ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET
SOCIETATEA MAGHIARĂ DE CULTURĂ DIN TRANSILVANIA
HUNGARIAN CULTURAL SOCIETY OF TRANSYLVANIA

RO–400183 Kolozsvár, Lázár u. 30., Kolozs m.
RO–400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj
Telefon/fax: +40 264 434110,  emke.oe@gmail.com

Címlap

Erdélyi stoppos Európa sztrádáin

Forrás: 
manna.ro, 2014. február 3.
GyMAE Facebook like: 
GyMAE Facebook like
Aktuális banner: 
Aktuális banner
GyMAE sajtóvisszhang: 
GyMAE sajtóvisszhang

Napi öt euróval végigutazta a fél világot. Stoppolt vőlegénynek öltözve, de a mínusz harmincfokos lappföldi kaland sem hiányzik a bakancslistájáról.


Kádár Levente volt az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházban zajló Nyitott szemmel beszélgetések januári vendége. Az a marosvásárhelyi srác, aki az elmúlt négy évet végigstoppolta, és Azerbajdzsánt kivéve az összes európai országban járt, de megfordult Afrikában és a Közel-Keleten is.


Kádár Levente épp Boszniában pihen | Képek forrása: a stoppos Facebook-profilja

Hét nyelvet folyékonyan beszél, négyet „csak” törve. Legutóbb épp Jordániában és Izraelben volt, Kolozsvárra pedig Maroskeresztúrról jött, természetesen stoppal. A csütörtöki előadáson már kezdésként elmondta, hogy az izraeli kalandot nem tervezte, de „egy euróért szégyen lett volna kihagyni.”


„A stoppolás nem nekem való”

Kádár története sokakat érdekelt, hiszen a szessziós szünetüket tartó diákoktól a nyugdíjasokig minden korosztály képviselte magát a laza sztorizgatáson. A 23 éves srác kicsit az Út a vadonból ismert Christopher McCandless-t idézte, és rögtön elmondta: nem emlékszik, mikor döntötte el, hogy ezt az életformát választja.

„Szépen el volt tervezve, hogy egyetem, feleség, majd gyerek, de egyszer csak belecsöppentem a kanapészörfölés világába. Ami röviden annyit jelent, hogy a stopposok, utasok elmennek a kiszemelt helyre, majd ott valakitől néhány napig kapnak szállást, persze előzetes egyeztetés után. Az elején csak fogadtam, majd egyszer eldöntöttem, hogy elstoppolok Varsóig. Négy nap alatt értem oda, akkor azt mondtam, hogy ez nem nekem való” – emlékezett vissza a kezdetekre Kádár.

Aztán viszont befagyasztotta az egyetemet, és egy ismerősével Portugáliába repült, onnan akartak hazastoppolni.


A belső energia hajtja

Konkrétan nem tudja megfogalmazni, hogy miért utazik, de érzi, hogy van benne egy hajtóerő, egy energia, ami folyamatosan mozgatja. A legjobb számára az egészben, hogy folyamatosan új emberekkel találkozhat, ez pedig neki nevelő folyamat is. Sok teljesen idegen osztotta meg vele a legmélyebb személyes problémáit.

„Van két-három órád azzal az emberrel. Eldöntheted, hogy adsz is neki valami maradandót, vagy csak simán az időjárásról beszéltek. Az elmúlt négy évben 99.9%-ban csak pozitív élményekkel gazdagodtam. Persze volt olyan, hogy az egyik haverom táskáját ellopta az autós, de nem ez a jellemző”.

Az egészben számára a legszebb a természetesség. Szerinte nincsenek a stoppolásnak törvényei, és azt sem lehet konkrétan meghatározni, hogy mikor kell stoppolni: „Tök mindegy, hogy esik, fúj a szél, vagy havazik. Persze Lappföldön mínusz harminc fokban, sötétben nem jó érzés az úton állni, de előzetesen erre is fel kell készülni.”

Kádár Leventének a 2012-es macedóniai kaland volt valamilyen szinten a fordulópont. „A havazás miatt az utakat is lezárták, így csak hóhányókat tudtam leinteni. Itt egy kicsit elgondolkoztam, azelőtt eléggé könnyen mentek a dolgok, azt hittem, hogy a stoppolás világsztárja vagyok, aztán ott volt egy helyzet, amit nem tudtam olyan könnyen megoldani. Ezután lett kicsit mélyebb, kicsit filozofikusabb az egész számomra.”

Kádár később a Balkánt egy lánnyal stoppolta végig úgy, hogy ő vőlegénynek, útitársa pedig menyasszonynak öltözött.


500 euró, és indulhat a kaland

A jelenlévőknek hamar feltűnt Kádár Levente mellett egy méretes hátizsák. Gyorsan tisztázta is magát, hogy nem azzal szokott utazni, csak most éppen költözik. Az utazócucca nagyjából hat kilót nyom. „Idővel rájössz, hogy nincs szükséged öt nadrágra és tíz felsőre. Mert egyszerűen túl sok helyet foglal, és ez akadályozza az utazást. Néhány út után az is világos lesz, hogy a legfontosabb, hogy legyen egy jó bakancsod, esőkabátod és sátrad”.

Ha valaki most akar nekivágni a világnak, akkor nagyjából 500 eurós kezdőtőkére van szüksége Kádár szerint. Ő mostanra elért arra a szintre, hogy nagyjából öt eurót költ egy nap. „Ha bevállalós vagy, akkor a felszerelésen kívül csak a kajára kell költeni. Elég sok helyen voltam, soha nem kaptam egy védőoltást sem, de eddig még meg sem hűltem.”

Szerinte viszont mindenki annyi pénzből utazik, amennyi van, amennyiből akar. Költségeit főleg a nagyszüleitől kapott lakás béréből állja, de nemrég például fél évig dolgozott Lengyelországban.

Egy kívülállóban gyorsan beindul a nagymama-ösztön: mit eszik, és egyáltalán eszik-e rendesen egy olyan ember, aki folyton úton van, és bizonyos szinten mások jóindulatára van rászorulva. Kádár Levente a napi egy étkezésre esküszik. Reggel kávé, az ebédet kihagyja, vacsorát pedig vagy vásárol, vagy ha van rá lehetőség, akkor főz.

Viszont az étkezést nagyban befolyásolja, hogy az ember Európa épp melyik felében van. „Törökország ilyen szempontból egy stoppos paradicsom, oda hízni járnak a stopposok. Hat hónapig voltam ott, és összesen kábé háromszor vásároltam kaját. Ott mindenki meghív, visszautasítani pedig tiszteletlenség.”


Napi jócselekedet: vedd fel a stoppost

Természetesen szóba került a romániai stoppolási kultúra is. Kádár az itthoni mentalitással finoman szólva sincs megelégedve. Szerinte a stoppos felvétele gesztus kellene legyen. „Nem az fáj, hogy elveszik a pénzt, hanem az, hogy például egy spanyol eljön ingyen idáig, és akkor Aradtól Marosvásárhelyig elkérnek tőle harminc lejt. A fura az, hogy az egész világ másképp csinálja, szóval vagy velünk van gond ilyen téren, vagy mindenki mással”.

Erre egy németországi példát hozott fel. „Egy mercis öregembert kérdeztem meg, hogy nem visz el Stuttgartig. Látszott az autón és az ember egész kinézetén, hogy nem az a típus, aki stopposokat sokszor felvesz. Kicsit azonban gondolkozott, és intett, hogy szálljunk be. Azt mondta, hogy aznap még nem csinált semmi jót, mi voltunk az aktuális jócselekedete.”


Dél-Amerika következik

Mára az Európai Stopposok Bizottságának alelnöke lett Kádár, aki reméli, hogy a következő hónapokban eljut Dél-Amerikába is. Egyrészt a veszély miatt vágyik a dél-amerikai kalandra, másrészt szeretne egyhuzamban elstoppolni a kontinens felső csücskéből egészen az alsóig, ami állítólag még senkinek sem sikerült.

Arra a kérdésre, hogy meddig folytatatja, egy határozott „nem tudom”-mal válaszolt. Idővel szeretne könyvet írni a stoppolás kultúrájáról, ahol tervei szerint az érdeklődők megismerhetnék a különböző stoppolási szokásokat országokra lebontva.

Persze ez még a távolabbi jövő egyik célkitűzése, előtte még Budapestre szeretne eljutni minél hamarabb, természetesen stoppal.


Kolumbán Antal, manna.ro, 2014. február 3.





Támogatóink

Médiapartnerek

Erdélyi Magyar Televizió

Ajánljuk


© 2009, EMKE, Belépés