ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET
SOCIETATEA MAGHIARĂ DE CULTURĂ DIN TRANSILVANIA
HUNGARIAN CULTURAL SOCIETY OF TRANSYLVANIA

RO–400183 Kolozsvár, Lázár u. 30., Kolozs m.
RO–400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj
Telefon/fax: +40 264 434110,  emke.oe@gmail.com

Címlap

Babszikától Kurázsi mamáig

Forrás: 
Irodalmi Jelen, 2012. március 20.
GyMAE Facebook like: 
GyMAE Facebook like
Aktuális banner: 
Aktuális banner
GyMAE sajtóvisszhang: 
GyMAE sajtóvisszhang

Kiss Manyi életpályájából kaptunk ízelítőt az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) centenáriumi vándorkiállításának kolozsvári megnyitóján, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A tárlat kurátora Szebeni Zsuzsa, grafikai kivitelezője Szebeni-Szabó Róbert.

Több rendezvénnyel ünnepelte tavaly az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Kiss Manyi születésének századik évfordulóját. Így kiállításra került sor a budapesti Vendéglátóipari Múzeumban, a Pécsi Galériában és Zágonban, valamint közreműködtek a magyarlónai emléktábla elhelyezésénél is.  Kezdeményezésükre jött létre az a vándorkiállítás, amely a színpadi nagyság művészi pályáját tárja elénk. A tárlat számos olyan színháztörténeti jelentőségű dokumentumot mutat be, amelyek az utóbbi évek kutatásai – az OSZMI, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Szabédi Emlékháza, Kónya Ádám muzeológus, a hamburgi Uferini bűvészdinasztia, valamint Kiss Manyi unokaöccse, Kiss Albert és családja gyűjtőmunkája – révén kerültek napvilágra.

Dáné Tibor, az EMKE elnöke köszöntő beszédében fontosnak vélte hangsúlyozni: Kiss Manyi ismét „visszatért” Kolozsvárra, hiszen a 2009-ben, a Szabédi Emlékházban megtartott kiállítással ugyancsak rá emlékeztek. Az akkor bemutatott anyag egy része más formában ugyan, de ezen a tárlaton is „visszaköszön”.
 „Pontosan megkomponált képsor előtt állunk, amely a színház nagy pillanatait próbálja megörökíteni. Egyedi és varázslatos művészpálya megelevenítésének lehetünk részesei” –fogalmazott Kötő József, a kiállítást méltató színháztörténész. A tárlat azt is kívánja bizonyítani, hogy a teátrum nem csak múló pillanatok sora, hanem az embert nemesítő játék.  Horváth Árpádnak, a múlt századi harmincas évek ismert rendezőjének interjúkötetére hivatkozva idézte Kiss Manyi egyik nyilatkozatát, amely rávilágít rendkívüli egyéniségére: „Én még egy sort sem olvastam a szerepeimhez, vagy beletalálok, vagy úgyis hiába. Azt mondom, ami bennem volt”.

A jellegzetes stílusú, sajátosan erdélyi színésznő Magyarlónán született, de művészi alakulásában fontos szerepet játszott Zágon, ahol gyerekkora és ifjúsága éveit töltötte. „A habos sütemény” Babszikájától a Kurázsi mamán át a Bodnárnéig sok híres szerep kötődik a nevéhez. Pályáját Kolozsvárott kezdte, az egyetemes magyar színjátszás egyik legrégibb műhelyében. Életszerű, nagyon realista játékmód jellemezte az erdélyi színpadot, akkor is, amikor a magyar színjátszás elszakadt a gyökereitől, és a pipiskedő, trillázó operettek hatalmaskodtak el a műfajban. Kolozsvárról indultak színművészetünk olyan klasszikusai, mint Jászai Mari vagy Paulay Ede, aki először mutatta be a Nemzeti Színházban az Ember tragédiáját.

Kiss Manyi az 1927–28-as évadot töltötte a Kincses Városban, amikor is száznegyvenszer lépett a közönség elé. 1928-tól kezdődően Magyarországon hosszú ideig a Babszika-szerepkör társult hozzá. A második világháború után következnek az igazi nagy alakítások, mint Németh László Bodnárnéje. Ebben a szerepében tükröződnek leginkább az erdélyi származásából fakadó jegyek. Németh a legtisztább, a legkiforrottabb tragikai modellt alkotja meg, hiszen visszanyúl a görög tragédiáig. Mindezt pedig Kiss egyedi, sajátos ízekkel színesíti. Tudatosan készül rá: „Prózai tragikomikus szerepekben látom és várom magam” – nyilatkozza.
Kötő rávilágított az est folyamán, hogy a színésznővel a művészsors nagyon kegyes volt, hiszen lehetőséget kapott arra, hogy különböző karakterekben próbálja ki magát, így Brecht Kurázsi mamáját, a modern drámairodalom egyik gyöngyszemét, vagy Csehov Olgáját egyaránt játszhatta. „Alkotó és értékteremtő képességgel rendelkezett” – összegezett a színháztörténész. Szebeni Zsuzsa, a tárlat kurátora szerint nagyon sokszor a kiállítás látogatói is gazdagították az anyagot, az utolsó pillanatig új adalékok kerültek elő. Érdekességképp bemutatott egy, a művésznőt ábrázoló puzzle-t is. A társasjátékot akkoriban „oké” néven ismerték, és a színésznők kedvenc elfoglaltsága volt, ezzel kötötték le magukat a próbák és az előadások szünetében.

 

Varga Melinda, Irodalmi Jelen, 2012. március 20.





Támogatóink

Médiapartnerek

Erdélyi Magyar Televizió

Ajánljuk


© 2009, EMKE, Belépés