ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET
SOCIETATEA MAGHIARĂ DE CULTURĂ DIN TRANSILVANIA
HUNGARIAN CULTURAL SOCIETY OF TRANSYLVANIA

RO–400183 Kolozsvár, Lázár u. 30., Kolozs m.
RO–400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj
Telefon/fax: +40 264 434110,  emke.oe@gmail.com

Címlap

„Erdély adta nekem ezt az elismerést"

Forrás: 
Szabadság, 2015. április 15.
GyMAE Facebook like: 
GyMAE Facebook like
Aktuális banner: 
Aktuális banner
GyMAE sajtóvisszhang: 
GyMAE sajtóvisszhang

A fenti kijelentés Szebeni Zsuzsa színháztörténésztől  származik, aki az erdélyi Oscarként is emlegetett EMKE-díjak ünnepsége után nyilatkozott lapunknak - arról is, hogy amikor a Bánffy Miklós nevét viselő díj odaítéléséről értesítették, eleinte kereste a nevét annak, akit laudálnia kell.

Hozzá hasonlóan a többi kitüntetett is meghatottan vette át az elismerést; Albert Csilla színművész boldogan nyugtázta, hogy édesanyja, valamint kollégája, Dimény Áron is részt vett az eseményen, Zsigmond Emese főszerkesztő úgy vélte, a Napsugár kicsiny közösségét illeti a díj, Könczei Csongor pedig a korosodással is összefüggésbe hozta a kitüntetést. A díjakat a fennállásának 130. évfordulóját ünneplő Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület hétvégi rendezvénysorozata keretében adták át a Protestáns Teológián, miután pénteken kiállítást nyitottak meg a Györkös-emlékházban.

Fotó: ROHONYI D. IVÁN
Fotó: ROHONYI D. IVÁN

EMKE díjak 2015 – a kolozsvári kitüntetetteket kérdeztük

Az erdélyi Oscar idei kolozsvári díjazottaitól érdeklődtünk: mit jelent számukra az EMKE-díj.

Idéntől ábécésorrendben adják át a díjakat, így annak látszatát is igyekezve elkerülni, hogy valamely kitüntetés fontosabb lenne a többinél - magyarázta az erdélyi Oscarként is emlegetett díjak átadási ünnepségén Széman Péter, az EMKE elnöke. Dávid Gyula javaslatára jövőtől új díjat alapítanak: a januárban elhunyt Kötő József nevét viselő elismerést a tervek szerint háromévente ítélik majd oda olyan politikusoknak, akik segítik az erdélyi magyar közművelődést, részt vállalnak a kultúra terjesztéséből. Felmerült, hogy az EMKE-díjat alkotó szobor és oklevél mellé pénzjutalmat is rendeljenek, erre azonban jelenleg, mecénások híján nincs lehetőségük.

Albert Csilla, színész (Poór Lili- díj): Miután megkaptam a levelet, kétszer-háromszor is elolvastam, hogy biztos legyen, tényleg rólam van szó. Kicsit izgultam, amikor András (szerk. megj.: Visky András) mondta, hogy nem tud eljönni. Aztán megkérdeztem Árontól (Dimény Áron színművész), hogy ugye ő olvassa fel a laudációt... „Jaj nem, nem tudok menni”, mondta. Akkor azt éreztem, hogy ez nem jön össze... De aztán mégis összejött, ami egy nagy csoda: ebből is látszik, kirendeli a Jóisten, hogy akinek ott kell lennie, az ott is lesz. Nagyon utolsó percben rákérdeztem édesanyámra, hogy jönne-e ő is, és örülök, hogy ilyen spontánul reagált, mondtam neki, hogy ezt még egyszer nem adják ide - „most vagy soha: gyere most, nézd meg, mert ezt a Poór Lilit nem fogom még egyszer hazavinni”. Nagyon örülök, hogy itt volt, mert sok imádság van egy ilyen szakma mögött.

Zsigmond Emese, főszerkesztő (Kun Kocsárd-díj): Meglepett a kitüntetés, természetesen nagyon örültem neki. Kicsit elégtételt is éreztem, mert a gyermeklapok és a gyermekkultúra valahol a perifériáján van a felnőtt, komoly lapszerkesztésnek, irodalomnak és egyáltalán a kultúrának. Az EMKE-ben sincs fontos szerepe a gyermekkultúrának, és ezt hibának tartom; hiszen a gyermekkultúra az alapja mindannak, ami később fog történni, és nagyon fontos lenne arra is figyelni, hogy milyen alapot tesznek le - később a ház ettől bomlik, ettől ferdül a fal, illetve jó esetben ettől áll stabilan. Egyesek, amikor a gyermeklapot kézbe veszik, azt mondják, odaadják majd egy ismerősüknek. Viszont én a felnőtteknek nem ezzel a gondolattal szoktam odaadni, hanem hogy nézzenek ők is bele: ha másért nem, akkor azért, hogy lássák, mivel etetjük a gyerekeket. Jóféle étellel etetjük, a legjobb kultúrával. A díjat nem a magam kitüntetésének érzem, és pontosan tudom, hogy Kötő József nagyon kötődött hozzánk; a kicsi közösség díja ez, a Napsugáré. George Bemard Shaw mondta, hogy „kitüntetést visszautasítani nem lehet, élj úgy, hogy ne kapd meg”. Vannak díjak, amelyeket nem vettem volna át, és nem örültem volna nekik. Ennek a díjnak viszont örvendek, és büszke vagyok rá.

Tosa Szilágyi Katalin, képzőművész (Szolnay Sándor-díj): Reszketett a kezem, amikor átvettem a díjat. Nagyon nagy meglepetés volt, de úgy érzem, hogy nem csak az eddigi munkásságomért kaptam, hanem biztatásként is a jövőbeli tevékenységemhez. Nagyon köszönöm az EMKE-nek, Németh Júliának, a Barabás Miklós Céhnek, a Napsugárnak, s minden embernek, aki szereti a művészetet és művészetemet.

Könczei Csongor, etnográfus (Kacsó András-díj): Hogy mit jelent számomra a díj? Egyrészt azt, hogy öregszem. Másrészt köszönöm a jelölést a Romániai Magyar Néptánc Egyesületnek, valószínűleg nem csak az életpályámnak köszönhető a díj, hanem az egyesületnél az elmúlt tíz évben végzett tevékenységemet is értékelik ezáltal. Mostanában, amikor kezdtem visszavonulni bizonyos helyekről, akkor jött a díj - valószínűleg azt érezték, hogy még mielőtt „lelépnék”, érdemes volna kitüntetni. A fiam mondta, hogy a szoborral lehet majd súlyozni, úgyhogy...

Péter Éva, zenetanár (Nagy István- díj): Jól esett átvenni az EMKE-díjat, mert ez azt jelenti, hogy bármennyire is elfoglaltak vagyunk, bármennyire is rohanunk, értékelik a munkádat. Azt a munkát, amit több éve, sőt közel két évtizede végzek zenetanárként, egyetemi oktatóként, dalosszövetségi alelnökként. Nagyon szeretem a kórushoz kapcsolódó tevékenységet, amiért a díjat kaptam, és igyekszem azt a tőlem telhető legmagasabb színvonalon végezni egyetemi oktatói tevékenységem mellett. Az énekkar vezetése, egyáltalán a karéneklés iránti érdeklődésem és elkötelezettségem olyan mentornak köszönhető, mint Guttman Mihály, mindannyiunk szeretett Misi bácsija.

Vincze Zoltán, történelemtanár (Kőváry László-díj): Jóleső érzés, hogy valakiknek eszébe jutottam, mint egyike azoknak, akik az erdélyi magyar közművelődés 130 éve emelkedő házának falába egy téglát illesztettek. Érzéseim közé büszkeség keveredik. Jól tudom, hogy az előttem járók között a díjnak nevet adó Kőváry László emblematikus alakja után olyan tiszteletreméltó egyéniségek következtek, mint a kolozsvári régészetet megalapító Posta Béla, Kós Károly vagy a Bolyai Egyetem engem oktató egykori tanárai. Megtoldom büszkeségemet azzal, hogy a díjazottak között egykori tanítványaim is ott vannak. Az előttem járók és az utánam jövők sorában, úgy érzem, valahol középen, a közvetítők között van a helyem.

Szebeni Zsuzsa, színháztörténész (Gr. Bánffy Miklós-díj): Mivel korábban többször laudáltam az EMKE díjazottját, elolvastam a levelet többször is, azt hittem, hogy ez félreértés, illetve kerestem, ki az, akit laudálnom kell és milyen témában. Az, hogy Bánffy Miklós-díjat kaptam, óriási boldogság, és egyáltalán az, hogy ez az EMKE díja. Számomra ez nagyon fontos, nem érdemeltem meg; lehet, hogy 20 év múlva megérdemelném, de most még biztos nem. Nagyon felteszi a mércét. Először arra gondoltam, hogy megöregedtem. Majd másodszor, hogy leülök a kispadra, és ezután csak kötögetni fogok. Harmadikra pedig arra gondoltam, hogy most már EMKE Bánffy-díjasként fogok bármit is csinálni, és hogy milyen mérce ez az embernek, méltónak kell lennie hozzá. Végül is ez egy olyan elismerés, amit Erdély adott nekem, és elég nagy felelősséggel jár.

További díjazottak: Tasnádi-Sáhy Péter újságíró (Spectator-díj), Zepeczaner Jenő néprajzkutató (Bányai János-díj), László Csaba színész (Kovács György-díj), Kelemen Katalin könyvtáros (Monoki István-díj), Péter Pál üzletember (Gr. Mikó Imre-díj); díszoklevél: Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal.

F.Zs., N-H. D., Szabadság, 2015. április 15.





Támogatóink

Médiapartnerek

Erdélyi Magyar Televizió

Ajánljuk


© 2009, EMKE, Belépés