki, hiszen a misztérium része, de amit a Kalevala hősei mindenképp meg akarnak szerezni; szűz leány, aki áfonyától esik teherbe.

Varga P. Ildikó irodalom- és fordításkutató a Kalevala magyar fordításairól beszélt, kiemelten Nagy Kálmán munkájáról. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója emlékeztetett arra, hogy pár nap múlva, február 28-án, mint minden évben Finnországban Kalevala-nap lesz, ezért is kitűnő az kiállítás időzítése. 

„Amikor ma Kalevaláról beszélünk, az 1849-ben megjelent ún. Új Kalevalát értjük alatta. Ez az a kiadás, mely ismertté tette az eposzt, és amely napjainkban is a fordítások alapját képezi. Az 1849-es kiadást (50 ének, 22795 sor) két másik előzte meg: 1833-ban a Runógyűjtemény Väinämöinenről (16 ének, 5052 sor), amelyet Ős-Kalevalaként inkább csak a Kalevalával foglalkozó szakemberek ismernek, valamint 1835-ben a Régi Kalevala (32 ének, 12078 sor). Ez utóbbinak az előszavát február 28-i keltezéssel írta alá Elias Lönnrot, akinek meghatározó szerepe volt a Kalevala létrejöttében és megjelentetésében. Lönnrot egy észak-finnországi kisváros, Kajaani orvosa volt az 1830-as években. Innen indult el keletre, hogy a hírből már jól ismert énekeseket felkutassa, az általuk énekelt dalokat lejegyezze. Körülbelül 17 éven keresztül járta azokat a karjalai falvakat, melyek ma Oroszország területén vannak, hogy az énekesekkel találkozhasson. A lejegyzett énekekből jött létre a Kalevala" – kezdte beszámolóját Varga P. Ildikó.

Nagy Kálmán nem akart „egyéb szolgáltatásokat”

A finn eposznak öt teljes magyar fordítása van, az egyik fordítás a Kolozsváron elhunyt Nagy Kálmán nyelvész, műfordító alkotása. Nagy Kálmán Kolozsváron fejezte be a Kalevala fordítását, az ő szövegéből, szövege alapján dolgozott Györkös Mányi Albert, amikor elkészítette a Kalevala-sorozatát.

Nagy Kálmán a fordítás teljes szövegét 1972-ben jelentette meg Bukarestben, majd 1975-ben Budapesten. Célja egy köznyelvű és archaizmusoktól mentes magyar szöveg létrehozása volt.

Varga P. Ildikó rövid előadásában Viljo Tervonen finn kutató egyik, a Helikonban publikált írására is kitért, amelyben a szerző arról ír, hogyan került kapcsolatba Nagy Kálmán a Szekuritátéval.

1966-ban, amikor Nagy Kálmán a Kalevalának már közel felét lefordította, finn mérnökök és technikusok érkezte Nagybányára, hogy a rézkohó finn munkagépeinek a felszerelésében és beindításában szakértőként segítsenek. Nagy Kálmán véletlenül hallotta meg őket az utcán, amint anyanyelvükön beszéltek.

Megszólította őket, és később az üzemben Nagy Kálmán a finnek tolmácsa lett, finn-román társalgási zsebkönyvecskét állított össze számukra. A rendszeres érintkezés a finnekkel gyanút keltett a Szekuritátéban. A kihallgatáson Nagy Kálmán azt ígérte, megszakítja gyümölcsöző kapcsolatát a finnekkel, mert nem hajlandó „egyéb szolgáltatásokra”. Ezután különféle okokat kellett kitalálnia, hogy miért nem tud találkozni velük, mert nem mondhatta el, mi történt a kihallgatáson – írja Viljo Tervonen.

A nyolcadikosok is Nagy Kálmánból tanultak

Nagy Kálmán fordításának budapesti kiadását nem követte újabb sem Romániában, sem Magyarországon. Romániában, az alternatív magyar irodalom tankönyvek megjelenéséig a VIII. osztály számára készült tankönyvben találkozhattunk ezzel a fordítással.

2009-ben pedig az Erdélyi Híradó gondozásában jelent meg Kolozsváron A csodaszampó címmel egy válogatás a fordításból. „A Szervátiusz Tibor illusztrálta könyvnek nagy sikere volt a kolozsváriak körében. És nemcsak” – zárta előadását az irodalom- és fordításkutató.
 

Oborocea Mónika, maszol.ro, 2015. február 26.





Támogatóink

Médiapartnerek

Erdélyi Magyar Televizió

Ajánljuk


© 2009, EMKE, Belépés