ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET
SOCIETATEA MAGHIARĂ DE CULTURĂ DIN TRANSILVANIA
HUNGARIAN CULTURAL SOCIETY OF TRANSYLVANIA

RO–400183 Kolozsvár, Lázár u. 30., Kolozs m.
RO–400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj
Telefon/fax: +40 264 434110,  emke.oe@gmail.com

Címlap

A 75 éve történt Don-kanyari offenzíva tárgyi emlékeit mutatták be Marosvásárhelyen

Forrás: 
maszol.ro, 2018. jan. 14.
GyMAE Facebook like: 
GyMAE Facebook like
Aktuális banner: 
Aktuális banner
GyMAE sajtóvisszhang: 
GyMAE sajtóvisszhang

Vékony kabátban, nem megfelelő lábbeliben, kesztyű nélkül, hiányos, vagy kezdetleges felszereléssel kellett helytiállniuk a mínusz 40-45 fokos hidegben a harctéren a magyar katonáknak – hangzott el a Don-kanyari offenzíva 75. évfordulójára szervezett megemlékezésen Marosvásárhelyen. A történészek részleteket ismertettek az eseményekről, a vár múzeumépületének emeleti tanácstermét zsúfolásig megtöltő közönség korabeli fotókkal és írott dokumentumokkal, illetve a második világháborúban, a Don-kanyarnál használt tárgyi emlékekkel ismerkedett meg.

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete 16. alkalommal emlékezett a magyar történelem egyik legtragikusabb eseményére. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei alelnöke, az emlékrendezvény ötletgazdája és főszervezője köszöntőbeszédében elmondta, a történészeknek 577 Maros megyei személyt sikerült azonosítaniuk, akik a Don-kanyarban harcoltak, elestek, illetve kevesen túlélőként hazatértek.

A hét túlélő közül hattal a nagyközönség is megismerkedhetett évekkel ezelőtt, amikor az ott átélt borzalmakról, a keserű tapasztalataikról beszéltek. Azóta már valamennyien elhunytak, dokumentumok, interjúk, beszélgetések őrzik emléküket. Az EMKE tervezi, hogy az egykori tragédia helyszínén koszorúzzon, és gyújtson gyertyát az elesettek emlékére – mondta Ábrám Zoltán, aki Berekméri Árpád Róbert és Benkő József történészeknek egy-egy köszönő oklevelet adott át, mivel legnagyobb segítséget, támogatást tőlük kapott a másfél évtized során a megemlékezések szervezésében, a történtek ismertetésében.

Szerencsés nemzedéknak nevezte azokat, akik 1945 után születtek Lukács Bence Ákos konzul, Magyarország csíkszeredai konzulátusának munkatársa, aki doktori disszertációja témájául a Don-kanyari események történetét választotta, és aki a háború embertelenségére, az elesettekre, a felfoghatatlan halálra emlékeztetett, arra, hogy mindaz, ami ott történt 75 éve a mai embernek képeslapok, levelezőlapok, fényképek formájában jelenik meg. Az ember nem menthetetlen, amíg egyik ember megmenti a másikat – hangsúlyozta.

Berekméri Árpád Róbert történész 2005-ben azt a felkérést kapta az EMKE részéről, állítsa össze a Don-kanyarban elesett Maros megyeiek névsorát, amit László Márton kollégájával meg is tett. Olyanokkal is találkozott, akik túlélték a borzalmas eseményeket és hazatértek. Bárkányi Zoltán üteg-parancsnokkal is megismerkedett, aki hagyatékát, fotókat, iratokat, az üteg általa megírt történetét, neki adományozta. Ezekből a felvételekből mutatott be egy válogatást a történész, elmagyarázva azt is, hogy melyik hol készült, mit, vagy kit ábrázol.

A magyar királyi 27/2. könnyű ágyú üteget 1942-ben Marosvásárhelyről vezényelték ki a frontra. A MAFILM fotóripoerterei által Marosvásárhelyen készített felvételeket láthatott a közönség, fotót a bevagonírozásról Kassán, a Kárpátokon áthaladó szerelvényről, a Dnyeszteren történő átkelésről, ebédosztásról, karácsonyi, illetve március 15. ünnepségről, közlegények pihenőjéről, támadásról, a harctérről, a legénységről, a tisztikarról, valamint portrékat, esküvői fotót.

Arról, hogy a magyar hadsereg hiányos felszereléssel, nem megfelelő öltözékben és lábbeliben kellett helytálljon a fronton a mínusz 40-50 fokban, sokszor hallott az érdeklődő, de ez alkalommal pontosabban megérthette, elképzelhette, miről is szólnak ezek a leírások. Benkő József történész-doktorandusz 12 éve gyűjti a második világháború tárgyi emlékeket, célja egy múzeum létrehozása. A megemlékezésen a kiállított tárgyakkal szemléltette, milyen volt az életük a magyar katonáknak, akiknek az ellátásukról a német hadsereg gondoskodott. Míg a németeknek bélelt kesztyűjük volt, a magyar bakáknak kesztyű nélkül kellett lapátolniuk, harcolniuk, vagy „csupán” túlélniük a hideget, fagyot, hóvihart. A német távcső és a magyar távcső között is hatalmas a különbség, akárcsak az úgynevezett kanálgép között, mert míg a magyarok egy kanál-villa kombinációs bádogevőeszközt használtak, a németeknek rozsdamentes acélból készült a kanál-villa-kés-konzervnyitó jutott.

A lőszertartó, vagy az elsősegély táska papírból készült a magyarok számára, ahogy a téli kabátjuk is csupán egy posztókabát volt, legfeljebb egy báránybőr bekecset vehett föléje az, akinek jutott. Az oroszok felszerelésére is tudott példát mutatni a történész-gyűjtő: míg a németek nem készültek a nagy télre és bennrekedtek a nagy sárban, az oroszok tudták, mi várható télen és felkészültek rá. Egy lövedékrepeszt is megmutatott Benkő József, hangsúlyozva, hogy milyen kárt tehetett, ha elért egy embert a fémdarab, amelynek még ma, 75 év után is élesek a szélei.

Antal Erika, maszol.ro, 2018. jan. 14.





Támogatóink

Médiapartnerek

Erdélyi Magyar Televizió

Ajánljuk


© 2009, EMKE, Belépés